Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-202

306 Az országgyűlés képviselőházának 202. ülése 19 ^1 június 27-én, pénteken. Mielőtt áttérnénk a napirendre, bejelentem a t. Háznak, hogy az igazságügyminiszter úr Zehery Lajos kúriai biró urat miniszteri megbízottként bejelentette. Napirendünk első pontja a 36-os országos bizottság hatáskörének további meghosszabbításáról és taglétszámának újabb felemeléséről szóló törvényjavaslat egyes szakaszairól való döntés. (írom. 524.) Kérem a jegyző urát, hoigy a javaslat címét felolvasni szíveskedjék. Megay Károly jegyző (félolvassa a javaslat címét és a javaslat 1—3. §-ait A Ház a címet és az 1—3. §-okat elfogadja.) Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részletei ben is letárgyalta és azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a felsőházhoz teszi át. Napirend szerint következik az ügyvédekre, a ügyvédjelöltekre és az ügyvédi önkormányzatra vonatkozó egyes kérdések szabályozásáról szóiló törvényjavaslat tárgyalása, (írom. 505.) A t. Ház tudomására hozom, hogy ehhez a törvényjavaslathoz az egyes pártok a következő vezérszónokokat jelentették be: a Magyar Élet Pártja Petro Kálmán képviselő urat, az Erdélyi Párt Tusa Gábor képviselő urat, a Nyilaskeresztes Párt Maróthy Károly képviselő urat. a Magyar Megújulás Pártja pedig Pajor Győző képviselő urat. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. vitéz Zerinváry Szilárd képviselő urat, mint előadót illeti a, szó. vitéz Zerinváry Szilárd előadó: T.* Ház! Midőn van szerencsém előterjeszteni az ügyvédekre, az ügyvédjelöltekre és az ügyvédi önkormányzatra vonatkozó egyes kérdések szabályozásáról szóló törvényjavaslatot, mindjárt elöljáróban két igen fontos körülményre kívánom felhívni a t. Ház nagybecsű figyelmét. Elsősorban arra, hogy ennek a javaslatnak főcélja az ügyvédi önkormányzat tekintetében a keresztény és nemzeti szellem érvényesítése, mellékcélja pedig az ügyvédi rendtartás megalkotása óta szerzett tapasztalatok alapján az azóta felmerült egyes méltányos kívánságok teljesítése. Ha a javaslat céljait nem tévesztjük szem elől, akkor már nem is kell különös nyomatékkal felhívni a figyelmet arra a körülményre, hogy önként értetődik, hogy bár jogosan elvárhatjuk ettől a javaslattól a fajvédelmi plattformra való helyezkedést, azonban nem várhatjuk el a zsidókérdés egész komplexumának egész rendezését és megoldását, de nem várhatjuk el még a zsidó ügyvédi kérdésnek egyébként rendkívüli mértékben kívánatosnak mutatkozó megoldását sem. Ez elől különben legjobb tudomásom szerint a t. Ház óriási többsége, de maga a kormányzat sem kíván elzárkózni és legszentebb hitem szerint a mai idők szellemének s követelményeinek értelmében elzárkózni nem is tudna; éppen ezért meg merem jósolni ezen készség talán váratlanul gyors bekövetkezésének a dokumentálását, azt, hogy elzárkózni nem is fogunk. (Maróthy Károly: A hit boldogít!) Ezen bevezetés után legyen szabad rámutatnom ama történelemi előzményre, mint kiinduló pontira, hogy a törvényhozás imár, az 1939 : IV

% te.-nek, vagyis a zsidók gazdasági térfoglalásának megakadályozása tekintetében hozott törvénynek megalkotásakor tudataiban volt annak., hogy a szabadfoglalkozásúak, a szabad élethivatásúak részére szervezett önfconmányzati testületekben, így tehát az ügyvédi kamarákban is érvényesülnie kell ennek a szelleminek, miért is a második zsidótörvény 9. §-ának 4. bekezdése elrendeli, hogy az önkormányzat irányításában, tehát a kamara tisztikarában és választmányában a zsidóság csak a törvény általános rendelkezéseinek megfelelő 6%-os arányban vehet részt. A zsidók arányszáma tekintetében a törvényben meghatározott általános korlátozásnak a törvény haalybalépésekor nyomban érvényre kellett volna jutnia a javaslat indokolása szerint, ez azonban nem juthatott érvényre, mert hiszen a törvény alapgondolata csaà akkor érvényesülhetett volna teljes mértékben, ha az a megfontolás érvényesül már akkor, hogy az önkormányzati testület akaratának megvalósításában közreműködő szerv magábanvéve- imég nem elegendő ennek az akaratnak keresztülvitelére, hanem szükséges ebihez az is, hogy a szóban levő szervek kiválasztásiában működők is ennek megfelelően választassanak ki. Ennélfogva ez a törvényjavaslat szabályozni kívánja az ügyvédi kamatrákra vonatkozólag ezt a kérdést, amely annál nyomatékosabb, mert hiszen az ügyvédi kamara önkormányzata tekintetében, — »amelynek rendkívüli erkölcsi súlya és gazdasági súlya van, etrkölcsi elemei elvitathatatlanok — nem közömbös az, hogy a magyar nemzeti közélet szelleme amilyen irányiban érvényesül. Ennélfogva mellőzhetetlenül szükség van oly an értelmű törvényi rendezésére, hogy addig is, amíg az ügyvédi kamarák zsidó tagjainak száma a törvényben meghatározott 6%-ra le nem csökken, a zsidók csuipán ezen 6% erejéig érvényesíthessék a megválasztás tekintetében is szavazati jogaikat, és ezt az alapgondolatot, az 1939 : IV. te. 9. §-ának megfelelő alapgondolatot, az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet önkormányzati szervezete tekintetében is megfelelően érvényre kell juttatni. Hogy ez a szabályozás mennyire szükséges, arra legyen szabad rámutatnom pár számadattal és pedig azzal, hogy az országban húsz ügyvédi kamara működik és ebből a húsz ügyvédi kamarából csupán három van, amelyek zsidó tagjainak száma a 30%-ot el nem éri, van azonban öt olyan ügyvédi karmaira, mégpedig elsősorban a legfontosabb, a budapesti ügyvédi kamara, amelyekben a zsidó tagok száma az összes kamarai tagok számának 50°/o-át meghaladja. Ez az öt kamara a következő. Budaj pesten van bejegyzett ügyvéd 3245, ebből zsidó 1641, tehát 50.6%; Egerben van bejegyzett ügyvéd 123, ebből zsidó 63, tehát 51.2%; Kassán van 166 bejegyzett ügyvéd, ebből zsidó 87, tehát 52.4%; Miskolcon van 257 bejegyzett ügyvéd, ebiből zsidó 149, tehát 58%; Nyíregyházán van 172 ügyvéd, ebből zsidó 87, vagyis 50.6%. Ezek az adatok azonban csupán az 1939. évi IV. törvénycikk rendelkezései szerint zsidóknak tekintendő személyekre vonatkoznak, azonban az ügyvédi kamarák szellemét és irányát megszabó választási jog szempontjából ide kell még számítani azokat a zsidófajú személyeket is, akiket a második zsidótörvény nem tekint zsidóknak, ide kell továbbá számítani azokat a fél véreket is. akik nyilván a zsidókhoz fognak az ilyen kamarai választásokon húzni és velük együtt fognak szavazni; ide kell azután számítani azokat a keresztényeket is, akik zsidó házastársuk fajiságára való tekintettel nem jöhetnek komolyan saá-