Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-199
188 Az országgyűlés képviselőházának 199. ülése 194,1 június 24-én, kedden. pott, élhetett volna vele szabadon, de nem tette. Elméletben gyönyörű, szép terveket hallottunk, de a gyakorlatban bizony (Simon Ferenc: Erősödünk!) nagyon gyengén haladt ez a Programm. Ez főképpen az utolsó két esztendőre áll. Anélkül, hogy megint felsorolnám statisztikailag azt a munkát, amelyet a kormány ennek a felhatalmazásnak alapján végzett, ahogyan megtette Imrédy Béla és Mátolcsy Mátyás, meg kell állapítanom, hogy az utóbbi két évben a tempó kétségtelenül csöndesedett. Tgaz, hogy Benes Zoltán igen t. képviselőtársunk más véleményen van. Ö beszédében a következőt mondta (olvassa): »Teljes bizalommal v vagyok a kormányzat működése iránt azért, mert valóban reálisan, becsületes magyar szívvel és lélekkel törekszik elérni mindazt, amit az ország javára elérhet és többet ennél nem lehet kívánni.« Benes igen t. képviselőtársam meg van elégedve a kormányzat működésével. Ezen nem csodálkozom, (Füssy Kálmán: Kötelessége megelégedni, mert úgy járna, mint Korláth: kitennék!) de ezt az indokolását rendkívül gyengénél? találom. Imrédy, Matolcsy, a szélsőbaloldal vezérszónokai kifogásolták a tempót Benes Zoltán meg van vele elégedve. A vitát Benes Zoltán azzal dönti el, hogy két esztendővel ezelőtt a nemzet úgy is döntött az általános választáson, amikor megmondotta, hogy kik hajtsák végre ezt a reformprogrammot. kik építsék fel a reformokat. Ez a vita tehát el van döntve és ha valami kételye lenne ebben a dologban, akkor őt megerősíthetik felfogásában az időközi választások eredményei. Először is a mai életben az a meggyőződésem kezd lenni, hogy a két évvel ezelőtti választás nagyon régen volt, azóta talán már új választásnak is kellett volna lennie. De hogy olyan csiszolt koponya, mint éppen Benes Zoltán igen t. képviselőtársunk, büszkén hivatkozzék erre az általános választásra, ezt én különösnek találom azért, mert neki kell a legjobban tudnia, hogy az általános választást, amelynek eredményére ö büszke, a szélsőbaloldal a guruló márkák igazolatlan ós igaztalan vádja alatt vívta meg. Arra is emlékeznie kellene, hogy a szélsőbaloldal azt a választási küzdelmet, ahol mégis közel 800.000 szavazatot kapott, napilap nélkül vívta meg. fis ha ő erre az eredményre büszke és azt mondja, hogy ez reális döntés volt, akkor azt mondom, ez olyan reális volt, mint azok az időközi választások, amelyekre később hivatkozik. Mert én részt vettem ilyen választáson és ha van a kormánypártban egy t. képviselőtársunk, aki azt mondja, hogy ezek a választások a népmek, az illető kerületnek igazi alkotmányos döntései voltak, akkor annak az embernek a vakságához én csak gratulálni tudok. Benes Zoltán igen t. képviselőtársunk az előbb idézett kijelentésében azt mondja, hogy ő bizalommal viseltetik a kormány iránt, mert »valóban reálisan, becsületes magyar szívvel és lélekkel törekszik...« Én azt mondom, hogy a kormánynak nem becsületes magyar szívvel és lélekkel, hanem becsületes magyar koncepcióval és becsületes .magyar akarással kell törekednie és nemcsak törekednie kell, hanem tettekkel és eredményekkel is kell munkáját igazolnia. Az az elismerés tehát, amelyet a kormány Bemos Zoltán igen t. képviselőtársunknak ebben a fogalmazásában kapott, valóban nem jelent az én megítélésem szerint semmi komoly elismerést. Amikor erre reflektálok. • a hangsúly azon van, hogy igenis magyar kon. cepció kell hozzá, de minthogy gazdaságig kérdésekről és exakt kérdésekről van szó, talán més inkább a koncepción van a hangsúly, . mert gazdasági ügyekben nem a lélek és a szív, hanem a koncepció és az er&dimény számít. (Simon Ferenc: Nem a kifejezés, a cselekedet! — Mokcsay Dezső: Az, az! Ami hiányzik!) Egyáltalán, politikai szempontbál tekintve ezt a javaslatot, kétségtelen, hogy amint bevezető szavaimban már mondottam, a kormányzatnak szüksége van erre a felhatalmazásra, de hogy ezt mi nem szavazzuk meg, azt a kormány és az egész nemzet közvéleménye, amennyiben ez az állásfoglalás hozzá a cenzúra ellenére eljutna, annak tulajdonítsa, hogy nem viseltetünk bizalommal, nem hiszünk a kormányzatnak. Annyiszor állapítottuk meg, hogy a legszebben hirdetett szavak után a cselekedetek elmaradtak, hogy ezen nem is szabad senkinek sem csodálkoznia. • Az egész rendszer álparlamentarizmus ban él. Amióta 1850-től kezdődőleg az abszolutizmus Kossuth Lajos forradalmát konszolidálta, azóta itt tulajdonképpen álparlamentarizmus uralkodik. Mindenkinek el kell ismernie, hogy a kormányzat választásai, amelyekre például Bemcs Zoltán hivatkozott, igazán olyanok voltak, amelyek nem voltak alkalmasok a nemzet akaratának kifejezésrejuttatására. Miért volt ez? Talán azért, mert a 67-es politika kiegyezés volt a dinasztikus politikával. Kiegyeztek valahogyan a nemzet szabadságának bizonyos feláldozásával, a nemzet függetlenségének korlátozásával. ! Hiszen a »kiegyezés« szóban részben már ez is bennefoglaitatott. A választások ennek folytán igazai: nem juttathatták kifejezésre a nemzet valódi akaratát. így tehát maga a törvényalkotás is, akáircsak a választások, nem fejezhette ki a nemzet közvéleményét és ennek következtében olyan visszás helyzet állon elő, amelyre tényleg azt kell mondani, hogy nem volt valódi parlamentarizmus, hanem álparlamentarizmus volt. Merem állítani, hogy még a mai törvényhozás sem fedi a többségi pán belső meggyőződését. (Tóth János: Csak nem mernek szólni!) Láttuk és tanúi voltunk —- ha kivülről is — annak az azt mondhatom, egészen tiszteletreméltó küzdelemnek, amelyet a kormánypárt jobbszárnya — mondjuk nyilasszárnya, ahogyan becézni szokták kormánypárti körökben — (Tóth János: Ott is vannak nyilasok?) folytatott a földreform érdekébon. Tudjuk, hogy a kormánypárt fiataljai erős küzdelmet folytattak azért, hogy ez a javaslat másképpen sikerüljön. De hiába volt minden, leszerelték a jóakaratot, a jószándékot, amely a fiatalságban odaát mutatkozott és a parlamentben már ezek az urak is nagyon szépen, konszolidáltan viselkedtek. Otthon a pártbizottságban megpróbálták kifejezésre juttatni az akaratukat, de leszereltek. Ez az, amire Imrédy igen t. képviselőtársunk azt mondotta, hogy a hallgatásnak a felelőssége ezekkel az urakkal szemben feltétlenül fel fog vetődni. (Simon Ferenc: Meggyőződtek az igazságról!) Nem értettem a megjegyzést. Igaz, hogy úgy sem szabad rá válaszolnom. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Szöllősi Jenő: Most csak azt mondhatom, hogy újabb próbaköve jelentkezik majd ennek az úgynevezett belső fegyelmezettségnek, mégpedig az előkészület alatt álló összeférhetlenségi törvényjavaslatnál. Előre megjósolom a r-zemben ülő- igen t. nyilas-szárnynak és távol-