Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-198

156; Az országgyűlés képviselőházának 198.'illése 1941 június 23-án, hétfőn. amiről Piukovich képviselőtársam s az előbb Vajna képviselőtársam beszélt: a lelkek békéjét s ennek békéjén keresztül az emberek, az egyének együttműködését is. (Ügy van! a jobboldalon.) Tény az, hogy a belső béke világos megbeszélése és megtárgyalása nélkül ebben az országban nagyot építeni nem lehet. Má kardinális kérdés az, hogy a lelkek békéjét minden vonalon megalapozhassuk és ekkor fogunk tudni produktív munkát végezni. Az ország egy nehéz szituációban van, hiszen az európai háború nemcsak katonai, hanem gazdasági háború is, mind nehezebb lesz, mind több veszély elé nézünk minden tekintetben, s akkor valójában mindent el kell követni arra. hogy a lelkek békéje legyen az a kapocs, amely a magyarságot össze tudja fogni és a magyarságot meg tudja edzeni azokra az elkövetkezendő esztendőkre, amelyek kétségtelenül jönni fognak, (vitéz Lipesey Márton: Ez így van!) T. Ház! A gazdasági kérdések megállapításában sem olyan nagy az eltérés köztünk, Piukovich képviselőtársam és köztem. A gazdasági fronton valóban hibák történtek. Tény azonban, hogy mi ezen az oldalon is mindent elkövetünk, hogy ezeket a hibákat orvosoljuk, magunk szaladgálunk éjjel-napnál, hogy ezeket a hibákat illetékes helyen feltárjuk és nem tagadhatjuk azt, hogy ezeket a hibákat sok tekintetben orvosolják is. Én magam többször hangoztattam azt, hogy valójában sokszor nem lehet nasry gazdasági kérdéseket olyan emberekkel elintéztetni, akik ezeket a kérdéseket a teóriában uralják, de a praktikus érzés, a praktikus élet ismerete náluk hiányzik. Hiába a jóindulat, hiába a jóakarat, ezeket a kérdéseket tisztán praktikus, gyakorlati szemmel kell és lehet megoldani. T. Ház! A magyar falu. a magyar vidék sokkal inkább megtalálta már azt a békét, azt a lelki kapcsot, amely őket összefűzi. A magyar falu tudja azt, hogy sok áldozatot kell hoznia. Kész is arra. Az egész országban a magyar falu a legnagyobb precizitással, gyorsasággal tett eleget a rekvirálásra való felszólításnak. Sehol nem volt ellenkezés, mindenki adott örömest, mert tudta, hogy magyarnak kell adni. Mindnyájan akartunk segíteni felebarátainkon. Ha azonban a magyar falu minden tekintetben megteszi hazafiúi kötelességét, kész mindent odaadni, még akkor is ad, ha nélkülöz, hogy a másiknak jusson, akkor, ha feljön a falusi a városba, sokszor ennek az ellenkezőjét látja. A magyar falu megnézi azt a falat kenyeret, esetleg azt a 30 dekát, amelyet a jelen pillanatban kap, ugyanakkor itt elmegy a Dunakorzóra és látja azt a gettót. amely jó étvággyal falatozik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon.) Az a magyar falusi ember feljön és látja, hogy itt kifestett bábuk autóznak különböző autókon. Hiszen azt mindenki látja, hogy az utóbbi időben az autók leállítása ellenére is a hölgy vezetők száma mér csak szaporodott. (Ügy van! Ügy van a szélsőbaloldalon.) Ugyanakkor lenn a faluban aa az orvos nem tud sokszor kimenni a beteghez, mert még nem kapta meg talán a felmentési jelző »E« betűt, vagy pedig nincs benzinje. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ha az álmagyar falu meg tudja érteni az ország nehéz helyzetét, ha az a magyar falu valójában nélkülöz, de kész az áldozal okra, akkor itt Budapesten a fővárosban is lássák meg egyes egyének, hogy milyen vészéívek vannak és ha nem lehet máskép őket be látásra megtanítani, akkor a legsürgősebb^ kormányzati intézkedéseket kell foganatosítani, hogy belássák azt, hogy mi a kötelesség, mit kell tenni és mit lehet tenni. (Szöllősí Jenő: lie kell nyújtani a harmadik zsidótörvényt!) Amikor ebben az országban azon tanakodunk, hogy egyes községeket hogyan élelmezzünk, akkor vigyáznunk kell arra, hogy ne adjunk olyan példát, mint a múltkoriban megtörtént a Balaton mellékén, hogy társaságok egész éjjel mulatnak, ugyanakkor pedig ott a körn veken a szegény emberek nézik, hogy ezeknek milyen jó dolguk van, ezek még jól élnek, de nekünk szegény embereknek megint nem jut semmi. ÍSzöllíísi Jenő: Nincs záróra?) Vi • gyázni kell és figyelmeztetni kell az ilyeneket, hogy ennek rossz vége lehet, mert az éhes gyomor mindig rossz tanácsadó. Mert éhes gyomrok lesznek talán, de azokat nem lázítani, hanem inkább csendesíteni kell. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Enni kell adni nekik! — Maróthy Károly: Beszéljük le a zsidókat arról, hogy ne mulassanak!) Bocsánatot kérek, hogy itt Inirédy Béla igeoi t. képviselőtársammal kénytelen vagyok polemizálni az előkelőségek kérdésében. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.^ Ne tagadjuk le teljesen az előkelőségek kérdését: vannak előkelőségek, voltak és leszuek, csak egy kis differenciát kellene belevinni ebbe a kérdésbe. Akik ebben az országban produkáltak tudassál, tettekkel és jó példával, (Kunder Antal: De nem ezekről van szó!) nevezzük azokat előkelőségeknek, í

Kunder Antal: Nem ezekről van szó!) de magától értetődőleg a Galíciából, bevándorolt batyusokat és a gettóból felcseperedett vezérigazgatókat ' és azokat, akik betolakodtak az előkelőségek körébe, azt hiszem, továbbra sem szabad az előkelőségek közé sorozni. (Szöllősí Jenő: Nagy előkelőségek pedig azok! Szép címeik vannak! — Egy hang a ssélsőbaloldalon: »Kegyelmes« címek!) Kiérkeztem a zsidókérdéshez. Azt hiszem, hogy a zsidókérdés megoldása az ország nyugalmát hamarosan megszerezné és a kedélyeket lecsendesítené, ha azokat a zsidókat _ fognók meg, akiket Imrédy Béla igen t. képviselőtársam is említett. Nem azt a falusi kis zsidót kell bántani, nem attól, a falusi kis zsidótól vegyük el a trafikját vagy a szatócsboltját, hanem a valójában burzsuj zsidóktól kell megvonni azokat a javadalmakat, amelyeket az utóbbi időben szereztek és valójában akkor lenne a zsidókérdés helyesen megoldva, ha azok a zsidók, akik bejöttek egy batyuval, ismét egy batyuval utaznának ki. (Helyeslés.) Nem nagy probléma ez és nem kellene azon gondolkozni, hogy milyen transzfert csináljunk, mert a húsz esztendő " után olyan nagy transzferre nincs szükség: batyuval jött, batyuval megy

; ki. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. — Mosonyi Kálmán: Ezt a javaslatot sürgősen megszavazzuk! Egyetértünk! — Maróthy Károly: Ne kacérkodjunk ezzel a gondolattal! — Derültség a szélsőbaloldalon. •— Elnök csenget.) T. Ház! A magyar életben tagadhatatlanul legnagyobb súlya a magyar ifjúságnak és a magyar fiatalságnak lesz. Tény az, hogy mindazok az államok, amelyek ma Európában nagyhatalmat képviselnek, sorbavették a problémákat és a legfontosabb pontja ezeknek az volt, hogy az ifjúságot beszervezzék, az ifjúságot irányítsák és az ifjúságot beállítsák az ország eljövendő gépezetébe. Nálunk is, sok szó volt arról, hogy a mi fiatalságunkat^ el. kell helyezni. A fiatalság kapható is reá, ez a fiatalság dolgozik is, de nagy aggodalommal kell