Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

222 Az országgyűlés képviselőházának vetkezményt fog- ez jelenteni egész Európára és miránk is, és sok súlyos kouzekvencia­levonással kell, hogy ez járjon egész^ Európá­ban és nálunk isi _ hogy ez lesz a végső tisz­tázása azoknak a koreszméknek, amelyek van­nak és amelyekre ne méltóztassék Benes t. kép­viselőtársamnak azt mondani, hogy ezeknek a türelmetlenség a jellemző vonása. Állítom, hogy mi is itt mindannyian szerény és tehet­ségtelen szolgái vagyunk ezeknek a koreszmék­nek, de ránk ne süssék a türelmetlenség bélye­gét. És még egy dologban ne áltassuk magun­kat: azokra a nagy magyar tömegekre, ame­lyek részben tudatosan és jelvény alatt és párt­keretek között, részben pedig öntudatlanul, jel­vények és pártkeretek nélkül, de érzik már, bizonyosan érzik az új időket, ne méltóztas­nék azt mondani, hogy türelmetlenek, mert ezek a nagv tömegek mindennek dacára vál­lasak ennek a bizony elég keserves és kom­plikált magvar életnek minden keresztjét, — a közellátási miniszterrel együtt. Ha volt há­ború a világon, ez a háború az eszmék mérkő­zése» és ennek a báborúnak következményei •'ól nem fogja kihúzhatni magát senki sem. az sem, aki esetleg kinyomozatlanul hagvná ezt a röpiratot, amelyet ebben a pillanatban kaptam egyik képviselőtársamtól, amely nvil­ván fiktív kiadóval és nyomdával szignálva jeleni meg. amely »Magyar Testvérek!« meg­szólítással kezdődik és úgy végződik: »Test­véri üdvözlettel: Magvar Autonom Szocialista Swnvjetköztá.r sasági Front.« Ez az aláírás. Ebben a röpiratban nem kevesebbről van szó, minthosry (olvassa): »Magvarok, készüljetek fel a németekkel és olaszokkal paktált és ezek szolgálatában álló hazaáruló fasisztákkal, a náe.istákVal és a uvilas banditákkal való végső leszámolásra.« (Felkiáltások a szélsőbal oldalon: TJnl a, belügyminiszter? fizt nyomozzák ki! — vitéz Lipcsey Márton: Ez e^y gazember!) Azt mondja továbbá ez a röpirat (olvassa): »Test­véreid Ne harcoljatok, me^t úgyis hiábavaló lenne a proletárhadsereg ellen. (Zaj és fel­háborod"? a Ház minden oldalán. — Mnkcsav Dezső: Küldik tízezer számra! — Keck Antal: Itt nem elég a felháborodás. — Mokesay Dezsői ~H^y>n jelentjük fel! — Folytonos zaj.) Tisz­telettel leteszem a Ház asztalára, abban a meg­győződésben, hogy ennek a röpiratnak előállí­tói, amennyiben Magyarországon vannak, a legrövidebb időn belül el fogják érni a törvény legsúlyosabb büntetését. (Horváth Géza: Orosz remilők is dobáltak röpcédulákat Máramaros­szigeten. Tudják hová kell! — Zaj. — Elnök csen ff et.) T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy a szociál­demokratapártnák egyetlen képviselője sincs jelen, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem is kellenek!) azért, mert jelenlétükben szemükbe óhajtanám állítani a nacionalista magyar köz­véleménynek azt a követelését, hogy ezt a pár­tot pedig, amely kétségtelenül szerves kapcso­latban áll a túlsó oldali koreszmével, amely el fog tűnni a világ porondjáról, ezt a nártot a magyar kormány haladéktalanul tiltsa be. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon, taps jobb­felől. — Eay hang a, jobboldalon: Ebben egyet­értünk!) Nem tűrhető tovább az az érvelés, hogy nem lehet hozzányúlni, mert a munkásság gazdasági szervezetét alkotják. Hát szégyene volna a magyarságnak és a magyar kormány­zatnak, ha nem tudná a munkásságnak ezeket a P"azrla.ságí p7grvezetpit éifjmQ-ntprii kll Tlp ntP T1 Í ezekből a vörös keretekből. (Közi Horváth Jó­200. ülése 1941 június 25-én, szerdám,. zsef: Erre nincs 'mentség, az kétségtelen. — yitéz Imrédy Béla: Üjra engedélyezték újság­jaikat!) Tessék elhinni, ez egy kicsit különös dolog. Örömmel látom, hogy. odaát is tapsol­tak. Ma is a folyosón elpanaszolta nekem egy rendkívül nagyrabecsült és elég tekintélyes, odaát is tekintélyes kormánypárti képviselő­társain, hogy milyen borzasztó a szociáldemo­krata párt terjeszkedése. Könyörgünk mély tisztelettel, innen az ellenzéki várárkokból: ne panaszkodjanak nekem az urak a folyosón — hanem tessék ezekkel a kérdésekkel ideállani. (Jb ricke Valér: Szégyene a nemzeti államnak, hogy •szociáldemokrata párt vau még egyálta­lában Magyarországon. — Ügy van! Úgy van! a bal- és szélsőbaloléalon. — Keck Antal: Kö­vetelje a párt, akkor feloszlatják! — Vajna Gábor: Tessék a Népszavát betiltani! Tessék azonnal intézkedni!) Csinálják meg* az urak, s legyenek meggyőződve, hogy az, egész magyar, önök által szélsőségesnek nevezett nacionalista közvélemény hozsannával fog önöknek helye­tfelni* He könyörgöm, még egyet kérek, ne méltóztassék belemenni valami félmíeigoldásba, álmegoldásba vagy ne jöjjenek valami látszat­megoldással. (Fricke Valér: Dehogy! Képvise­lőiket kidobni a parlamentből... — Horváth Géza: A belügyminiszternek megmondani! (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbal­oldalon. — Zaj.) Elnök; Csendet kérek, képviselő urak! Incze Antal: T. Képviselőház! Nagyon örülök, hogy sikerült egy olyan témát előhoz- ­nom, íf amely ben — úgy látszik — az egész kép­viselőház egyetért, bár a szocialistákat, meg Kassayékat és Bródyékat nem említhetem, de talán ez bennünket mégsem érdekel. Ezekután meg" vagyok győződve, hogy a belügyminiszter úr ennek az általános állásfoglalásnak — most méltóztassanak egy kicsit figyelni a szavamra — a konzekvenciáit levonja. (Közi Horváth Józef: Ebben tévedsz!) Nem hinném. (Egy hang a szélsőbaloléalon: Optimista!) T Képviselőház! Ami az előttünk fekvő, szóbanforgó törvényjavaslatot illeti, (Börcs János közbeszól. — Elnök csenget) ez, mint mindnyájan tudjuk, a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyen­súlya és a termelési rend biztosítása céljából kér a kormányzat számá,ra egy különleges fel­hatalmazást. Ez a felhatalmazás természetesen bizalom kérdése és par excellence politikai kérdés. Most engedjék meg nekem, hogy mielőtt egy kicsit gyakorlatiasabbá tenném a meg­jegyzéseimet ehhez a törvényjavaslathoz, fel­vessek egy kérdést, megint csak olyan beál­Jításban, amelyben, azt hiszem, alig lesz a Házban különböző felfogás. Ha politikai állás­foglalásomat keresem, akkor először talán tisz­tázzuk magunk között hangosan azt, amit mindnyájan kitűnően tudunk, hogy a politika nem egyéb, mint a közösség szabad fejlődését biztosító eszközök és módok felkeresése és azok segítségével ennek a fejlődésnek bizto­sítása. Most tegyük még bele ebbe a rövid definícióba azt, hogy a. közösség biológiai, gazdasági és kulturális fejlődését óhajtjuk szolgálni. A politikai különbség tehát lőhet tartalmi, amikor másban és másban látjuk az eszközöket és módokat, és lehet azután mód­^zerheli. amikor ezeket a megtalált eszközö­ket és módokat más és másképpen akarjuk felhasználni. Lehetne azonban egy prelimináris

Next

/
Thumbnails
Contents