Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-201

Az országgyűlés képviselőházának 201, nagytemplomban a boltíven XI. Pius pápa szép mondása olvasható: Facere magna et páti fortia hungaricum est, vagyis: Nagy dolgokat csinálni és ezért sokat szenvedni magyaros sors. Szeged megcsinálta azt a nagy dolgot, hogy egy egyetemnek tíz millió pengős alapot létesített erejének megfeszítésével és most nagyon szenved ennek hatásaként s mégis elvitték a jogi kart Szegedről. Méltóztassék tehát ezt a sérelmet Szeged város javára orvosolni. Mindezeknek figyelembevételével, ha a közoktatásügyi bizottság, illetőleg a miniszter úr ennek a néhány kis módosításomnak helyt ad, ez iránt való bizalommal a törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Mester Miklós! Elnök: Mester Miklós képviselő urat illeti a szó. Mester Miklós: T. Képviselőház! Néhány szót szeretnék szólni a magam és pártom nevében a szóbanforgó törvényjavaslathoz. Előre kell bocsátanom, hogy az előadó úr fejtegetéseivel minden tekintetben egyetértek. Valóban, a közoktatásügyi igazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat komoly lépést jelent a modern államigazgatás megteremtése felé. Ezt letagadni nem lehet. Éppen ezért ezt a törvényjavaslatot üdvösnek, helyesnek és az ország érdekében kiválóan alkalmasnak tartom, sőt teljes meggyőződéssel kijelentem, hogy alapelveiben, irányelveiben annyira helyes ez a törvényjavaslat, hogy a többi szakminiszter urak azt követendő példának tekinthetik. (Ügy van Ügy van! — a szélsőbaloldalon, — Tauf fer Gábor: Lássuk a belügyminiszter urat. — Derültség a stélsőbaloldalon.) Különösen jól esik látnunk, hogy a miniszter úr minden kicsinyes emberi szempontot félretéve, elvi m^o-gvőződésből egy nagyvonalú elgondolás alapján képes arra, hogy hatalmának ie-en jelentős részét a minisztériumon kívül álló közoktatásügyi szervekre önként átruházza, Ezt azért honoráljuk, mert minden más vonalon, sajnos, éppen az ellenkező egészségtelen folyamatot látjuk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ma Magyarországon minden apró-cseprő ügyet elintézés végett próbálnak a minisztériumban összepontosítani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon és a középen. — vitéz Faragó Ede: Tökéletesen igaza van.) Itt van például az, hogy a pénzügyi igazgatás keretében egy egyszerű koesmaügy elintézése a pénzügyminisztériumba tartozik, sőt sokszor a belügyminisztériumot is meg kell kérdezni, hogy mit szól hozzá. Vagy ott van a községi közigazgatás terén egy egyszerű községi díjnok kinevezése és véglegesítése, ami évekbe kerül, mert a belügyminisztériumban kell dönteni erről a kérdésről. Meggyőződésünk szerint, t. Ház, ez a törvényjavaslat, ha törvényerőre emelkedik, visszaadja a minisztériumnak igazi hivatását, mert a minisztériumnak az &

t hivatása, hogy nagy vonalakban irányítson és pontosan ellenőrizzen, nein pedig az, hogy mindenféle apró-cseprő ügy elintézésével foglalkozzék. (Úgy van! Ügy van! a ssélsőbaloldalon. — Böres János: A tiszti szolgák kinevezése!) Nagyon örülnék, ha a kultuszminiszter úr példáját miinél előbb követné például a pénzügyminiszter úr, a belügyminiszter úr, az iparügyi miniszter úr, a kereskedelemügyi miniszter úr és a földmíveiésügyi miniszter úr és hasonló törvényjavaslatokkal állanának ide, mert kijelentem, hogy azokat is KÉPVISELŐHÁZI NAFfcÓ X, ülése 19hl június 26-án, csütörtökön. 295 örömmel szavaznék meg. T. Ház. (Tauffer Gábor: Ügy van! Megszavazzuk!) Az állami közigazgatás decentralizációja benne van programmunkban és mi elvi alapon álló ellenzék vagyunk, mi nem ellenzékieskedünk ezen az oldalon. Nagyon jól tudjuk, hogy nem azért vagyunk itt, hogy átkiabáljunk a túlsó oldalra, a túlsó oldalnak sem az a hivatása, hogy ide, hozzánk átkiabáljon, mert sem mi nem vagyunk fontosak, sem a túlsó oldal uem fontos, hanem fontos a magyar nép (Ügy vanf Ügy van! — Taps a jobboldalon, a középen és a szélsőbaloldalon.) és itt valamennyiünknek elvi alapon a magyar nép érdekét kell szolgálnunk. (Úgy van! Ügy van! — vitéz Lipcsey Márton: Egyetértünk!) T. Ház! Szorosan nem tartozik ugyan a javaslathoz, de a kultuszminiszter úrnak szeretném felhívni a figyelmét egyes fontos kérdésekre. Erdélyben jártam és ott a lelkészek kértek meg arra, hogy hívjam fel rá a kultuszminiszter úr figyelmét és kérjem segítségét a kongrua-ügy elintézésében. Ezek a lelkészek hosszú hónapok óta családjukkal együtt mindössze 150 pengő állami támogatásban részesülnek. Nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy ne csupán jogi szempontból intéztessék el a kérdés és hogy ugyanúgy, mint a többi állami tisztviselők, ezek a lelkészek is kapják meg a vasúti kedvezményt. Természetesen ez nem közvetlenül a kultuszminiszter úrra tartozik, de mély tisztelettel kérjük, hasson oda, hogy a kereskedelemügyi^ miniszter úr ezt a fontos kérdést végre-valahára kedvezően intézze el. Külön speciális kérésünk az, hogy az erdélyi református léyitalelkészeknek az ügyét méltóztassék kedvezően elintézui. Az egyházi főhatóság részéről valószínűleg megfelelő javaslat érkezik a kultuszminisztériumba. Engem megkértek ezek a derék, magyar nemzeti hivatást teljesítő emberek, hogy szintén szóljak a kultuszminiszter úrnak, hogy az ő ügyüket kedvezően intézzék el. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy az erdélyi felekezeti középiskolák lehetőleg mindenféle támogatást megkapjanak. (Helyeslés.) Több szülővel beszéltem, akik aggodalommal említették azt, hogy a díjak, mind az ellátási díjak, mind a tandíjak, a múlt évhez, viszonyítva emelkedtek és nem tudják beíratni a gyermekeiket az iskolába. Itt külön felhívom a kultuszminiszter úr figyelmét^ a w

székelyudvarhelyi református tanítónőképző intézetre, amely húsz év alatt nagy szolgálatot teljesített az erdélyi magyarságnak, hogy onnan a tandíjak és az ellátási díjak emelkedése folytán egyetlenegy tehetséges szegény növendék se maradhasson kü Nem tartjuk helyesnek erdélyi viszonylatban a magánvizsgálatok nyakló nélküli letételét. Vannak kivételes tehetségek, akik egy esztendő alatt négy középiskoláról szerezték meg a vizsgálatokat, ilíetve a bizonyítványokat, de ennek most már záros határidőt kell szabni és sokkal helyesebb lenne inkább azokat támogatni, akik rendszeresen végzik a tanulmányaikat. T. Ház! Dél-Erdélyből nagyon sok tanerőt kiutasítottak a románok és ezek, például a tanítók most alkalmazva vannak, de nem magyar állampolgárokuak^ tekintik okot és a családos emberek nyolc hónap óta mindössze havi 120 pengő fizetésben részesülnek. Tisztelettel kérjük a kultuszminiszter urat, szíveskedjék ezt a kérdést is minél előbb kedvezően elintézni. T. Ház! Rövid felszólalásomat ezzel be is fejezem. Még csak azt akarom megemlíteni, 42