Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

278 Az országgyűlés képviselőházának törődtek azzal, hogy mi lesz annak a következménye, hogy a szolgálatot megtagadják, hogy idegen nemzetet nem fognak szolgálni. Azóta húsz- éven át ezek az embereik voltak a gerince minden magyar megmozdulásnak és olyan példáját adták a magyar hűségnek, ami ritkítja párját a húszéves szenvedésben. Éppen 'm a ' vasutasgárda volt az, amelynek mindig élt a lelkében a remény, hogy ha felszabadulnak, minden megváltozik és kárpótlásban részesülnek. Ezeket az embereket a felszabadulás után fel is vették a vasúthoz, ez sikerült többnek, aki egészsége folytán még alkalmas volt a régi helyei; betölteni. De amikor felvették őket a vasúthoz, mindegyiket áthelyezték az ország délibb részeibe, kivették őket a család köréből. Felvételi írásuk úgy szólt, hogy ideiglenesen veszik fel őket és bármikor elbocsáthatók, de szolgáltak abban a tudatban, hogy ha fegyelmezettek lesznek és szolgálati kötelezettségeiknek eleget fognak tenni, akkor véglegesítik őket. Egy részüket véglegesítatték is, de vannak nasyon sokan,•akik itt a listán szerepelnek és akik másfél, két, sőt két és fél év óta ott vannak és fizetésük csupán 63, 78, esetleg 90 pengő, de mint ideiglenes alkalmazottak nem részesülnek családi pótlékban és különösen nem részesülnek ruhában, ami szegény embernél nagyon számottevő dolog. A felszabadulás óta többs/ör jártam az érdekükben, hogy felvegyék őket. De most, amikor már szolgálatban vannak, újból jön a panasz, hogy le vannak rongyolódva, 67 pengőből nem jut a családnak, mert Szolnokon vagy még messzebb élnek. En arra kérem ezeknek a vasutasoknak ügyében a kereskedelemügyi miniszter urat. hasson oda. hogy a legsürgősebben rendezzék ezt a kérdést, hiszen 67 Vagy 90 pengőből nem lehet öt vagy hattagú családot eltartani. (Lili János: Még kéttagút sem!) Mint az előbbi interpellációban, úgy ebben az interpellációban említett esetek is egy egész sor vasutast érdekelnek, akiket nem vettek fel a szolgálatba, de kilátásba helyezték, hogy a szolgálat folytán meg fogják kapni a nyugdíjukat. Itt is, mint a rokkantaknál, említek egy Májba József nevű embert, aki 1900-tól 1914-ig volt a vasútnál, most rokkantán, megvakulva és betegen, magával tehetetlenül otthon van. Próbált rokkantdíjat szerezni, de rokkantságát eredeti írásokkal nem tudta igazolni a honvédelmi minisztériumban. Most megpróbálta kivinni azt. hogv a 14 éves vasúti szolgáját után nyugdíjat kapjon. Már két és fél év óta húzódik az ügy, sokszor eljártam érdekében, de itt is az a hiba, hogy eredeti okirattal nem tudja szolgálatát igazolni. Igazolja tanukkal, elöljáróival azt. hogy 14 évet szolgált a vasútnál, de az eredeti iratokat a csehek minid összeszedték, és amikor otthagyta a vasutat, magyarsága folytán nem adtak neki nyugdíjat, de iratai ott maradtak. Most már két és fél éve vár, de még mindig nem kap nyugdíjat. Kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ezeket az ügyeket gyorsabban intézzék el. Különösen megemlítem azokat az eseteket, amikor nemzetiségi vidékről jönnek az emberek kérésükkel, sokszor rosszul 'is érzi magát az ember és szégyen

ü azt, hogy a nyugdíjat két és fél év óta miért nem utalják ki. Előfordult az, hogy a csehek fizették a nyugdíjat és a nyugdíj fizetése éppen abban az időben állt meg, amikor jött a felszabadulás. Előfordult az is, hogy a hozzátartozók még nem kaptak annakidején nyugdíjat a csehektől és most két és fél év óta itt is függő200. ülé$e 19íl június 25-én, szerdán. ban van a dolog. Például egy szegény beteg lány, aki állandóan feksaik, úgy ápolják, akinek azóta már az édesanyja is meghalt és így rokonainak a terhére van. azt a jogos nyugdíjat, amelyet az apja befizetett, még ma sem tudja megkapni. Elsősorban a mieinkről kell gondoskodnunk, de nekünk magyaroknak a nemzetiségiek ügyeivel is valahogyan figyelemmel kellene foglalkoznunk, mert nagyon fáj az, hogy nálunk a köziigazgatás ilyen lassú, hogy — mint egyik képviselőtársam is jellemezte itt a helyzetet — lefékezve, félgőzzel dolgoznak az emberek. Ez is egy bizonyíték erre, De nemcsak egy esetben van ez így. hanem végiamehetnék a nálam levő egész listán. Ha a két és fél év alatt nem tud közigazgatásunk valamit elintézni, akkor úgyis beteg közigazgatás. Ezért kérem a kereskedelem ügyi miniszter urat

r rendezze a felvidéki vasutcisok fizetésének ügyét. Először is rendezze azt a kérdést, hogy a cseh uralom húsz éve is beszámítódjék nekik, amint annakidején, a vasútigazgatóság felszabadulása után meg is állapodott Jaross nemzetes úr velük és mindegyiket azzal vették fel, hogy aki 20 évig becsületesen kitartott, annak beszámítják a szolgálati idejébe a rabságban eltöltött 20 évet is. (Helyeslés a szélsnbaloldalon.) Másodszor kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ezeket az embereket helyezze közelebb az ő szülőhazájukhoz, otthonukhoz, mert hogv havi 90 pengő mellett az a család 200 kilométerre legyen ««a családfőtől, ez lehetetlen és tarthatatlan helyzet. Harmadszor kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ebben az országban csak egy mértékkel fizessenek és a csehektől ittmaradt vasutasok ne kaphassanak kétszerannyi fizetést, mint a magyar vasutasok, mert hiszen ugynazt a munkát végzik. Egyenlőség les-yen tehát, mert a legnagyobb elkeseredést váltja ki a magyar vasutasok között, amikor azt kell kérdeznie annak a vasutasnak, miért van ő hátrányban azért, mert 20 évig a magyar ügyért, a magyar érdekekért becsülettel harcolt és küzdött és miért van az, hogy aki a cseheknek az első perctől fogva szolgálatot tett. annak dupla fizetése van. Kérem a kereskedelemügyi miniszter urat ezeknek az elesett magvaroknak érdekében, hogy sürgősen iutézkedjék, ho sry ezek megkapják az őket jogosan megillető becsületes fizetésüket. (Helyeslés, éljenzés és taps a szélsnbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a kereskedelemügyi miniszter úrnak. Következik Bajniss Ferenc képviselő úr interpellációja a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció az összkormányhoz dr. Kacsóh Bálint államtitkár ismeretes ügyének politikai háttere tárgyában. 1. Van-e tudomása a m. kir. kormánynak arról, hogy Kacsóh Bálint ügvének sajátságos fordulatai nem nyugtathatják meg a köz vél frnényt? 2. Hajlandó-e am. kir. kormány a Kacsóhiio-v ál^sáról világosan és részletesen nyilatkozni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rajniss Ferenc: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ez év február 12-én