Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-199
200 Az országgyűlés képviselőházának 199. ülése 1941 június 24-én, kedden. lyett ß.z árkorniánybiztosság azt mondotta, hogy az egész haszonkulcs-problémát stb. fel fogja vetni, m;eig fogja állapítani, hogy a. gazdasági élet egyes szektoraiban mi az a haszon, amelyei: elérni lehet stb., stb. Az egyesület 1940. júliusában ilyen értelmű előterjesztést tett: .mái a- elintézést nem nyert. (Mozgás.) Főleg külföldről behozott árukkal kapcsolatos áruproblémákról volt szó. Ha a kereskedő megtartja a szabályokat — most igazolom azt, amit az imént mondottam — s az 1939 augusztus 26-i árakat nem emeli, akkor külföldről nem hozhat be most semmit, mert — noha a gazdasági életnek ebben a részében Németországban is 20—100 százalékos áremelés következett be — az ártöbbletet nem háríthatja át, mert hiszen ha áthárítja engedély nélkül, akkor becsukják. Az erre vonatkozó előterjesztés azonban sem az egyik, sem a másik formájában nem nyert elintézést. Nem megoldás az, amit néha olvasunk, hogy ha valaki két fillérrel drágábban adott el valamit, azt bezárják. Hát bezárják! Aki bűnös, zárják be! De ugyanakkor itt a Házban is szóvátettek — a mai nap folyamán is és máskor is — bizonyos textildolgokat, amelyekről köztudomású, hogy kétháromszoros áron cserélnek gazdát. Ezeket az árkorniánybiztosság nem tudja megfogni. Azt mondja: tessék feljelentést tenni, majd megfogják. A magángazdaságban élőnek nem az a feladata, hogy ilyen szolgálatokat végezzen, ez a Hivatal feladata. A magángazdaságok részére az árkorniáiiybiztosság állapítson meg világos, tiszta elveket, egyszerű elveket és ezeknek az elveknek a végrehajtását azután szigorúan ellenőrizze, de ne kívánja azt, mint az adott esetben, hogy mindaddig pedig, amíg ez a kérdés elintézést nem nyer, minden egyes konkrét esetben tessék hozzánk jönni, mi majd bíráljuk és megengedjük. Bocsánatot kérek, ezer és ezer ilyen egyes esetről van szó, azt leadminisztrálni ezzel az apparátussal termesze; tesen nem lehetséges, ez az egész gazdasági élet bürokratizálódását jelentené. Â sertésbőrrel kapcsolatban akarok még pár megjegyzést tenni, hiszen köztudomású, hogy cipőtaípban és bőrneműben óriási hiány van az országban. Hogy ez a hiány mily'en természetű, erre csak röviden utalok. Köztudomású, ha azt mondom, hogy egy 1600 lélekszámú falu részére egy hónapban körülbelül 80—100 pár cipő és csizmakiutalási engedélyt osztanak ki. (Egy hang balfelől: Szatmáron a hölgyeknek adnak hat pár cipőrevalót is!) Ez azt jelenti, hogy hasonló mértékű kiutalás mellett a község lakossága 16—18 hónap alatt fog körülbelül sorra kerülni, hogy mindenki egy pár cipőrevaló utalványhoz juthasson, vagyis azt jelenti máskép, hogy a tél folyamán, amikor ez a kérdés elő fog kerülni, ami : kor hóban, csatakos sárban, esőben kell menni a faluban, nem lesz elegendő cipő. Hogy akikének tartalékuk nincs, hogyan fognak a teli rossz időben átlábolni, azt nem tudom. Hallottuk itt a vita során, Németh Andor képviselőtársam említette, hogy a kormánynak errevonatkozó rendeletét nem hajtják teljesen végre: Debrecenben és másutt azt mondják, hogy a disznóbőr szalonna formájában is igen élvezhető valami. Én azonban tovább szeretném ezt a kérdést fejleszteni. Minthogy a hiányból és a nincsből szétosztani nem lehet — ezzel valamennyien tisztában vagyunk — és mert valahonnan többet kell termelni, több lehetőséget biztosítani, hogy legyen mit elosztani: én e célból most nyáron, tehát idegében, amikor még előintézkedéseket lehet tenni, felhívom a kormány figyelmét arra, hogy necsak szigorúan tessék ezt a rendeletet végrehajtani, hanem tessék a sertésbőrnek igénybe vételét a magándisznóölésekre is kiterjeszteaii. Tessék megoldani olyanformán, hogy aki sertése után beszolgáltatja a bőrt, az bizonyos mennyiségű talpat kap. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Garantálom a kormány részére, hogy az a pármillió sesrtés, amely leölésre kerül a tél folyamán a magánháztartások keretében, ha a bőrt egy csekély, félkilós vagy bizonyos hányad — ez már kalkuláció dolga — készbőrrel vásárolják is meg és váltják meg tőle, nagy lehetőséget ós sertésbőr mennyiséget biztosít a kormány részére. Természetesen ezt a kérdést és ennek előkészületeit most kellene megtenni, mert ha deemíbarben 'beszélünk róla, mire tanácskozunk és megoldjuk, tavasz lesz, akkor pedig természetesen ez az egész kérdés nem jutott megoldáshoz. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A tulsóoldalon Festetics Domonkos képviselőtársam beszédében egységre hívta fel az országot és a parlamentet. Egy egységnek megteremtése nem formai kérdés, nem megállapodásnak a kérdése; ahhoz sok minden kell. Egységet teremteni csak úgy lehet, na a lelki, a felfogásbeli egység, a felfogás az ország nagy problémáiról, egyforma gondolatkörrel tölt el bennünket; tehát felfogásbeli egység az ország külpolitikájáról, arról, hogy az ország a maga nemzeti küldetésének ós helyzetének itt a Duna mentében csak úgy tud megfelelni, ha —- úgy mint a kormány politikája hivatalosan is állítja — száz százalékkal kitart nagy barátai, a tengely mellett. Mindenki, aki ezzel szemben áll, kívül van ezen az egységen. Aki benne van es száz százalékban benne van, az az egységnek is hive. De nemcsak ezt jelenti. Jelenti azt is, hogy belső életünk, belső szociális elrendezettségünk kérdésében, gazdasági életünk kialakításában ugyanaz a felfogás vezessen bennünket. Jelenti azt is, hogy az új Európát uraló gondolatnak, a közösség szempontjának kell előtérbe jönnie, vagyis mindig a köz érdekei a döntők és a köz érdekei mellett az egyénnek háttérbe kell szorulnia és ezért szükség esetén áldozatot is kell tudni hozni, nemcsak beszélni kell róla. Ha ez a közösségi gondolat, szociális problémáinknak gyakorlati megoldása terén nemcsak formailag jelentkezik, — ahogyan itt sokszor kifejezésre juttatjuk a parlamentben — hanem ezen túlmenően olyanformán is, hogy szociális gondozásra szoruló testvéreink azt gyakorlatilag is érezzék, akkor e téren jelentős lépést teszünk előre. T. Képviselőház^ és t. Festetics képviselőtársam! De ha erről a kérdésről csak beszélünk és ha hozzányúlunk a konkrét kérdésekhez, rögtön kitűnnek a differenciák, amelyek elválasztanak bennünket, akkor a gyakorlati megoldás felé nem tudjuk ezt a kérdést vinni. Én elismerem azt, hogy itt jóakaratú kezdeményezések történnek, de ezek — és ez itt árdifferencia, t. Ház — nem ütik meg azt a mértéket és azt a tempót, amelyet mi a mai rendkívüli időkben szükségesnek tartunk. Ha ebben a tekintetben is, ha a mértékben, a tempóban, a szükséges előehaladás gyorsaságában is egy felfogáson leszünk, akkor az egység meg fog születni, ele addig csak beszélünk róla. A javaslatot nem fogadom el. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következikl Megay Károly jegyző: Rajniss Ferenc!
