Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-202

Az országgyűlés képviselőházának 2ÖÉ. liberális korszak — régi időkben ismert be­folyások érvényesüljenek a bíróság felé, ne adjunk módot arra, hogy zsidó ügyvéd igye­kezzék a magyar bírót meggyőzni a maga jogi felfogásának igazságáról, hogy a joggya­korlat kifejlődését zsidó ügyvéd irányíthassa. Az ügyvéd természetesen mindig igyekszik a .joggyakorlatot irányítani. Ha megszüntetjük a zsidó ügyvédséget, akkor az igazságszolgál­tatást megmentjük attól, hogy zsidó befolyás alá kerülhessen. (Rupert Rezső: Nem elég sértő a bíróságra az, amit mond?) Ez nem sérti a bíróságot, mert nem is sértheti. Távol áll tőlem, hogy a 'bíróságot sértsem, igen t. képviselőtársam azonban nagyon jól tudja, hogy az ügyvédek hogyan tudják jogi felfo­gásukat a bíróság előtt kifejtve a joggyakor­latot úgy irányítani, hogy az esetleg káros lehet a magyar nemzet érdekeire. (Rassay Károly: Ezt már ne tessék mondani!) Igen t. Ház! Azért látom én nagyon szük­ségesnek a zsidó ügyvédség megszüntetését, mert ha ez az állam ráment a keresztény vo­nalra, amelynek alapján más gazdasági téren kirekeszti a zsidóságot, akkor tovább kell mennie ezen a vonalon és a gazdasági érdekek védelméből is ki kell rekeszteni a zsidó ügy­védeket. A keresztény, nemzeti és főleg ma­gyarérzésű ügyvéd jellemvonását Maróthy igen t. képviselőtársam utolsó szavaiban nagy­szerűen jellemezte és éppen ezért úgy látom, hogy a magyar ügyvéd csak úgy fog tudni boldogulni, ha elmegy mellőle a konkurreneia, amint Rassay képviselőtársam nagyon jól megemlítette (Rassay Károly: Szeretem, ha őszintén beszélünk!), amely zsidó konkurren­eia mesterségesen és sokkal ügyesebben dolgo­zik, mint a keresztény ügyvéd. (Zaj.) A kon­kurreneia ilyen módszereihez, az ügyfél-fel­hajtásnak művészetéhez nem ért a keresztény ügyvéd. Nem ért a keresztény ügyvéd a zsidó korcsmárosoknak — akik most már nem lé­teznek — nem ért a hordároknak és nem ért a vasútnál lévő ügynökök felhajtásához. Míg az egyszerű parasztember bekerül a városba, addig útközben meggyúrják és megdolgozzák, hogy ne ahhoz az ügyvédhez menjen, akihez akar, hanem ahhoz, aki esetleg jutalékot ad az ügynöknek, — tehát mondom, nem ért a magyar ügyvéd az ügyfél-felhajtásnak ehhez a módjához. (Rassay Károly: De ilyen keresz­tény ügyvéd is van! — Rupert Rezső: Keresz­tény is van ilyen! — Felkiáltások a szélsőbal­oldalon: A zsidó mind ilyen! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. (Ras­say Károly: Meg kell nézni a fegyelmi ítéle­teket! — Andréka Károly: A zsidó mind ilyen!) Andréka képviselő urat kérem, marad­jon csendben. Petro Kálmán: Elvitathatatlan és az ügy­védi kamarák fegyelmi bíróságainak az ítéle­teiből is kitűnik, hogy a zsidó ügyvédek a fe­gyelmet, az ügyvédi fegyelmet, a korrektséget sokkal gyakrabban és sokkal nehezebb esetek­ben szegik meg, mint a keresztény ügyvédek. Méltóztassanak elhinni, — nyugodtan mondha­tom — a keresztény ügyvéd az ügyvédi tisz­tességnek magasabb fokán áll, mint általában a zsidó ügyvédség. Éppen ezért arra kérem a miniszter urat, hogy most felolvasandó határozati javaslato­mat elfogadni szíveskedjék. (Halljuk! Halljuk! — olvassa): »A Képviselőház az ügyvédekre, az ügyvédjelöltekre és az ügyvédi önkormány­zatra vonatkozó egyes kérdések szabályozásá­ütése Í94-1 június 27-én, pénteken. 319 ról szóló törvényjavaslat tárgyalásával kapcso­latban felhívja a kormány figyelmét a keresz­tény ügyvédek súlyos gazdasági és szociális helyzetére, amely helyzet túlnyomórészt annak következtében állott elő, hogy a zsidó ügyvéd­ség még ma is mértéken felül foglalja el az ügyvédi munkaterületeket. A Képviselőház ezért — de azért is, mert a zsidóságnak az igazságszolgáltatás terén való működését közérdekellenesnek tartja — felhívja a kormányt arra, hogy a zsidó ügy­védek térfoglalásának a mai idők szellemében való haladéktalan korlátozása iránt (Felkiál­tások a szélsőbaloldalon: Megszüntetése iránt!) törvényjavaslatot terjesszen be a képviselő­ház elé. Tisztelettel kérem az igazságügyminiszter urat é's a t. Háaat, hogy fenti határozati ja­vaslatomat elfogadni és azt hozzájárulás cél­jából a felsőházhoz áttenni méltóztassék.« Legyen szabad nekem még ehhez a javas­lathoz hozzátennem, mert erről az oldalról ilyen javaslat és a zsidókérdésnek ilyen ag­resszív megvilágítása még nem történt meg... (Rupert Rezső: önnek is más voit azelőtt a felfogása!) Elnök: Rupert képviselő urat rendreuta­sítom. Petro Kálmán: ... hogy amikor a felső­házhoz ez a javaslat fel fog kerülni, a felső­ház fel fog figyelni arra, hogy van egy kor­mánypárti képviselő, aki a zsidókérdésben az állásfoglalását agresszíve fejezi ki (Rassay Károly: Lehet, hogy márványba is vésetik!) és félek attól, hogy a felsőház azt fogja mon­dani, hogy a demagógia már ráragadt a kor­mánypárti képviselőkre is. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ne féljen ettől!) Legyen sza­bad nekem ama igen t. képviselőtársaim fi­gyelmét felhívnom, akik csodálkoznak ezen, hogy éppen én beszélek így, hogy 10 esztendő­vel, amikor nem volt olyan nyilt és mondjuk, nem volt annyira szokásos a zsidózás, amikor a szeszkartellt támadtuk, amikor Fellneréket, Leipzigeréket, Moskoviesékat támadtuk, — erre biztosan nagyon jól emlékszik Imrédy t. képviselőtársam — és amikor kértem az át­állítást, akkor nem a túloldal támogatott en­gem, hanem inkább a kormánypártban talál­tam támogatást. (Rajniss Ferenc: Ezért volt olyan az eredmény! — Derültség. — Zaj.) Hogy milyen eredménye volt, képviselőtársam, erre­nézve legyen szabad rámutatnom a követke­zőkre. Imrédy képviselőtársunk is megemlí­tette valamelyik nap a szeszkartel kérdését s ezzel kapcsolatosan azt, hogy vannak még ki­váló emberek, akiket csak ki kell bányászni és meg kell találni. Ilyen kiváló ember volt annakidején az a Tukats Albert, akire Imrédy BéJa őexcellenciája nagyon jól emlékszik, aki a pénzügyminisztérium egyik keresztfolyosó­jának egyik kis szobájában ült, mint kis pénz­ügyi titkár, akinek nem volt szabad államtit­kárhoz be sem menni, nem hallgatta meg és mégis ez a kis pénzügyi titkár tudta megol­dani a kérdéseket úgy, hogy míg a szesz az­előtt az államnak körülbelül 4 millió pengő jövedelmet hozott, ma ennek legalább a tíz­szeresét hozza. (Mozgás és zaj a szélsőbalolda­lon. — Rassay Károly: De amellett a motalkó ára is emelkedett.) Akkoriban nem volt köny­nyű dolog a zsidózás, mert amikor azt mer­tem mondani, hogy ha a Leipziger, a Mosko­vics és a Felmer család nacionáléját keresem, akkor nem Bécsbe és Kassára, hanem Lem­bergbe és Tarnopolba kell elmenni, lovagias

Next

/
Thumbnails
Contents