Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

Az országgyűlés képviselőházának miniszterelnök úrnak ez jól esett ég helyes is, hogy jólesett. (Zaj a szélsőbcdoldalon. — Maróthy Károly: Ugyan! Ugyan! — Mosonyi Kálmán: Többet is tett a volt miniszterelnök úr! — Zsámboki Pál: A strómanok még nem nőttek az égig akkor! — Az elnök csenget.) Csak csodálkozni tudok azon, hogy amikor a Házban valaki az egyik oldalról átmegy a másik oldalra, (Felkiáltások a szélsöbdloldalon: Ki az?) akkor nem szavazza meg szt a felhatalmazási törvényjavaslatot, amelynek kapcsán egyik legfőbb óhajunk és az ország érdekében való legfolbb óhajunk volt az, hogy a Ház lehetőleg egyhangúlag szavazza meg. Csodálkoznom kall a reformok sürgetésén azért is, hiszen az igen t. túloldalnak nem egy általunk is nagyon értékelt és tisztelt képvi•selőtag'ja bársony székben ült, miniszterviseit emberek ülnek ott és ők nagyon jól (kell, hogy tudják, jobban kell tudniok, mint ahogy ml tudjuk, akik nem ültünk a bársony székekben, hogy vannak olyan reformok, vannak olyan kívánságok, amelyeknek teljesítése — amit a túloldalon annyira követelnek — esetleg nagyobb károkat vonna maga után. (Zaj és éllenmondások a szélsőbaloldalon. — Budinszky László: A zsidóMijtatás a legnagyobb kár! Berényi Imre!) Elnök: Csendet kérek a balodalon ülő képviselő uraktól. (Budinszky László: Mi van Bei-ényi születési okmányaival?) Homonnay Tivadar: De nem is ezen csodálkozom annyira, hanem azon, hogy azok az urak, akik ezekben a székekben hosszú esztendőket töltöttek el, miért nem valósították meg azokat ;i reformokat, amelyeket most arról az oldalról követelnek, amikor pedig bőven volt rá alkalmuk és idejük. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — ttod or Márton közbeszól.) Elnök: Kérem Bodor képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Homonnay Tivadar: T. Ház! Ebben a vitában a Háznak úgyszólván minden pártárnyalatú képviselői résztvettek. Nagyon örülök annak, hogy az erdélyi párt kiváló vezérszónoka, Albrecht Dezső képviselőtársam azt mondotta, hogy tíz esztendővel ezelőtt is megszavazta a Ház a felhatalmazási javaslatot a kormánynak ég talán még azt is hozzátette, — nem a naplóból tudom, hanem a sajtóból -^ hogy olyan kormánynak, amely iránt nem voltak teljes bizalommal, így is volt. A kereszténypárt megszavazta, a többi párt is megszavazta. Ha tehát akkor szüksége volt a kormányzatnak egy ilyen tágkörü felhatalmazásra, mennyivel nagyobb szüksége van a kormányzatnak erre a tágkörü — szerintünk, ha kell, akár még tágabb körű — felhatalmazásra. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kezdve a kereszténypárton, a kisgazdapárton és más pártokon át kivétel nélkül megszavazták vagy legalább nem szólaltak fel a javaslat ellen, most azonban igaz sajnálatunkra a legszélső baloldal nem szavazza meg ezt a javaslatot. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi az, hogy szélsőbaloldal? Mióta vagyunk baloldaliak? — Budinszky László: Mi van Berényivel, a társával?) Köszönöm, jól érzi magát. (Derültség a szélsőbaloldalon. Az elnök csenget.) Miért mondtam, hogy legszélső baloldal? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök; Kérem a baloldalon ülő képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásokat abbahagyni. (Bodor Márton: Miért legszélsőbaloldal?) Bodor képviselő urat rendreutasítom. 199. üiéüc Í9l,í június 2.!f-ên, kedden. l?ö Homonnay Tivadar: Mélyen t. szélsőbaloldal! Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy van egy kis parlamenti praxisunk, magam 22 éve vagyok képviselő... (Felkiáltások a szélsőbalodalon: Azt elhisszük, hogy van praxisa.) önök nem fognak ennyi praxist szerezni, efelől egészen nyugodt vagyok. (Budinszky László: A zsidóbujtatásban is van praxis! — Az elnök csenget.) De megmondom, hogy 'miért neveztem Önöket baloldalnak. Annyira elszaladtak már az urak és — elismerem -*- oly gyors ütemben jobbra a politikai földgömbön, hogy már a báloldalt foglalják el. (Felkiáltások a, szélsőbaloldalon: Jaj, de szellemes! Milyen szép! Taps a szélsőbaloldalon. — Budinszky László: A tényeket halljuk! Mi van a zsidó társával?) Elnök: Kérem Budinszky képviselő urat, méltóztassék csendben maradni és a padcsápkodást abbahagyni. ' . Homonnay Tivadar: T. Ház! Arra, hogy a mi bizalmunkat mi teszi teljessé a kormányzat iránt, legyen szabad csak azt mondanom, hogy máir maga az a tény, hogy ez az ország ott van, aihol ma van, feljogosít, sőt

1 kötelez arra, hogy teljesebb bizalommal legyünk a kormány iránt. (Mosonyi Kálmán: De hol lehetne ez az ország!) Az a tény, hogy az ország területe nagyobb, mint amennyi azelőtt volt, kötelességünkké teszi, hogy a kormányt támogassuk és iránta bizalommal legyünk. (Ügy •van! Ügy van! Taps « jobboldalon.) Ügy: érezzük, hogy !ha ma ebben az országban független magyarság él és a magyarság száma sókkal nagyobb, mint például a múlt esztendőben volt, ez, a tény becsületbeli kötelességünkké teszi, hogy a kormányzatot támogassuk. (Taps a jobboldalon. — Maróthy Károly: A zsidóbujtatpnak tapsolnak!) T. Ház! Én régóta ülök itt egypár képviselőtársammal együtt, itt van például Putnoky Móric képviselőtársam, akivel. 1920 óta egyfolytában itt ülünk, (Budinszky László: Elégbaj, hogy csak ülnek ott!) itt ültünk a vesztett háború után, itt ültünk a forradalmak után, láttunk ebben a Házban inflációt és deflációt, láttunk és szenvedtünk sok mindent ebben az Országban, felelősséget vállalva és jogos kritikákat gyakorolva, láttuk azt, hogy volt idő, amikor pénz bőven volt és alig volt mit enni, volt viszont idő, amikor a pénz kevés volt és lehetett volna szabadon vásárolni^ de nem volt miből beszerezni az élelmet, mégis megállapítom, hogy ilyen kritikák, ilyen jelenetek és ilyen vehemens Összetűzések 1920 óta nem voltak, mint amilyeneket a mostani szélsőbaloldal provokál a házban. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Elnök: Abonyi képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Homonnay Tivadar: Itt ültünk, amikor nem volt pénz és nem volt fegyver és itt ültünk amikor volt pénz és nem lehetett fegyveres hatalom, nem volt fegyveres hadsereg. Ezt a hadsereget, ezt a fegyveres erőt, amely mindennek fundamentuma, ez a kormány teremtette: meg. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Imrédy! És Darányit se felejtsük ki a sorból! — Börcs János: Imrédy, Darányi, Gömbös!) A Darányi-kormány és a pénzügyminiszterek érdemeit senki sem vitathatja el. De kérdezem, vájjon elegendő volt-e egy milliárdot megszavazni, mert erről volt szó, vagy nem még nagyobb érdem-e, hogy azokat a súlyos milliárdokat, amelyeket erre a felfegyvérkezésre és sok mindén másra elő kellett terein-