Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-203

344 Az országgyűlés képviselőházának xzvlmhüloldaiou.) A mai idők sorsdöntő idők, az ügyvédség problémája egyszersmind sorsdöntő nemzeti probléma is és ennek megoldásához nem szerény javaslatra, hanem sorsdöntő, átfogó és minden kérdésre kiterjedő, gyökeres változtatásra, illetőleg reformokra volna szükség. T. Ház! A miniszter úr nem cáfolta meg Maróthy Károly képviselőtársam súlyos statisztikai adatait, többek között azt, hogy a, fertőzött magyarokkal együtt az ügyvédek 70 százaléka tekinthető zsidónak. Nem cáfolta meg Maróthy Károlynak azt a tényállítását, hogy a hivatalos adóhatóságok által kimutatott 9 milliós ügyvédi jövedelemből 8 millió pengő jövedelmet élveznek ezek a kivételezett zsidók és mindössze egy millió pengő marad a többi ügyvéd részére. Nem cáfolta meg azt a súlyos adatát, amelyet az angol rádió szpíkerére vonatkozólag állított, hogy tudniillik a budapesti ügyvédi kamarában ma is érvényesein bejegyzett és helyettese útján ma is érvényes ügyvédi gyakorlatot folytató zsidó személyiség onnan Londonból, a londoni rádió mellől tényleg a legsúlyosabb államellenes bűncselekményeket követi el napról-napra. (Ügy van! Ügy vanf a szélsőbaloldalon, — Maróthy Károly: Két éve van már London baji!) Az igazságügy miniszter úrnak egyetlen szava sem volt arra, hogyan és miként óhajt ezen segíteni és miként akarja a nemzeti közvéleménynek eziráuyú követelését teljesíteni. A javaslat tartalmaz ugyan rendelkezést arra vonatkozóan, hogy hogyan kell a távollevő ügyvéd törlését elrendelő határozatot kikézbe síteni, ha a távollevő ügyvédnek nem kézbesíthető, tudniillik az ügygondnok részére kézbesítik, de nem tartalmaz rendelkezést a javaslat még arra vonatkozóan sem, hogy legalább az ilyen kirívó esetben meig tudjuk tenni a megtorló intézkedést. Az adatok egész garmadája maradt eáfolatlanul, többek között az, hogy a budapesti ügyvédi kamara területén szavazati joggal bíró 2C0O ügyvéd közül 3200 szavazati joggal bíró zsidó ügyvéd van és mindössze 800 keresztény magyar ügyvéd. Olyan súlyos előtérbenyomulása ez a zsidóságnak és a zsidó szellemnek, amelyet szerény javaslattal és szerény eszközökkel megoldani nem lehet és az a reménység, amelyet a miniszter úr kijelentése nyújt nekünk, bogy az átfogó és szerves rendezés munkálatai folyamatban vannak, nem nyugtathat meg bennünket, mert itt dörömböl már a küszöbünkön a veszély, egj percig sean lehet tovább késlekedni érmeik a kérdésnek a megoldásával és okosabb lett volna azt a munkát, amelyet most ennek a szerény javaslatnak a tárgyalására fordítunk, mindjárt ennek a szerves javaslatnak a tárgyalására fordítani. T. Képviselőház! Ha a miniszter úr ilyen súlyos adatokat egyáltalában nem tartott megeáfolandónak, akkor ezt nem tudom másként elképzelni, csak akként, hogy ő maga is elismeri ezeknek az adatoknak a helyességét, de nem találja meg a módot arra, hogy ezeket a kívánalmakat teljesítse. Pedig már Ferenc József, néhai uralkodónk is megmondotta, hogy ha már előre lépünk, akkor egész lépést tegyünk előre, ne féllépést. Ez a javaslat csak fél lépést, vagy talán még a fél lépésnél is szerényebb és kisebb lépést tesz. Azt látom, hogy az súlyos hínár, az a liberális gondolkozás és szellem, amely elönti az egész magyar közvéleményt és sajnos, elönti sok helyen azokat a felelős férfiakat is, akiknek hatalmuk és 203. ülése 1941 június 30-án, hétfőn. erejük volna ebből a hínárból megszabadulni, a miniszter urat is fogva tartja és ő is abba a hibába esik, hogy nem mer száz százalékig odaállni a nemzeti közvélemény mellé, de ugyanakkor nem mer száz százalékig fellépni a másik oldalon a világtestvériségnek, a nemzetközi demokráciának és liberalizmusnak hatalmával szemben sem. (Ügy van! a szélsőbaloldalion.) Ez tényleg nem tekinthető másnak, mint a most lévő helyzettel szemben bizonyos megalkuvásnak, bizonyos kompromisszumnak, amely nem méltó az igazságügyi tárcához, ahhoz a talán legszebb tárcához, amely a kormányban található és nem méltó azokhoz a kijelentésekhez, . amelyeket a miniszter úr is és minisztéiuma is, leginkább talán a jelenlevő Antal István államtitkár úr hangoztatott a közvélemény felé, amelyek feljogosítottak bennünket a legvérmesebb reményekre ennek a kérdésnek az elintézésére vonatkozóan. (Maróthy Károly: Ez igaz! Ö nem tehet róla, nem ő a miniszter! Majd, ha miniszter lesz, megmutatja. — Derültség.) Több szónok említette, hogy ez a javaslat egy tűszúrás a zsidók felé, amely tüszúrás a zsidóságot védekezésre kényszeríti. Éppen azért, mert ez a kijelentés igaz, nem kell nekünk ezt a tüszúrást megtennünk. A kegyelemdöfést kell megadunk ennek az ellenségnek annál is inkább, mert ha például egy pióca egy testre ráhelyezkedik és szívja annak vérét, mint ahogyan ez a liberális szellemű zsidó ügyvédség szívja az egész nemzet és a keresztény magyar ügyvédség vérét is, akkor azt nem lehet onnan többé-kevésbbé kesztyűs kézzel való megfogással lehúzni, mert ezáltal szenved a pióca is, de még inkább szenved az a test, amelynek vérét a pióca szívja Eszembe jut egy jelenet, amikor egy kis tóban egy kis gyerekre ráment a pióca és sehogy sem tudta magáról lehúzni, akárhogy szedte, akárhogy húzta. Arra jött egy öreg bácsi, füstölgő szivarjának parazsával hozzáért a pióeához és a pióca abban a pillanatban lefordult a testről, nem szívta, tovább a vért. Ilyen egyszerű megoldási lehetőség van ebben a kérdésben is. Ez az a szivarparázs, amelyet a kormánypárt vezérszónoka, Petro Kálmán igen t. képviselőtársam megjelölt, kijelentvén és határozati javaslatban követelvén az ügyvédség terén a numerus nullust. Ez a numerus nullus az egyetlen remédium ennek a kérdésnek a megoldására. Ezt a numerus nullust nem tudjuk eléggé erélyesen követelni és ezt a numerus nullust nem tudjuk elég sürgősen megoldani sem. Kérem az igazságügyminiszter urat és az igazságügyi kormányzatot, hogy ennek a kérdésnek a fontolgatását minél rövidebb időre szorítsa és a beígért általános és szerves rendezést minél rövidebb idő alatt terjessze a Ház elé, annál is inkább, mivel csak az a kormányzat, csak az a miniszter ülhet jól a miniszteri székben és tai^thatja fenn a kormányzatot, amely a nemzeti közvélemény túlnyomó többségének megfelelő javaslatokkal jön a Ház elé. Márpedig a nemzeti közvél eménv túlnyomó többsége ezt a javaslatot — tudniillik a numerus nullust — kívánja igen t. igazságügyminiszter úr és ezért nem szabad semmi néven nevezendő melléktekintetből sem elállni ennek a javaslatnak beterjesztésétől, vagy pedig ezzel hosszú ideig késlekedni. T. Ház! Nem tudom elmiilasztaiii, mint nemzeti szocialista képviselő, miszerint rá ne mutassak arra, hogy ezzel a bizonyos budapesti zsidó ügyvéd, angol szpíkerrel szemben milyen hatályos intézkedéseket lehetne megtenni már