Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-197
'Az országgyűlés képviselőházának 197. illése 19U június 20-án, pénteken. 129 megállapításáról, ami jelentős lépés, a végrehajtás során azonban sok mindenféle nehézséggel és visszássággal találkc-unk. Szerepel a társulati adó reformba, amely a társulati adó ,!obb_ kimunkálását teszi lehetővé, hosszú évek előkészítő munkájának gyümölcseként, mert ezt meg Fabinyi akkori pénzügyminiszter úr kezdte munkába venni és azóta tárgyalta a pénzügyinmisztérium kebelén belül nem tudom hány osztály, hány miniszter és államtitkár. Az egyeuesadók reformja: szintén igen üdvös, de mégis csak részletintézkedéseket hozott. Az építőtakarékokról szóló javaslat, amely gyakorlatilag teljesen jelentőségnélküli és végül egy nagy törvényjavaslat, a nép- és családvédelmi alap megalkotása. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nincs végrehajtva!) Erről szeretnék néhány szót szólni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldaIon,) A nép- és családvédelmi alap gondolata — bocsánatot kérek, hogy megint nekem kell megmondanom — visszanyúlik az 1938. évi szeptemberi kaposvári beszédemre, amelyben bejelentettem azt, hogy azok, akik a magyar nép biológiai állományának fenntartásához nem járulnak hozzá, tehát nincs gyerekük, vagy egy vagy két gyerekük van, tehát nem gondoskodnak annyi utódról, hogy a népnek legalább a meglévő létszáma, állománya megmaradjon, járuljanak hozzá a nép és különösen a nép azon családjai gondjainak enyhítéséhez, akik ezt a kötelességüket teljesítették, szóval akik többgyermekesek és hogy ezt csak egy alap megteremtésével lehet megoldani, A gondolat egyik fele megvalósult, csináltunk egy nép- és családvédelmi alapot, amelybe egyrészt beutaltunk olyan jövedelmeket, amelyekkel szemben szociális kiadások állottak már a budgetben, azonfelül megnöveltük ezt 20—30 milliónyi összeggel — a pontos számra már nem emlékszem — éspedig miből 11 ? Egy deficites költség ve tésből, ami azt jelenti magyarul, hogy a deficit még nagyobb lesz ezzel a 20—30 milliós összeggel. A fedezetről külön gondoskodás nem történt, holott az egész elgondolás csak akkor zár, ha f egyúttal a fedezetet is megteremtem és a másik oldalon az öröklési jognak vagy pedig az örökösödési illetéknek vagy adónak megfelelő reformjával megteremtem ennek a családvédelemnek az igazságos alapjait. (Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Tudom, hogy a pénzügyminiszter úr azt mondja, hogy ez be fog Következni, be is jelentette már az örökösödési illetékek és egyéb illetékek reformját. Én csak sürgetem őt, hogy csinálja meg, de erkölcsi jelentősége egészen más lett volna ennek az alapnak, a nemzet lelki egybeforrasztása szempontjából, egészen más jelentősége lett volna, ha együtt jön a két lépés, amely mutatja annak a sokgyermekes magyar embernek: íme, az állam ezekkel az egykeellenes, értelmes, retorzív rendelkezésekkel gondoskodik a fedezet megteremtéséről. Ez adta volna a nagy összetartást a magyar nemzetben, mert nagyon ügyes a szétválasztás technikailag és bizonyos szempontból politikailag is célravezetőbb így rendezni a dolgot, de nem adott olyan irányt a magyar életnek és a magyar élet fejlődésének, mint amilyet adott volna, ha az eredeti elgondolás valóra válik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A hely^ zet így az, hogy félmunkát végeztünk, amely pénzügyi szempontból még tréfának is minősíthető a mai állapotban és végeredményben politikai szempontból — bocsánatot kérek a kifejezésért —- tgy kissé kortesfogás ízű, (Zaj a jobboldalon.) A végrehajtást illetőleg meg kell állapítanom azt is, hogy a végrehajtás terén is bizonyos nagy akadozásokkal találkozunk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem látom a nagyvonalúság kibontakozását. Itt egy jószándékú, de aránylag kisjelentőségű részletmunka folyik. Ez a megjegyzésem nem akart vonatkozni arra a férfiúra, aki ma ennek az alapnak az élére van állítva, akit, úgylátszik, minden nehéz és gyors megoldást kívánó feladat ellátására kikeresnek, Bonczos Miklós államtitkár úrra, mert az árvízvédelem terén, a bukovinai visszatelepítések terén és a szociális alapnál is reája bízzák a munka lebonyolítását. (Egy hang jobbfelől: Mert ügyes ember!) A törvénykezdeményezés szempontjából a két esztendőnek ez a mérlege. Ezt nem lehet letagadni. (Maróthy Károly: Gyenge dolog!) Ha meg méltóztattak nézni, hogy előzőleg mi minden történt sokkal rövidebb idő alatt, akkor az összehasonlítást meg fogják tudni tenni. (Zaj a jobboldalon. — Rajniss Ferenc: Legyenek szívesek felsorolni, mit csináltak! — Padányi Gulyás Jenő közbeszól. — Rajniss Ferenc: Sorolja fel a képviselő úr, mit csináltak? — Maróthy Károly: Miért ül a képviselő úr az erdélyiek közé? Ne üljön az erdélyiek közé, mert azt gondolják, hogy erdélyi! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Inirédy Béla: Az első visszatérés is elég nehéz volt. (Közbeszólás a jobbközépen.) Novemberben tért vissza a felvidéki csík, ahonnan a képviselő úr származik, aki most közbesrólmi isizíves volt. Alig hogy visszatért e terület, négy hét múlva benyújtottam a családi bérről szóló törvényjavaslatot, az álláshalmozásról és a honvédelemről szóló törvényjavaslatot, amely a mai háborús életnek is az alapja, benyújtottam a második zsidótörvényt és a földbirtokpolitikai törvényjavaslatot. Ez történt két hónap alatt. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — Ronkay Ferenc: Ez a párt csinálta! —- Zsindely Ferenc (a szélsőbaloldal felé): Ellene voltak! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kik? — Zsindely Ferenc: Maguk! — Maróthy Károly: Sztranyavszky ellen voltunk! Megvédtük , Imréd y 1 Sztranyavszkyval szemben és a kormánypárt többségével szemben! Igen! Nem tudja a tényeket! Ne zavarja össze a tényeket! — Zsindely Ferenc: Megszavazták, vagy nem szavazták meg? — Maróthy Károly: Mit? Ugyan kérem! — Zsindely Ferenc: Megszavazták? — Maróthy Károly: Sztranyavszkyt leszavaztuk! — Matolcsy Mátyás: Hol a végrehajtás? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol a végrehajtás? — Matolcsy Mátyás: A zsidó föld eket meghagyják! Nevetséges! — Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán. — A viharcsengő megszólal.) Elnök: Kérem, méltóztassanak minden oldalon a nyugalmukat megőrizni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ki kezdte? — Palló Imre: Gyenge a mérleg! — Zaj.) Most kértem, méltóztassanak csendben maradni, hogy ne legyek kénytelen erélyesebb rendszabályokhoz nyúlni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ök kezdték!) vitéz Imrédy Béla: Ez a kritikám csak nagyon kis mértékben vonatkozik a jelenlegi miniszterelnök úrnak köztiszteletben álló személyére, be kell azonban vallanom azt, hogy azok a javaslatai, amelyek idáig benyujtattak, nem elégítik ki várakozásainkat. A miniszterelnök úr ma egy nagy lépést tett közállapotaink tisztázása felé, amennyiben az összeférhetlenségi kérdést megfelelő formában a parlament elé