Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-200
218 Az országgyűlés képviselőházának hogy lehet-e ezeknek a tisztviselőknek, akiknek az ő anyagi gondjaikon kívül az az állandó gond lebeg a fejük felett, bogy itt maradok-e, továbbhelyeznek-e, éjjel 12 óráig is dolgozniuk kell. (vitéz Lipcsey Mártom Néni is kell!) és kívánhatunk-e tőlük olyan teljesít ménvt, mint amilyet végeznek. Igen t. Ház! Tegnap Kajniss Ferenc képviselőtársain egy kenyér belsejéből összenyomott pogácsafélét tett a Ház asztalára bemutatóul, hogy milyen kenyeret adnak ma az országban. Nem kell magyaráznom, mindnyájan látjuk, hogy milyen a kenyér. De ha elkezdünk gondolkozni, hogy miért kell a kenyérnek ilyennek lennie és miért van az, hogy ilyen kenyér sincs, — mert tudomásom szerint Kassán napokig nem volt liszt, Királyházán három napig nem volt kenyér. Munkácson sem volt kenyér — akkor figyelmeztetnem kell arra, hogy a nép sok esetben a polgármesterben, vagy a végrehajtó közegekben látja a hibát. Tisztelettel kérek negyedórai meghoszszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Papp Mihály: Ilyen esetekben a nép mindig csak a végrehajtó közegekben látja a hibát, mert a nép rendszerint olyan, hogy a végrehajtót gyűlöli és nem az adókivető bizottságot vagy az adóhivatalt. Kérdem, mit fogunk szólni akkor, ha megtörténik az, hogv míg mi itt benn egymással so!k esetben személyeskedünk, addig kinn a polgármestereknek és a jegyzőiknek az ablakát beverik azért, mert nincs kenyér? Pedig nem a polgármester vagy a jegyző az oka ennek, hanern a hiba máshonnan ered 1 . Amikor 1940-ben végigjár tam a Felvidék Futuráit, azt láttam, hogy ott szállították az 1939. évi húzat a lengyel lovaik számára, azoknak a lengyel lovaknak számára, amelyek közül egy az egész évben nem ért annyit, mint egy métermázsa búza. Takarmánynak szállították azt a búzát, amely évtizedek óta a legjobb fajsúlyú volt és ezt akkor tették, amikor látták, hogy 1940-ben nem lesz termés és amikor látták, hogy körülöttünk ég a világ. Mi következett volna be, ha mi gazdák is beszállítottuk volna a húzat 1940 márciusában a Futurának? Szerencsére, mi gazdák láttuk, hogy nem lesz jó búzatermés és a búzát meghagytuk. Ilyenformán 1940-ben a Fe 1 vidéken 1939. évi búzát vetettek, mert 1940. évi nem volt és a gazdaközönség, valamint a cselédek is hat hónapon keresztül 1939. évi búzát ettek 1940-ben és 1941-ben. Tisztelettel kérdem: ha a régi időkben a bibliai József Össze tudta gyűjteni a búzát raktárakba és ha ma is az egyszerű falusi parasztgazda olyan gondosságot tanúsított 1940 tavaszán, hogy nem adta el a búzáját, hanem megtartotta, vájjon miért nem tarthatta volna meg a kormányzat is, amikor látta, hogy kezd a világ égni és nem lesz termés? (Piukovicli József: Nem értenek hozzá!) Bármennyire próbáljuk is; ezt letagadni, bármennyire is megpróbáljuk politizálással elintéani, a helyzet mégis az, hogy ezt tudja minden hatéves, gyer.nek is, márpedig amit a nép tud, az nem titok, az valóság. Ne próbáljuk tehát azt mondani, hogy ez azért vata, mert 1940-ben nem volt termés*. Ez ,a helyzet azért állott ©lő, jmert i az 1939. évi búzát nem tartalékolták. Félő, ho- ' gyan érünk-el. auguszusi 1-éig, mire itt lesz — a mi vidékünkön — marokba rakva az új kenyér. 200. illése 19Uí június 25-én, szerdán, A közellátással kapcsolatban legyen szabad megjegyeznem, hogy amikor még a túloldalon ültem, a tantiémadóról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával felszólaltam és szóvétettem, hogy milyen rengeteg sok bőr és talpanyag van eldugdosva a Felvidéken a városokban és milyen drágán adják, úgyhogy attól lehet tartani, hogy nem lesz. Akkor is rámutattam arra, ami sajnos, azóta bekövetkezett, hogy nincs bőr, nincs talp. A nép nemhogy le fog rongyolódni, hanem mezítláb fog járni ősszel, ha továbbra is ilyen les'zi a helyzet. Csak egy példát mondok, amelyet adatokkal tudok bizonyítani. Egy 2700-as lélekszámú község, Nagykapocs június hónapban 18 pár cipőt és 5 kiló bőrtalpat kapott, amikor ez a vasutasoknak is kevés. Kérdem, mit fog mondani ősszel az a gazdaközönség, amely hivatva van az országot is segíteni, megvédeni és ennek az országnak, valamint a szomszéd államoknak, továbbá barátainknak is termelni, amikor mezítlábra jut? (Zaj bál felől.) Igen t. Képviselőház! Még egy mondanivalóm van, amelyet nem utoljára, hanem elsősorban kellett volna elmondanom és ezt honvédelmünknek az ügye. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Csendéit kérek, képviselő urak. Papp Mihály: Ha figyelemmel kísérjük azt, hogy a mai időkben minden megdrágult; ha figyelemmel kísérjük azt, hogy a mi honvédségünk legénységi tagjai, a világ legjobb katonái, csak napi 20 fillér zsoldot kapnak, ezt a mai időkben kevésnek kell mondanom. Amikor nekünk minden legnagyobb áldozatot a hadseregünkre, a honvédségünkre kell fordítanunk, akkor nem kívánhatjuk azt, hogy egy honvédünk az ő napi pénzbeli járandóságából ne tudjon többet venni négy cigarettánál. Arra kérem az igen t. kormányzatot, hogy amikor ezt a törvényjavaslatot a Ház megszavazza, a költségvetésbe foglalja bele azt, hogy — bakanyelven szólva —• a katonák zsoldja felemeltessék. A bevonulók hozzátartozóinál ne azt keressék, hogy mennyi a esaládjuk jövedelme, hogy van-e 60 pengő, hogy ezt azután, mint a harmonikát, széjjel lehessen húzni vagy össze lehessen tolni, hogy a jegyzők ne kapjanak utasítást arra, hogy csak a végső szükség esetében kell segélyt nyújtani, mert első és legfontosabb érdekünk a honvédség, a honvédek gyermekeinek jóléte s az, hogy amikor a mi honvédeink, a tartalékosok bevonulnak katonának s amikor az ország érdeke azt kívánja, hogy a határra menjenek? nekik ne legyen gondjuk amiatt, hogy otthon a családjuk éhezik. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Tekintettel arra, hogy mindezideig a kormányzattól ezt nem láttam, nem járulok hozzá a törvényjavaslathoz. (Taps a szélsőbalodalon, — A szónokot üdvözlik ) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Cselényi Pál. Elnök: Cselényi Pál képviselő urat illeti a szó. Cselényi Pál: T. Ház! Nem volt r szándékomban a törvényjavaslathoz hozzászólni, tegnap azonban az egyik t. képviselőtársam. Meizler Károly, egy olyan témát érintett, amely témakörrel kapcsolatban, bár véleményében igen sokban osztozom, mégis vissza kell térnem beszédére azért, mert beszéde alatt kétségbevonta egy közbeszólásom igazságát, sőt a tőle már ismételten tapasztalt és megszokott vehemenciával kvázi rendreutasított
