Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-197

124 Az országgyűlés képviselőházának 197. ülése 1941 június 20-án, pénteken. rendszabályokhoz nyúlni, hogy az állandó közbeszólásoknak véget vessek. Benes Zoltán: Ebben az esztendőben is egy négyszázéves gyászos évfordulót fogunk megünnepelni, Buda várának elfoglalását, ami szörnyű nemzeti katasztrófának volt az eredménye, annak a katasztrófának, amelyről Végvári joggal írta, hogy Mohács fölött hidegen ragyogtak a csillagok és annak a nemzedéknek, amely lelkében meghasonlott, nem volt kegyelem, el kellett pusztulnia és jött az éjszaka, a 150 éves éj. És felveti a költő a kérdést: »Ki éjben születik majd, mit csináljon? Dolgozzék, imádkozzék, tűrjön, várjon, még a sírjába is reménysugárral szálljon, ha könnyel sózott ke

T nyerét megette, mert változnak a csillagok felette.« A magyar egén változóban vannak a csillagok, a magyar ég jobb jövő reményét igéri a szenvedő és megpróbált magyar tömegeknek. Minden azon múlik, hogy a lelki képesség, a lelki épség, a kitartás mennyire erősödik, mennyire marad fenn. (Maróthy Károly: Kitartás! Ezt mondjuk mi is!) Arra kérek minden becsületes magyart, hogy a nemzetben ezt H kitartást ne az elért eredmények kisebbítésével és az él nem érhető vagy momentán el nem érhető eredmények lehangoló túlhangsúlyozásával érje el, hanem emelje ezt a lelki kitartást, szolgálja azt a lelki egységet, amelyet mindnyájan keresünk és akarunk, s akkor el is fogjuk érni azt az eredményt, hogy a magyar eszme vonata, amely már negyedszer szólaltatja meg a magyar őrházakban maga előtt a harangokat, beérkezik az integer Magyarország vágányára. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül! Szeder János jegyző: vitéz Imrédy Béla! Elnök: vitéz Imrédy Béla képviselő urat illeti a szó. vitéz Imrédy Béla: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! — Taps a szélsőbaloldalon.) Előttem szólott Benes Zoltán igen t. képviselőtársam az ő érdekes és nagy erndicióiról tanúskodó beszédében a parlamentáris rendszerre is tett allúziót és azt mondotta Matolcsy képviselőtársam felfogásával szemben, hogy a világon sehol nem dolgoznak a parlamentek. Ehhez hozzátette, hogy ez megfelel annak az ideális állapotnak, amely a szélsőjobboldal követeléseiben is szerepel. Erre volnék bátor egészen röviden reflektálni. Valamilyen rendszerben, amely a nemzeti akarat kialakítását célozza, élni kell. Ez a rendszer lehet parlamentáris^ lehet tekintélyűi'almi rendszer. Bárminő rendszert alkalmazunk is, annak a rendszernek belső törvényei és belső szabályai szerint kell élnünk. (Úgy van! Ügy van! a ssélsőba}oldalon.) Ha tehát azt akarja az igen t. kormány, hogy az ellenzék ne akadékoskodjék, akkor gondoskodjék egy olyan tágkörü felhatalmazás megszavaztatásáról a maga számára, amelynek birtokában a nemzet életproblémáit meg tudja oldani. Ha nem gondoskodik ilyen felhatalmazásról, akkor viszont kötelessége a parlamentet dolgoztatni, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy a nemzet életproblémái megoldódjanak. Nem lehet azonban azzal érvelni, hogy a parlamentek máshol nem dolgoznak. A tekintélyuralmi államokban más rendszer van életben, de arra a más rendszerre a jogfolytonosság keretében mentek át. így a Németbirodaloinban is megszavaztak egy törvényt, amely jogává és kötelesí-é^évé tettp a kormánynak, hogy törvényerejű rendeleteket, sőt törvényeket hozzon, tehát megteremtették a nemzeti cselekvés és előrehaladás lehetőségét. Mivel mi ezt nem tettük meg, — és arról lehet vitatkozni, helyes-e vagy nem helyes, faktum azonban, hogy nem tettük meg — ennek következtében parlamentáris rendszerben élünk és a parlamentáris rendszer szabályait be kell tartanunk (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mégpedig nemcsak szószerint, hanem a szellemben is. (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon) Kifogás tárgyává kell tennem például azt a ma előfordult esetet, hogy amikor egy igen fontos politikai természetű javaslat tárgyalásának első napja van, ugyanakkor 12 órára összehívnak három bizottságot, nem tudom én, hány taggal, (Ügy van! XI gy van! a szélsőbaloldalon.) azért, hogy egy javaslatot most hirtelen részleteiben letárgyaljanak, egy olyan javaslatot, amelynek letárgyalásával három hónapig vártak. Nem magam miatt beszélek, hisz már meg is történt ennek a bizottsági ülésnek a bezárása, csak azt említem meg, hogy Benes, igen t. barátom meglehetősen gyér padsorok előtt beszélt. Miért? Azért, mert a bizottságban ült a képviselő urak egyrésze. Ha olyan sürgős volt a dolog és olyan röviden el lehetett intézni, akkor iniért nem lehetett 9 vagy fél .10 órára összehívni azt a bizottsági ülést és lebonyolítani a Ház ülése előtt? (ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elvégre nem lehet megkívánni, bármennyire tökéletes fegyelmet kívánunk is meg a kormánypárt igen t. képviselőitől, hogy egyszerre két helyen legyenek. Ezt a kormány sem kívánhatja. (ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Vagyunk (legen hozzá!) Benes igen t. barátom ezután a nemzet lelki egységének érdekében szólalt fel, költői lendületű szavakban ecsetelte ennek az egységnek fontosságát és hívott fel erre bennünket. Részünkről e lelki egység megteremtésének semmi, de semmi akadálya sincs. A képviselő úr utalt egy cikkemre, amelyet bár nem mondta meg, de én írtam, arról, hogy a nemzetvezetők kiválasztásánál milyen kritériumoknak kell érvenyesülniök. Nem mondotta azonban meg a negatív tételt. Én t. i. azt mondottam, hogy a születési, a vagyoni előjogok, a protekció helyett a tehetség, a tudás, a jellem és tisztesség, az áldozatkészség és a nemzeti érzés a kritériumok. Ehhez ő hozzáfűzte mint hatodik erényt, amely szükséges, a mértéktartás erényét és felhívott bennünket arra, hogy a hatalomra törekvésben vagy törtetésben legyünk mértéktartók. Én ezt a tiszteletteljes kérést visszafordítom; legyenek szívesek az urak a hatalom megtartásának szolgálatában is mértéktartók lenni. (Ügy van! Ügy van! Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Félreértések elkerülése végett előre kell bocsátanom, hogy a magyar államfő személyének, alkotmányos hatalmának megóvása, megvédése minden támadással szemben közügy; (Úgy van! Ügy van!) ezt szolgáljuk, ezt teljes mértékben hajlandók vagyunk akceptálni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De ugyanabban a javaslatban, amelyben ezt a helyes célt szolgálják, fordulnak elő olyan túlzások, amelyekhez semmiképpen sem adhatjuk hozzájárulásunkat (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és amelyek igazán nem mutatnak mértéktartást. Van ugyanis a javaslatban egy olyan szakasz, — azt hiszem, a b. § — amelynek alapján, úgy vélem, az igen t. Nemzeti Munkaközpontban ülő.., képviselő