Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-197

118 Az országgyűlés képviselőházának 197. Nem tudom megérteni, mi akadályozza a kormányzatot abban, hogy a mezőgazdasági lakosság széles tömegei számára ugyanazokat a szociális juttatásokat adja, amelyeket ott ad ésmég kevésbbé tudjuk megérteni — nemcsak mi, hanem a dolgozó magyar tömegek is — hogy az iparban tevékenykedő magyarság meg­kapja a családi pótlékot gyermekei után, de aki a földet túrja, amelyből az egész nemzet élete fakad, az nem tarthat erre számot. Pedig a sok gyermek, a magyar fajta feltörő új nem­zedéke éppen a magyar falvakban és pusztákon nő fel. (vitéz Várady László: Helyesen mondja! Teljesen igaza van!) Nagy örömömre szolgál, hogy t. képviselőtársam is helyesel a túloldal­ról (vitéz Várady László: Töb'ben helyeselnek, nem csak én! Mindnyájan - helyeseljük!) és hogy mindenki a lelke mélyén helyesel, de kér­dezem, miért nem teszi meg akkor a kormány mindezeket az intézkedéseket"? (Tost László: Mert két hónap alatt nem lehet megcsinálni! — Szölló'si Jenő: De húsz év alatt igen! — vitéz Várady László: Bárdossy nem húsz éve minisz­terelnök, csak két hónapja! — Zaj a szélsőbál­oldalon. — Mokcsay Dezső: A rendszer! A rend­szer! — Elnök, csenget. — Maróthy Károly: A rendszer már huszonkét év óta van itt! — vitéz Várady László: Tárgyilagosabbnak kell lenni! - Zaj.) •; Ezek után, mielőtt a termelés kérdéséről beszélnék, a pénzügyminiszter úrhoz is lesz né­hány őszinte, egyenes kérdésem; nagy örö­mömre szolgál, hogy jelen van. Számtalan kér­déssel fordultak hozzám azok a kis, nyomorult magyar emberek, akik a világháború idején vagyonuk töredékét vagy egész vagyonukat hadikölcsönbe fektették és most valamilyen megoldást várnak. A legnagyobb örömmel üd­vözölte az ország közvéleménye, amikor a pénzügyminiszter úr bejelentette, hogy a hatli­kölcsönkérdést rendezi. A rendelet meg is je­lent arról, hogy letétbe kell helyezni, illetőleg be kell jelenteni a kötvényeket. Ez nagyon he­lyesen történt és emlékszem arra, hogy a pénz­ügyminiszter úr ezirányban tett felszólalá­somra 'azt mondotta a vita során, hogy nem hajlandó nyilatkozni, mert ha ezt tenné, üzér­kedés indulna meg. (Ügy van! Ügy van! jobb­felöl.) Ez is helyes volt, miután azonban a le­tét'behelyezés, a feljegyzés és minden, ország­szerte minden faluban megtörtént és már tü­relmetlenül várják, hogy mi lesz, tisztelettel kérdem a pénzügyi kormányzatot: mi a szán­déka, mikor és mit fog végre tenni ebben az ügyben egy évvel ez után a bejelentése után? (Zaj a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Most nem alkalmas rá az idő, azt fogja mon­dani!) A legteljesebb rosszalással és az egész magyar társadalomnak időről-időre történő ki­ábrándulásával találkozik az a politika, amely nagy kérdéseket bejelent, a sajtóban óriási mó­don közzétesz és azután évek múlva sem tör­ténik semmi. Ez nem az az őszinte politika, amellyel a nemzetiszocialista Magyarországot az új Európába be lehet kapcsolni. (Szölló'si Jenő: És amelyet támogatni lehet!) A pénzügyminiszter úr irányában fel kell említenem azt is, amikori mérleget készítünk a Ház és a 36-os bizottság működéséről, főleg pedig gazdasági működéséről, hogy a sokszor bejelentett és a Ház minden oldalán mindig nagy tapssal kísért adóreformból mikor és mit fognak megvalósítani? Jómagam is és Imrédy Béla képviselő­társunk is hangsúlyozta az év folyamán egy­ülése 19Ifi június 20-án, pénteken. vita során, hogy a hadinyereséget meg kell adóztatni és igénybe kell venni. Az eredmény az, hogy ebben a kérdésben azóta semmiféle nyilatkozat vagy intézkedés nem történt, pe­dig azt hiszem, ho^y az, aki az ipari, általá­ban a gaadasági eletet ismeri Magyarorszá­gon, annak tudomásul kell vennie azt, hogy igenis, ebben a konjunkturális helyzetben, ilyen árszinvonalemelkedés mellett nagyon komoly konjunkturális hadinyereségről van szó. Arról már nem is kívánok beszélni, mert erre sohasem kaptunk választ, hogy a .lövedelemeloszlás és a köztehermegoiszlás rendkívüli aránytalanságát mi módon és ho­gyan kívánja a kormányzat rendezni és fő­leg ímikor, mert tudomásul kell vennie a kormányzatnak azt, hogy egy nemzeti szo cialista munkaállamra való átépítésnek első tétele, hogy a rendkívül kirívó jövedelem­egyenlőtlenségeket lefaragja, Milliós jövedel­mek az egyik oldalon, létminimumot isem biztosító fizetések a másik oldalon nem ké­pezhetik alapját egy új életformának. • A termelés kérdését kell még egészen rö­viden érintenem és ennek során meg kell állapítanunk azt, amit. a csúcsminiszter úr expozéjának tárgyalása során is mondottuk és azóta sajnálatos módon az események is min­ket igazoltak. Hangsúlyoztuk, hogy átfogó tervre, tervgazdálkodásra és megfelelő organi­zációra van szükség. Mi azóta ez irányban semmiféle intézkedést vagy tervezetet nem láttunk. Nem kívánok jelenleg mással foglal­kozni, egészen röviden, mint csak a mezőgaz­dasági termelés kérdésével, az egyik legna­gyobb közgazdasági és nemzeti problémával. Fel akarom hívni a kormányzat és a Ház figyelmét arra, hogy a közellátás problémája, az ország'önellátásának a kérdése nem az egye­düli Programm ja a magyar termelésnek és a mezőgazdasági termelés eredményének. Figyel­meztetnem kell arra, hogy komoly kereske­delmi szerződések köteleznek bennünket nagy­mennyiségű szállításokra, amelyeket teljesí­teni nem tudunk azért, mert a termelés szín­vonala rendkívüli mértékben aláhanyatlott. Itt nemcsak az esőre és az esős évek sorára kell utalni, hanem arra a teljes rendszertelen­ségre és rendezetlenségre is, amely a magyar agrártermelés terén ma is dívik. Én figyelem az agrárérdekképviseletek éle­tét. Nincs egy gyűlés, nincs egy értekezlet hó­napok óta, ahol nem hangsúlyozzák, hogy a termelés alaptétele a jövedelmező ár és egy egységes árrendszer felépítése. Tegnap az Omge. gyűlésén az árrendszer három pilléréről beszéltek nagyon helyesen: hogy a kenyérmag­vak árának, a takarmány neműek árának és az állat árának helyes, harmonikus összeegyezte­tése biztosíthatja csak a mezőgazdasági terme­lés egész volumenjének az emelkedését. Ott is elmondották a gazdaemberek, a szakemberek, nehogy olyan ármegállapítás történjék, amely­nél a kenyérmagvak és a takarmányárak kö­zött olyan különbségek vannak, hogy először megetetik az állatokkal a kenyérmagvakat, az­után mi esszük meg a takarmánymagvakat. Itt szerves, egészséges politikát kellene inaugu­rálni, de ezzel szemben mást tapasztalunk. Egy negyedóra meghosszabbítást kérek. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbí­tást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbí­tást megadta. Matolcsy Mátyás: Az árkérdéssel kapcso­latban szabad legyen rámutatnom arra, hogy a mezőgazdasági termelés egyes főágai között a

Next

/
Thumbnails
Contents