Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-201

Az országgyűlés képviselőházának 201. nem kell szabadulnia a centralizmus béklyóitól, a merev szokásoktól és az elavult jogszabályok tengerétől. Ezt pedig azzal érhetjük el, ha a tisztviselőt nem csupán munkagépként kezeljük, hanem a. kiválasztás elvének kérlelhetetlen alkalmazásával, a felesleges formák tói való megszabadítással (Ügy van! Ügy vanî jobbfelől,) és végül felelősségre való neveléssel felszabadítjuk. (Elénk helyeslés és taps Û jobboldalon. — Meskó Zoltán: A politikából való teljes kikapcsolással!) Ezeknek az intézkedéseknek több irányban kell megindulniok. Először is minden vonalon végre kell hajtanunk az egészséges décentrait zációt, meg kell szabadítanunk a kormányha tóságot az' aprólékos konkrét ügyek elintézésétől és ezeknek gondjaitól, (Helyeslés jobbfelől.) s jogorvoslati rendszerünk átdolgozásával az ügyek legnagyobb részét végleges hatáskörrel át kell adnunk a középfokú közigazgatási hatóságnak. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Másodszor világos és rövid jogszabályok alkotására kell törekednünk és szakítanunk kell a módosító rendeletek szisztémájával. Végül, de nem utolsó soriban, alkalmaznunk kell a közszolgálatban az igazi felelősség elvét, mely lehetetlenné teszi a fegyelmi jogban a formalizimnst és (mindenkit _ képessége, szorgalma és kezdeményező ereje szerint minősít. (Helyeslés a jobboldalon.) Itt utalnom kell arra, hogy ebben a tekintetben már nemcsak a tanügyi közigazgatásban, hanem közigazgatásunk más ágaiban is jelentős lépések történtek a múltban. Az önkormányzati közigazgatás rendezéséről szóló 1929 : XXX. te. nagy lépést jelentett ebben a tekintetben, hiszen megszüntette a háromfokú jogorvoslatot és felállította a kétfokú jogorvoslati rendszert. Ennek a törvénynek novellája, az 1933 : XVI. te. pedig, majdnem azt mondhatnám, teljesen és tlóikéletesen megoldja ezt a kérdést. Ennek a törvénynek mielőbbi végrehajtása valóban rendkívül üdvös volna és talán végleges nyugalmat teremtene ebben a témakörben. Én tehát az előadottak szerint nem fogadhatom el Bu'diinszky László t. képviselőtársamnak azt a megállapítását, (Benes Zoltán: Mi sem!) hogy a mi tisztviselői karunk nem alkalmas a modern közigazgatás követelményeinek teljesítésére, mert hiszen ezek a felhozott példák és ez a fejtegetés, azt hiezem, az ellenkezőjét bizonyítják. (Úgy van! ügy van! jobbfelől) Minthogy pedig a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat ezeket a kérdéseket rendkívül és eléggé nem dicsérhető módon közel viszi a megoldáshoz, a törvényjavaslatot a legnagyobb örömmel fogadom el és szavazom meg. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen, — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Szögi Géza! Elnök: Szögi Géza képviselő urat illeti a szó. Szögi Géza: T. Ház! Hatása alatt vagyok Hunyadi-Búzás igen t. képviselőtársam lendületes és az egész törvényjavaslat, kérdéskomplexumát felölelő beszédének, azonban, bár én is a javaslat mellett iratkoztam fel, (Felkiáltások jobbfelől: Bravó!) még sem tudok annyira lelkesülni a javaslatért, mint Hunyadi-Buzás igen t. képviselőtársam, aki minden dicsérő jelzőt. kevésnek tartott a javaslat méltatására. Az, hogy a javaslat mellett iratkoztam fel, nem zárhat el engem attól, ülése 19Ul június 26-án, csütörtökön. 291 hogy a javaslat hiányosságaira rámutassak, (Benes Zoltán: Természetes!) nem zárhat el attól, hogy a javaslattal kapcsolatos eléggé súlyos aggályaimat kifejezésre juttassam. Bár nem sok reményem van rá, hogy aggályaimnak akár az előadó úr, akár a közoktatásügyi bizottság, akár a t. Ház nagy jelentőséget tulajdonítana, mégis kifejezésre juttatom ezeket, mert előfordulhat egyszer az a csoda is, hogy az erről az oldalról jövő eszmét talán magukévá fogják tenni az illetékesek. Közoktatásügyi igazgatásunkat egy alaptörvény, — annak lehet nevezni — az 1935 : VI. te. rendezi. Törvény rendezi tehát a közoktatásügyi igazgatással kapcsolatos komplexumot és nem rendelet intézkedik róla. Bizonysága ea annak, hogy a közoktatásügyi igazgatást alkotmányunk szelleme szerint a törvényhozási tárgyak közé kell sorolnunk és nem a rendeletalkotási tárgyak közé. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Azért van itt a javaslat!) Ezt azért hozom fel, mert a törvényi felhatalmazás alapján kiadott rendelet a törvényerejű jogszabályok hierarchiájában valahogyan alacsonyabb fokon áll, mint maga a törvény. Feltétlenül alacsonyabb fokon kell állnia, mert például a törvényhozási felhatalmazás alapján alkotott rendeletet egyrészről nem lehet rendeleti úton megváltoztatni, csak újabb törvényhozási intézkedéssel, másrészről _ a rendeletalkotás nemcsak joga lesz az illetékes minisztériumnak, hanem kötelessége is, ha a törvényhozástól a felhatalmazást megkapta; tehát bizonyos határidőn belül teljesítenie kell kötelességét. A javaslat az 1935 : VI. t.c. 5. és 7. §-ait kívánja módosítani és pedig akként, hogy felhatalmazást ad a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak arra, hogy az a)-tói j)-ig terjedő tíz pontban felsorolt ügyekben a végső fokon való intézkedés, illetve határozathozatal jogát a fennálló jogszabályoktól eltérően a tankerületi főigazgatóság hatáskörébe utalhatja, mint mondottam, rendeletalkotás útján. Itt ismét felbukkan a törveiy hiányossága. Az 1935 : VI. te. ugyanis az országot természetesen az 1935. évi csonka területet — nyolc tankerületre osztotta, az 1938-tól bekövetkezett országgyarapodások^ területei azonbani tudomásom szerint törvényhozási úton nincsen újabb tankerületekre beosztva. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Be vannak osztva! Törvényi alapon!) Az erdélyi ügyekben adott felhatalmazás, amely költségvetési kérdések rendezésére ad felhatalmazást az összminisz; teriumnak, nem tekinthető olyan széleskörű felhatalmazásnak, hogy egy ilyen kisebb jelentőségű, illetve a jogalkotás szempontjából hosszabb időhaladékot engedhető kérdés, mint a tankerületi főigazgatási beosztás, ez alatt a felhatalmazási jogcím alatt intéztessék el. Ezzel kapcsolatban tehát erről az oldalról alkotmányjogi sérelmet kell panaszolnom, alkotmányjogi sérelmet, mert a magyar alkotmány szellemével nem egyezik meg az, hogy egy ilyen jelentőségű kérdést a vallásés közoktatásügyi minisztérium rendeletalkotási jogkörébe vonjon. T. Ház! Lehet, hogy tévedek a kárpátaljai, vagy az erdélyi kérdések tekintetében, mert ezekre nézve mégis csak van felhatalmazás és per analogiam juris, ezt a felhatalmazást talán olyan tágkörűnek ' tarthatja a miniszter úr, hogy megfelelő intézkedést, ille-