Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-201

298 Az országgyűlés képviselőházának 201. ülése IUI június 26-án, csütörtökön. azt a kívánt eredményt hozni a szórványvidéken, amire esetleg gondolunk előzőleg. Az ilyen kis szórvány magyar gyülekezetben az a néhány magyar gyerek a nagy állami iskola udvarán fogja elfelejteni a magyar nyelvet. Ilyen helyekre kellenek a léviták református részről, mégpedig olyan ember, aki imádkozik velük, igét hirdet, általában lelkipásztori funkciót végez, ugyanakkor pedig egyúttal tanít is abban az iskolában. Ezért valóban nagy szükségünk van nekünk arra, hogy nagy körültekintéssel es nagy figyelemmel próbáljuk ezt a kérdést, ezt az ügyet továbbfejleszteni ahelyett, hogy megszüntetnénk. A másik kérdés a kiutasított tanítók kérdése. Valóban az a helyzet, kezdeti időkben gyakran magunk is nagy megbotránkozással gondoltunk arra, hogy némely lelkészek is, de főképpen tanítók, augusztus 30.-a után . egyszerűen átjöttek a határon. Van egynéhány ilyen ember, aki ok nélkül jött el és így elhagyta a posztját.. Ezekkel szemben ma már nincs mi't tenni. Úgy kell velük bánni, ahogyan vannak. Elítéltük és erkölcsileg mintegy meg is bélyegeztük ezeket az embereket, de*arról már nem igen lehet szó, hogy ezek az emberek vissza tudjanak menni, ismerve a román közigazgatás, a román államhatalom eljárását az ilyen esetekben. Ezek az emberek azt mondják, hogy inkább meghalnak, semmint hogy visszamenjenek. De mégis lehet ezeket az embereket büntetni, úgy, hogy u$ legyen nagy büntetés és egyúttal mégis mintegy megbízatásféle is legyen. Mondtjuk nekik azt, hogy eljöttetek onnan, ide menjetek el a szórványokba és szolgáljatok. Ezzel mintegy honoráljátok a magyar állam szívességét és így mutassátok meg, hogy ti nem a magyar feladatok elől futottatok meg, hanem azért, mert kénytelenek voltatok vele, vagy éppen mert nem bírtátok már tovább lelkileg azt a légkört. Ezenkívül vannak olyanok, akik tényleg kénytelenségből mentek el. Ezeket egyénileg kell elbírálni és ezeknek valóban meg

1 kell adni itt a lehetőségét új élet alapi tására. T. Ház! Ezek után kijelentem, hogy a leg nagyobb örömmel üdvözöljük ezt a javasla tot, amellyel nagy lépést tesz meg előre az a bizonyos megrekedt magyar közigazgatás, épp a legfontosabb területen, a tanügy és a nevelés terén. Ez a nagyjelentőségű kezdet egyúttal elindulás az utána következő még nagyobb fontosságú tanügyi javaslatok felé. Gondolunk itt mindjárt az iskolánkívüli nép nevelésügy kérdésére és gondolunk valami olyan belső reformra, amely nagyobb lehető séget fog majd biztosítani abban a tekintetben, hogy a magyar nép alsóbb rétegeinek kultúrája, a magyar néplélek valahogy fel tudjon jutni a magasabb iskolán keresztül a magasab'b társadalmi rétegekbe és így elősegíthesse lélekben, szellemben és hivatástu datban az egységes magyar nemzeti társad a lom kiépülését. A javaslatot természetesen eh fogaidom. (Taps a középen. A szónokot számo san üdvöslik.) Elnök: Szólásra következik? Miskolczy Hugó jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kíván-e még valaki szólni 1 (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Mindenekelőtt hálás köszönetemet kell kifejeznem az előadó úrnak és az összes pártok szónokainak azért a megértésért, bizalomért és elismerésért, amivel javaslatomat fogadták. Azt hiszem, azokat à pártokat is hozzászámíthatom, amelyeket csupán a »qui tacet, cons entire videtur« elve alapján sorolhatok ide. A javaslatnak ez az egyhangú helyeslése azt bizonyítja, hogy idejében jött és helyes intézkedéseket tartalmaz. Méltóztassék nekem megengedni, hogy csak egészen röviden szólaljak fel. Először is megemlítem, hogy azokat a kívánságokat és megjegyzéseket, amelyek a javaslattal szorosan nem függenek össze, nem fo^om érinteni, csupán megnyugtatom a képviselő urakat, hogy mind az erdélyi lelkészek és tanítók sorsát, mind a szegedi egyetem kérdéseit is figyelemmel kísérem és adandó alkalommal szívesen fogok arról a Házban is nyilatkozni, (Helyeslés a középen.) de a jelen pillanatban ez nem tartozik a tárgyhoz, nem foglalkozhatom tehát ezekkel a kérdésekkel. Ami a szóbanforgó törvényjavaslat tárgyát illeti, a Ház előtt 1932 óta sokszor nyilatkoztam erről. A ma elhangzott szónoklatokban is megtaláljuk azokat az alapvető szempontokat, amelyek e kérdés megoldását szükségessé teszik. Éppen ezért csatlakozom a szónokokhoz, midőn magam is ismételten ki jelentem ^ és leszegezem, hogy a magyar közigazgatás újjászervezésére, egyszerűsíté sere, munkaképesebbé tételére igenis szükség van s ezt a munkát a magam tárcája keretében a legnagyobb erővel igyekeztem immár nyolc és háromnegyed éve előre vinni. (Helyeslés.) T. Ház! Melyek azok az okok, amelyek a közigazgatás újjászervezését szükségessé teszik? Erről is szóltak itt a pártok szónokai, szóltam a múltban én magam is. Az első a közigazgatásnak bizonyos szervezeti, — mondjuk talán — felépítése a túlságos centralizáció, a minisztérium • ügykörének oda nem való ügyek intézésével való kibővítése. (Úgy van!) apró-cseprő ügyek intézésének minisztériumi kezelésbe való be^ vonása; ennek bizonyos elfogadható indokai voltak. Ezeknek az ügyeknek egy részét a múltban, 1914—18. évek között, éppen ' a világháború következtében, kezdték centrálisán intézni, mert azokat a külső hatóságok nem tudták kielégítően elintézni, főleg azért nem, mert nem voltak — amint egyes közigazgatási ágakban még ma sincsenek — középfokú, igazi, másodfokú hatóságok a vidéken; nem voltak meg és nincsenek meg azok a decentralizált hatósági szervek, amelyek a minisztériumnak helytelenül vállalt munkakörét elláthatnák. Ezt a másodfokú hatóságot kívántam kiépíteni az 1935 :VI. tc.-kel, amidőn megszüntetve a középiskolai tankerületi főigazgatóságokat és à többi központosított szakiskolai főigazgatóságot, ezek helyett egy^ területi másodfokú igazgatási szervet létesítettem a mai tankerületi királyi főigazgató személyében. Erre a szervre ruházták az 1935:

VI. te. intézkedései igen sok olyan ügy intézését, amelyek korábban a minisztériumhoz tartoztak, illetve oda vonattak be.