Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-197

122 Az országgyűlés képviselőházának 197, az a megjegyzésem, hogy a képességek valóban rész szerint oszlanak meg. Mint Pál apostol mondja, rész szerint van az esméret és rész sze­rint a prófétálás. De azt találtam, hogy a pró­fétálás inkább a kritikus oldalra szorult, az esméret pedig ott működik, ahol a valóságos eredmények vannak. (Taps jobbfelől. — Bu­dinszky László: Ez á legnagyobb eredmény. — Maróthy Károly: Nincs Isten, — monda a go­nosz; ez olyan beszéd.) T. Ház! E vitával kapcsolatban nem aka­rok tovább a részletekkel foglalkozni, hiszen a továbbiak folyamán talán lesz rá alkalmam. ' (Matolcsy Mátyás: Együtt vacsorázunk, vala­hol majd elintézzük!) Elnök: Csendet kérek. Méltóztassék az ilyen kedélyes párbeszédeket máshol elintézni. Bencs Zoltán: Bátor leszek erre majd más alkalommal reflektálni. Elnök: Ne méltóztassék a közbeszólásra vá­laszolni, mert a házszabályok értelmében köz­beszólni tilos. (Maróthy Károly: Éljen Lipcsey!) Benes Zoltán: A továbbiak folyamán lesz még rá alkalmam, hogy előttem szólott mélyen t. képviselőtársam néhány rendkívül érdekes megjegyzésére reflektáljak. Most a Ház enge­delmével tulajdonképpeni tárgyamra volnék bátor rátérni és ez az előttünk fekvő törvény­javaslat, a gazdasági és hitelélet rendjének, to­vábbá az államháztartás egyensúlyának bizto­sításáról alkotott törvényjavaslat. Ez a tör­vény már tizedikszer van az országgyűlés előtt. Az előadó úr nagyértékű bevezető előadásában kiemelte azokat az okokat és körülményeket, amelyek mellett ez a törvény létrejött. Kétség­telen, hogy a törvény elfogadásának összes alapvető szükségletei megvannak. Hiszen az államháztartás egyensúlyába gazdasági és hi­telélet rendje elsőrendűen fontos és szükséges országos érdek; nem pártérdek és nem kor­mányérdek, mert az ország érdeke, hogy a hi­telélet rendje biztosíttassék és a termelés foly­tonossága is biztosíttassék, a rémhírterjesztés is megállíttassék és megbüntettessék. Ezek ép­pen olyan fontos dolgok most, mint voltak a megelőző években. Hogy az 1931:XXVI. te.-ket évről-évre meg­hosszabbítjuk — ha semmi más nem bizonyítaná azt, hogy ez a törvény az ország érdekében van, és nem a rendszer, nem a párt, neirt egy kor­mányzat működésének megkönnyítésére, is­métlem, éppen az, hogy évről-évre a tör­vényhozás féltékenyen óvva a maga hatáskö­rét, megköti a kormány kezét és csak egy évre adja meg ezt a hatáskört és tíz esztendőn át évről-évre minden alkalommal — előfordult esetekben vita nélkül, — megadta a kormány­nak ezt a felhatalmazást, -- mondom, ebben két dolog nyer elismerést. Az egyik az, amit az előbb hangsúlyozni bátor voltam, hogy én ezt az ország érdekében álló szükséges tör­vényjavaslatnak és rendszernek tekintem a 33. illetőleg 42 tagú bizottság létesítésével együtt. A másik pedig annak elismerése, hogy a kor­mány az itt neki adott rendkívüli felhatalma­zással valóban nem a páírt, nem a kormány érdekében, hanem az ország egyetemes javá­nak érdekében ól, azt arra használta fel. Ha pedig ez igaz, mélyen t. Képviselőház, akkor ennék a törvényjavaslatnak elfogadására nézve nem lehet azt mondani, ho.gy: nem! — mert ami az országnak szükséges, azt a ma­gyar törvényhozásnak meg kell adnia. Én te­hát a magam részéről azt tartom, hogy a tör­vényjavaslat elfogadása tárgyi szempontból még ellenzéki oldalról is megokolt. Örömmel állapítom meg, és itt előttem szólott más l ülése 1941 június 20-án, pénteken. pártállású képviselőtársam beszédének sza­vaira célzok, hogy ebben teljesen egyetértünk. Ami már most a bizalmi kérdést illeti, — részben már reflektáltam a bizalmi vonalon Matolcsy képviselőtársam szavaira — én füg­getlenül azoktól a nehéz meggondolásoktól, amelyek az ország viszonyainak áttekintése után differenciaképpen jelentkeznek azok kö­zött, amiket szeretnénk és azok között, amik tényleg _ vannak, vagy amik tényleg elérhe­tők, teljes bizalommal vagyok a kormányzat működése iráint azért, mert valóban reálisan, becsületes magyar szívvel és lélekkel törek­szik elérni mindazt, amit az ország javára el­érhet és többet ennél nem lehet kívánni. Ami pedig azt illeti, hogy az új Európába való beilleszkedésünk milyen körülmények között képzelhető el, én csak egyet tudok itt elképzelni, hogy mindenesetre minden ízében, vérében, valamennyi intézményében magyar kell, hogy maradjon ez az ország az új Euró­pában is. (Élénk helyeslés és taps a jobbolda­lon.) Meggyőződésem, hogy ezt a másik olda­lon sem gondolják másképpen, (vitéz Imrédy Béla: Ez természetes! — Zaj a szélsőbalolda­lon. — Az elnök csenget.) Mondom, meggyő­ződésem, hogy a másik oldalon sem gondolják ezt másképpen. (Matolcsy Mátyás: És nem fen dalig! Mi az, hogy magyar? Én nem yagyok magyar 1 ? Micsoda beszéd!) Ezt nem mondta senki! Elnök: Méltóztassék csendben maradni, már el méltóztatott mondani a beszédét. (De­rültség, — vitéz Lipcsey Márton: Elferdíti!) Csendet kérek a jobboldalon. Bencs Zoltán: Azt azonban, hogy ez az líj Európa — amint a mélyen t. túloldal gondolja —- egészében nemzetiszocialista lesz-e, .bízzuk a jövőre. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Én meg va­gyok győződve arról, hogy a koreszmének meg­felelően fog ez az új Európa is felépülni és a koreszmék valóban azonosak azokkal az alap­elvekkel, amelyek szerint a modern társadalom felépítése és a modern állam szervezése a fa­sizmus és a nemzetiszocializmus ideológiájában kiképződött, de a fasizmus sem teljesen azonos a nemzetiszocializmussal s vice versa és Sala­zar rendszere Portugáliában, amely oly rokon ezekkel, szintén nem tökéletesen azonos ezek­kel a rendszerekkel. Mindenesetre azonosak az alapelvek, uraim, és ezeken az alapelveken minden nemzet a maga sajátos alkotmányos fejlődése szerint, minden nép a maga sajátos népi egyénisége szerint képezi ki azt az álla­mot és azt a társadalmat, amelyre szükség van. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez az! Csi­náljuk meg!) Örömmel látom a közbekiáltások­ból, hogy egyetértünk. (Felkiáltások a szélső­baloldalon: Csináljuk meg! — Rajniss Ferenc: Nem az angol rendszerrel értünk egyet! — Maróthy Károly: Öreg szofizma ez már, ké­rem!) Elnök: Rajniss képviselő úr, úgy látom, feliratkozott, méltóztassék tehát megvárni, amíg sorra kerül. (Derültség a jobboldalon.) Bencs Zoltán: Én egy szót sem mondtam az angol rendszerről, én a kontinentális rendsze­rekről beszéltem. (Maróthy Károly: Azt most nem tanácsos hangoztatni, úgy-e?) Azok részé­re, akiknek szükséges, tudnék arról is beszélni, de mellőzhetjük, mert nem arról folyik most a szó. Bizonyos tehát az, hogy a magyar nép is ezek szerint fogja a maga rendszerét kiépíteni, de nem egy pártos felfogás vagy pártos szel­lem szerint. (Kuhajda Vilmos: Öreg csáklyá­sokkal!)

Next

/
Thumbnails
Contents