Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

2$Ö Äz országgyűlés képviselőházának 200. liiese 1941 yuntus 25-en, szerdán. ság sérelmének minősül a közben lejátszódott események miatt. Az eseményeket illetően pedig csak a legszükségesebbre szorítkozom, nem azért, mintha a pontos és hálás részleteket nem ismerném. Kacsóh Bálint államtitkár urat hosszú kihallgatása irtán, ahol mint feljelentő szerepelt, 1941 április 18-án a vizsgálóbíró a büntetőeljárás szabályainak megfelelő módon letartóztatta. Nincs szerencsém ismerni a vizsgálóbíró urat, látásból sem, ezt meg kell mondanom bizonyos okok miatt, de fel kell tételeznem, hogy egy magyar bíró egy államtitkárt a vallomások lelkiismeretes mérlegelése nélkül valószínűleg nem tartóztat le. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ugyanabban az időben, amikor Szabó László további fogvatartását elrendelték, a fellebbviteli fórumokon nem hagyták jóvá Kacsóh Bálint letartóztatását, s nevezett a Koháryntcai fogház II. emeleti 22-es számú cellájából szabadlábra került. Eddig rendben van a dolog, A zavar ott kezdődik, hogy az államtitkár úr panaszt emelt a rákövetkező napon azért, mert őt állítólag a fogházban a fogházőrök villanydróttal, vagy kulcskötegekkel bizonyos határidőn túl gyógyuló sebek előidézésével súlyosan megverték. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Nagy László: Hallatlan!) Elöljáróban mondom, hogy akik csak Laikus módon tisztában vannak a verés f geopolitikai, topográfiai és technikai előfeltételeivel (Derültség a szélsőbaloldalon.), azok nagyon jól tudják, hogy a verés nem a fogházban történik, állam titkárt pedig sohasem vernek meg, ez régi szabály. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Természetesen óriási volt az illetékesek között a konsternáció és a megdöbbenés. 21-én berendelték az egész fogházőrséget, a szabadnapon lévőket is, hogy Kacsóh Bálint kiválaszthassa közülük feljelentett bántalmazóját, akit állítólag fel tud ismerni. A szembesítés nem sikerült, mert az államtitkár úr egyszerűen nem jelent meg a felhívásra, csak a szegény szabadnapos fogházőrök állottak ott 100 —120-an, egész napon át. (Szöllősi Jenő: A nagy úr!) Ez hétfőn, április 21-én volt. Kedden sem jelent meg az államtitkár úr. Hivatalból keresték. Azt mondták, hogy szanatóriumban van. Kiküldtek érte a szanatóriumba, de az államtitkár úr nem volt a szanatóriumban. Végre csütörtökön, erélyes felszólítás után, megjelent az államtitkár úr. A fogházőrök újra felsorakoztak, s egyenként elvonultak előtte, de Kacsóh Bálint nem ismerte fel állítólagos bántalmazóját. (Mozgás.) Ez az egész móka nagy bizottság előtt folyt le, tökéletesen eredménytelenül és az államtitkár úr a végén bagatellizálta az ügyet és annak elejtésére gondolt. Tisztelettel kérdem a Háztól, a következőket. Megengedik-e minden állam polgárnak az ilyen eljárásnak büntetlen lejátszását, mert csak akkor jogos* ha a legkisebb dolgozó ember is megteheti ezt az ügyészséggel és a bírósággal. Másképpen nem jogos. (Úgy van! Ügy van! Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Alávaló dolog!) Kérdem: felsorakoztatják-e mindenkinek a 100—150 főnyi fogházőrséget azért, hogy napokon keresztül gondolja meg magát, hogy elmenjen-e vagy nem? Kérdem: rágalmazhat-e bárki is így következmények nélkül és kérdem: maradhat-e 24 óráig, minden más ügyétől teljesen eltekintve, államtitkár az, aki az egész városban élterjedt formában azt állítja, hogy őt megverték a fogházban? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kérdem: milyen elégtételt kaptak a fogházőrök, akiknek a becsülete a magyar törvények előtt pontosan annyit ér, mint e^y államtitkáré? (Ügy van! Ügy van! Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Nem akarok a további körülményeiről beszélni ennek a rablóhistóriának, de ezt nem azért teszem, mintha nem ismerném ezeket a körülményeket. Érthetetlen előttem, hogy amikor tudom, hogy a magyar királyi kormánynak semmi néven nevezendő takargatnivalója ebben az ügyben nincs, - és ezt kijelentem, hogy tudom, hogy a magyar királyi kormánynak nincs takargatni va lója, — miért engedi ezt a mérgezett ügyet tovább így folyni? Hogyan lehet megtiltani a magyar sajtónak, hogy ezt közölje és miért adta ki és miért engedte meg a kormányzat, hogy a többi letartóztatott embernek az ügyét a sajtóban nagy betűkkel és nagy címekkel lehozzák? Micsoda különbségtétel ez? Hol van a magyar törvényekben megengedve, hogy: főtisztviselőket lefogni és államtitkárok lefogását pedig elhallgatni? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Fokozza azonban az idegenség érzetét az is, hogy amikor Kacsóh Bálint feljelentést tett a villáját építő vállalkozó és Szabó László ellen, hogyan történhetett meg, hogy az államtitkár úr a valutaügyészségi tisztviselőkkel való előzetes megbeszélés alapján nem a maga nevében, hanem névtelenül tette meíi' a feljelentést. Hol van a bátorság, egy államtitkárnak a kiállása, aki állami tisztviselőkkel összejátszva, névtelenül jelenti fel a saját hivatalának tisztviselőit? Tökéletesen bebizonyított tény, hogy ez így történt. Olyannyira így történt, hogy az államtitkár úr, miután megbeszélte, hogy névtelen feljelentés alapján lefogják Szabó Lászlót, külön főtisztviselő kurirt küldött el a detektívfelügyelőhöz, akivel ezt megbeszélte, hogy megmutassa neki azt a levelet, amelyet soronkívüli előléptetése tárgyában Kacsóh Bálint a magyar királyi belügyminiszter úrhoz intézett. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Ha ez nem így van, álljon fel a belügyminiszter úr és mondja a szemembe, hogy nem igaz! (Szöllősi Jenő: Botrány! Szörnyű! — Gr. Festetics Domonkos: Ha ez igaz, akkor botrány! — Zaj a szélsőhaloldalon.) Egészen őszintén megmondom: mivel az igazságot a hátam mögött érzem ebben az ügyben, nem fogok nyugodni (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és mérsékletességre és az adatok ki nem adására csak addig vagyok hajlandó, amíg nem látom azt, hogy tényleg rosszindulattal vagy érthetetlen félelemmel állnak egy rákos sebbel szemben és nem operálják ki azt olyan időben, amikor dolgozó kisemberek szenvednek és az egész ország élete, sorsa függ attól, hogy ezek a szenvedő emberek igazságot lássanak, nemcsak a kicsikkel, hanem az államtitkár urakkal szemben is. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik ) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a kormánynak. Következik Bodor Márton képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jejas-yző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegéi felolvasni. Nagy Ferenc .jegyző (olvassa): »Interpelláció a jnagyar királyi belügyminiszter úrhoz