Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-203

340 Àz országgyűlés képviselőházának 203. ütése 191*1 június 30-án, hétfőn. fel, nem azt kifogásolja, ami a javaslatban benne van, hanem hiányolja azt, ami nincs íbenne (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ebben — őszintén megvallom — nagyrészt egyet is értek -ezekkel a felszólalásokkal. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Meg kel csinálni! — Budinszky László: Megszavazzuk! — Taps a jobboldalon és a szélsőbaloldaon.) Teljesen egyetértek például ateikintetlben, hogy ez a javaslat nem oldja meg a függő ügyvédprobé'mát. Ezzel _ teljesen tisztában vagyok, de azt hiszem, ez a javaslat egy pillanatig sem arrogálta magának azt, hogy ezt a nagy kérdést megoldani kívánja. Nagyon helyesen jegyezte meg Petro Kálmán igen t. képviselőtársam, amikor azt mondta: ez a_ javaslat nem akar egy betűvel sem töbfbet, mint amennyit mond. Idehoztam, t. Ház, ezt a javaslatot azért, inert meggyőződésem szerint szükség van rá és azért hoztam most, mert meggyőződésem szerint most van rá szükség. Hiszen köztudomású, hogy az ügyvédi kamarai választások — hangsúlyozom: az ügyvédi kamarákról van ebben a javaslatban szó — a nyár folyamán esedékessé válnak. (Matolcsy Tamás: Az orvosi is!) Erről ebben a javaslatban, amely kij zárólag ügyvédi kérdéseket és az ügyvédi rendtartásra vonatkozó némely módosításokat és kiegészítéseket tárgyal, természetesen nem lehat szó. (Matolcsy Tamás: Szomorú!) Nem szorul bizonyításra, hogy ezeknél a kamarai választásoknál milyen kirívóan ütköznék ki a most hatályos 1939 : IV. tc.-nek az a hiányossága, hogy nem korlátozza a kamarai választójogot ugyanarra a 6 százalékos arányszámra, mint amilyen arányszámban a zsidó kamarai tagok a kamarai tisztviselői karokban és a kamarai választmányokiban résztvehetnek. Azt hiszem, ezt bővebben fejtegetnem annyival kevésbbé szükséges, merthiszen ezt kifejtette az előadó úr is és azonkívül, azt hiszem, hogy ezekkel a fejtegetésekkel különben is nyitott kapukat döngetnék, hiszen éppen az előttem szólott Budinszky t. képviseőtársam is rámutatott ezekre az anomáliákra, amelyek ebből keletkeznek. Akár két évvel ezelőtt kellett volna hozni ezt a javaslatot, akár tegnapelőtt, egy bizonyos: még mindig jobb, ha ma hozom, a kamarai választások előtt, mintha a kamarai választások t előtt erről a kérdésről egyáltalában nem tárgyalnánk. Meggyőződésem tehát, hogy a javaslat 5. §-ára feltétlenül szükség van, mégpedig most van rá szükség a kamarai választások előtt. Ennek a javaslatnak az 5. ^ a lényege, — amint ezt Budinszky t. képviselőtársam nagyon helyesen méltóztatott kifejteni — de hogy egyéb rendelkezések is kerültek bele, az természetes. Minthogy az ügyédi rendtartásról szóló 1937:IV. te hatálybalépése óta felmerültek gyakorlati problémák, kisebb-nagyobb gyakorlati értékű kérdések, amelyek szükségessé tették egynémely, az ügyvédi rendtartásban lévő eljárási szabálynak a módosítását és kiegészítését, helyénvalónak tartottam, hogy ezeket a módosításokat és kiegészítéseket is felvegyem ebbe a javaslatba, annál is inkább, mert semmi ok sem forgott volna fenn a tekintetben, hogy ezeket a kérdéseket továbbra is elodázzuk. Ami végül az ügyvédség és az ügyvédjelöltek anyagi helyzetére vonatkozó kérdéskomplexust illeti, biztosítom a t. Házat, gondosan kielemeztem, hogy ezekből a kérdésekből ebbe a sürgősen tárgyalandó javaslatba mit lehetne felvenni az elhirtelenkedés veszélye nélkül és mit lehetne ebbe a javaslatba ebből a nagyon értékes, nagy kérdéskomplexusból felvenni a nélkül, hogy az előkészítés alatt álló szerves és összefüggő egységes rendezést meg ne zavarjuk. Őszinte sajnálatomra csak két ki s jelentőségű kérdést tudtam ígjr kiragadni egészen lelkiismeretes megvizsgálás után. Az egyik az ügyvédjelöltekre', az ő r szolgálati viszonyaikra vonatkozó némely kérdés rendezése, úgy amint azt a javaslat 3. §-ában kontempláljuk, a másik pedig az ügyvédek közmegbízatására vonatkozó rendelkezés a 6. § szerint. Nagyon jól tudom, hogy ez kevés, sot magam is állítom, hogy nagyon kevés, de tisztelettel kérdem, nem követtem volna-e el mulasztást akkor, ha ezt a keveset csak azért nem hoztam volna, mert kevés. Mindig jobb a keveset hozni most, mint elodázni későbbi időkre, már pedig ebbe a javaslatba ezeket a kérdéseket minden zavar nélkül fel lehet venni, tehát voltam bátor felvenni, ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a kormány nem kíván foglalkozni az ügyvédség anyagi helyzetére vonatkozó igen súlyos, nagyon nehéz és hangsúlyozom, közérdekű problémáival is. Nem jelenti azt sem, hogy ezeket a kérdéseket a kormány elodázni kívánná. (Maróthy Károly: Orvosok, mérnökök! Szóval mégiscsak egy generális harmadik zsidótörvényre van szükség!) Ez a javaslat ügyvédi javaslat, ne méltóztassék tehát rossznéven venni akkor, ha itt az orvosokról, mérnökökről és egyéb kategóriákról nincs szó. (Maróthy Károly: Mi rossznéven vesszük!) Az igazságügyminiszterb&z méltóztatott adreszszálni az előbb az orvosokra vonatkozó kérést, azért mondom, hogy ebbe a javaslatba lehetetlen volt őket felvenni. (Budinszky László: A harmadik zsidótörvényt kérjük!) Az előbb hangsúlyoztam, hogy előkészítés alatt áll az a nagy kérdés, amelyet rendezni kell. Én már múlt évi költségvetési beszédein során hangsúlyozni voltam bátor, hogy az ügyvédség anyagi helyzete a kormány gondoskodásának állandó tárgya, de ugyanakkor azt is kipoentiroztam, hogy én nagyon jól tudom, hogy azt a bajt, amelyben ma a magyar keresztény ügyvédség szenved, nem lehet tüneti kezelésekkel gyógyítani, hanem egyfelől a gazdasági élet tervszerű fellendítésével, másfelől az egész magyar ügyvédkérdés, rendszeres és szerves rendezésével, Ez a rendszeres és szerves szabályoz'áis — ismétlem — előkészítés alatt áll, éppen azért örömmel fogadom el Petro Kálmán igen t. képviselőtársam határozati javaslatát, és magam is ajánlom azt az igen t. Háznak elfogadásra. (Maróthy Károly: Miért cseppenkint ?) T. Ház! Egyes felszólaló urak szóvlátették azt a diszparitást, amely az ügyvédi kamarákba való felvételekre vonatkozó jogszabályok tekintetében^ fennáll egyfelől a visszacsatolt keleti és erdélyi területek, másfelől pedig az úgynevezett anyaország, helyesebben az ország többi területe között, rámutatva arra, hogy a visszacsatolt keleti és erdélyi részeken malmost érvényesül a felvételnél a 6%-os arányszám, holott az ország többi részében a kihalási rendszer áll fenn. Az kétségtelen, hogy ez az eltérés fennforog, de kétségtelen az is, hogy ez az eltérés a keleti és erdélyi részeken levő t

keresztény ügyvédek javára szolgál. A bírálatnál pedig ne méltóztassék - megfeledkezni arról, hogy itt egy kész helyzetet találtunk. A keleti és erdélyi részeken a visszacsatolás előtt hatályban volt szabályok módot nyuj-