Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

Az országgyűlés képviselőházának 200. ülése IUI június 25-én, szerdán. tartott tárgyaláson a kishitelezők két jelöltjét ís/ beválasztották a hitelező bizottságba. A Pénzintézeti Központ nem gyakorolt és nem is gyakorol, az őt megillető jognál több jogot. mert a osŐdhitelezök szavazásánál osak annyi szavazattal vesz részt, ahány szavazat a külön kielégítési joggal nem biztosított, tehát fedezetlen követelésre esik. Sérelmesnek tartja az interpelláló képviselő iir továbbá, hogy a kisbetétesek nem kapnak kamatot és hogy a felszámolási eljárás sokba kerül. Erre azt válaszolom, hogy a kamatfizetésnek csak akkor volna jelentősége, ha ii

r betéteseik tőkekövetelésükre 100%-os kielégítést kapnának. Minthogy azonban az adott helyzetben erre nem kerülhet sor, a kamatfizetés csak annyit jelentene, hogy : a betétesek a kamatban kifizetett összeget tőkében nem kapnák meg. A felszámolási költségekre vonatkozólag" pedig már a múltkori válaszomban is közöltem, hogy a Pénzintézeti Központ az őt megillető költségeket csökkentett mértékben számítja fel. Ehhez most még hozzáfűzöm azt, hogy a felszámolási költségek az 1937. évben az 1932. évi költségeknek már csak 50%-át, az 1940. évben pedig mindössze csak 20%>-át tették ki. Kifogásolja az interpelláló képviselő úr, hogy a Pénzintézeti Központ nem biztosította a kisemberek követeléseit a fölszámolás alatt álló intézet igazgatósági tagjainak vagyonán. Erre azonban az érvényben lévő jogszabályok nem nyújtanak módot. A Pénzintézeti Központ ezért az igazgatósági tagok egy része ellen csakis azon szindikátusi ügyből kifolyólag indíthatott keresetet, amelyben felel ősségüklei jogilag kellően megalapozhatónak látta.^ Ez a per még folyamatban van. A Pénzintézeti Központ egyebekben nem látott alanot arra, hogy az igazgatósági tagokkal szemben. fellépjen. Álláspontját igazolj körülmény, hogy néhány betétes a kártérítési pert az igazgatósági tagok ellen megindította, de keresetüket az első bíróság elutasította. Ami pedig végül a képviselő úrnak azt a kifogását illeti, hogy a Pénzintézeti Központ megtagadta revizori jelentéseknek és az észrevételező levélnek a felszámolás alatt álló pénzintézet volt igazgatósági tagjai ellen néhány hitelező részéről indított kártérítési perben rendelkezésére bocsátását, erre nézve ugyancsak már múltkori válaszomban megjegyeztem, hogy a Pénzintézeti Központ ezeket az adatokat az 1920:XXXVII. te. 7. §-ának (8) bekezdésében, továbbá a 4450/1940. M. E. számú rendeletben foglalt tiltó rendelkezése

1

! értelmében nern adhatja ki, ha csak a titoktartás alól az ott meghatározott eljárás során felmentést nem nyer. Egyébként a bíróság által a perben kirendelt szakértőknek ezekre az iratokra nincs is szükségük, minthogy mindazok a könyvek és feljegyzések, amelyek az említett iratok elkészítésénél alapul szolgáltak, a szakértők rendelkezésére állanak. Különben, ugyanezt az állás

: pontot foglalta el a szóbanlevő perben a pécsi királyi, ítélőtábla is a P. III, 1525/1938/03. számú végzésében. Válaszom befejezéseként foglalkoznom kell még az interpelláló képviselő ' úrnak azzal a megjegyzésével is, hogy a Pénzintézeti Központ személyében Összeférhetlensóg forog fenn, amennyiben egyfelől felszámolója, másfelől hitelezője a Somogyin egyei Takarékpénztárnak. A képviselő úrnak ez a felfogása nem helytálló. A Pénzintézeti Központ megszervezése alkalmával ugyanis a jogszabályalkotás már számolt azzal, hogy a Pénzintézeti Központ nem csak revizori és felszámoló intézmény, hanem egyik legfontosabb feladata tagjai hiteligéjivének ellátása. Éppen ezért már a 9201917. M.*E. számú rendelet 37. §-a a felszámolási tárgyalásra vonatkozólag akként rendelkezett, hogy »ama követelések iránt, amelyeket a Pénzintézeti Központ jelent be, a hitelező bizottságnak hivatalból kirendelt tagja köteles nyilatkozni.« A Pénzintézeti Központ visszleszaniitolási üzletágával kapcsolatban majdnem minden pénzintézettel hitelezési jogviszonyban áll, sőt a dolog természete szerint főleg azok a pénzintezetek veszik igénybe a Pénzintézeti Központnál levő visszleszaniitolási hitelkeretet, amelyeknek a liquidités szempontjából nehézségeik vannak. A Pénzintézeti Központ viszont sokszor éppen a felszámolás minél zavartalanabb lebonyolíthatása érdekében kénytelen hitelt nyújtani a felszámolás alá került pénzintézetnek. Tehát abban a körülményben, hogy a Pénzintézeti Központ a Somogymegyei Takarékpénztárnál^ nemcsak hitelező, hanem egyúttal felszámoló is, Összeférhetlensóg nincs. Kérem válaszom szíves tudomásul vételét. Budapest, 1941. évi június hó 2-án. KeményiSchneller Lajos s. k. m. kir. pénzügyminiszter.« Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a pénzügyminiszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a Vallás- és közoktatásügyi miniszter úr válasza Bajcsy-Zsilinszky Endre kép viselő úr részére. Kérem a jegyző urat, szíves kedjék a választ felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »Nagyméltóságú Elnök Ür! Bajcsy-Zsilinszky Endre országgyűlési képviselőnek a képviselőház 1941. évi február hó 19. napján tartott 182. ülésén a lelkész nélkül maradt román egyházközségeknek a magyar államhoz hű papok útján való lelki gondozása tárgyában hozzám intézett interpellációjára adott írásbeli válaszomat további szíves eljájrás .végett van szerencsém Nagyméltóságodidal tisztelettel az alábbiakban közölni: Az interpelláló képviselő úrnak az az állítása, hogy több helyen a román gör. kel., vagy gör. kat. lelkész akár bűntudatból, akár oktalan félelemből roman területre távozott, tényleg megfelel a valóságnak. Az így lelkipásztor nélkül maradt nép lelki gondozásáról való gondoskodást magam is elsőrendű feladatnak tartom. Az üresedésben lévő gör. kel. és göT. kat. paróchiák betöltéséről való gondoskodás azonban az egyházak hatáiskörébe tartozik. Az államhatalom e téren csak annyiban lehet az egyházak segítségére, hogy a parőchus lelkészeiknek államsegélyt folyósít. Már intézkedés is történt aziránt, hogy a keleti és erdélyi országrészen működő gör. kel. és gör. kat. paróchus lelkészeknek —- addig is, amíg* az előkészületben lévő költségvetés alapján a lelkészek résziére a törvényes kongrua kiutalható lesz — átmeneti járandóság folyósíttassék, ha a megkívánt iskolai és theológiai képesítéssel rendelkeznek. Ezenfelül a szóbanlévő kérdés megoldása érdekében az illetékes egyliárzi hatóságokkal tárgyalásokat folytattunk, amelyeiknek eredmenyeképpen a kolozsvári gör. kat. theológiai főiskola egy tanévi hallgatási kötelezettséggel megnyitotta kapuit azok előtt a sör. kat. tanítók előtt, akik tanfolyamszerű theológiai végzettséggel a gör. kat.^ lelkészi karba kívánnak lépni. Ez az iniézkedés a következő évben már