Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-197

114 Az országgyűlés képviselőházának 197. ülése 19 íl június 20-án, pénteken. önkormányzatából való kizárását? — de nyom­ban megkérdezzük, vájjon nem volna-e helyes a zsidókérdésnek azokat a vonatkozásait is rendezni, amelyek például a jövedelemeloszlás­sal kapcsolatosak és a zsidóknak a nemzet va­gyonából való nagy részesedését zsugorítanák össze? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A tőzs­de! •— Egy hang a szélsőbaloldalon: A házva­gyon! — Maróthy Károly: Ráérünk arra még!) T. Ház! Szomorúan kell megállapítanom, hogy a jelenlegi helyzetben a második zsidótör­vény és a többi új törvények után is a zsidóság vagyoni jövedelmi helyzete egy jottányit nem változott a terhükre, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalodalon,) sőt ki kell jelentenünk, hogy a jelenlegi konjunkturális helyzetben külön konjunkturális jövedelmekre tesznek szert, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) amelyekkel házingatlanba vonulnak. (Szöllősi Jenő: Fél Budapest az övék már! Már minisztériumi épületeket is megvásárolnak!) Ezek a tények és a kormányzat javaslatai és intézkedései egy pillanatra sem megnyugtatók számunkra. Az a megítélésünk, hogy ennek a politiká­nak a legnagyobb csődjét az jelenti, bogy amíg egy év óta ígérgették a harmadik zsidó­törvényt és most csak egy ilyen parciális, fontos, de mégis egészen kicsi kérdést meg­oldó törvényjavaslatot terjesztenek ide, ugyanakkor Kárpátaljával és a Felvidékkel együtt 609.000 hold zsidóbirtokból a mai na­pig a Südost-Echo beszámolója szerint mind­össze 38.000 katasztrális / holdat adtak át de facto a magyarság kezére tulajdon és bérlet formájában. (Börcs János: Nagy eredmény!) 1939 őszétől 1941 nyaráig, majdnem két év le­forgása alatt, 38.000 _. holdat, a zsidóbirtokok­nak mindössze 6 százalékát adták át a ma­gyarságnak. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Szöl­lősi Jenő: A törvényes 150.000 helyett!) Éven­ként átlagosan 3 százalék zsidóbirtok átadása nem nevezhető annak a szédületes ütemnek, amelyről a kormánylapok beszámolnak; pél­dául a »Magyarország« június 16-iki száma ezt írja: »Egyre erősebb ütemben folyik a zsidóbirtokok igénybevétele.« (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol a cen­zúrai) T. Ház! A tények nem ezt mutatják, mert felháborító tényként meredezik a .magyar társadalom előtt az, hogy így elsikkadj a zsidóbirtokok átadása, amit mindenki, az egész magyar társadalom, sőt a tiíloldal is követel, mert nem hiszem, hogy van a túloldalon egyetlen becsületes magyar ember, aki ne azt vallaná, hogy a zsidóbirtokokat haladéktala­nul át kell adni a magyar parasztságnak. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Miért nem sürgetik?) Kérem tehát a minisz­terelnök urat, — nagyon sajnálom, hogy nincs jelen, de biztosan fog erről értesülni -­hogy végre félreérthetetlen, egyenes, becsü­letes választ adjon arra a kérdésre, hogy milyen okok akadályozzák a zsidóbirtokok átadását? (Zaj a szélsőbaloldalon.) A Südost­Echo azt írja, hogy ennek a szörnyű ered­ménytelenségnek és egyenesen botrányos si­kertelenségnek oka, — ezt a Südost­Echo írja — hogy majdnem valamennyi zsidó fellebbezett és tanasítványt szerzett. Ha a közvélemény szerint_ ezek az okok, sőt kül­földi lapban is megírják az okokat, és a parla­ment működése túl lassúnak bizonyul, ak­kor kérdem, mi az akadálya annak, hogy a 36-os országos bizottság elé néhány sorból álló rendelettervezetet terjesszenek, amelynek értelmében kimondják, hogy a zsidó-birtoko­kat egy hónap leforgása alatt haladéktala­nul át kell adni? Kérdem a miniszterelnök urat és választ kérünk ez egyszer, hogy mi­kor fogja ezt a lépést megtenni, és mikor fogják átadni a magyar parasztságnak a zsidók birtokait? (Szöllősi Jenő: A törvény evi 150.000 holdat biztosít! Hol vagyunk ettől?) T. Ház! Azt hiszem, hogy ebben a kérdés­ben az egész magyar társadalom egyet akar (Egy hang a szélsőbaloldalon: Még a kor­mánypárt is!) és az a kifogás sem merülhet fel, hogy ez a több, mint félmillió holdnyi magyar föld nem a legjobb kezekbe kerül, mert a magyar fajta, a magyar parasztság kezébe került és ezt a földet a legújabb össze­állítások szerint ötszörösen túljegyezték, ötszö­rösen túljegyezte a magyar parasztság, a ma­gyar gazdatársadalom. Az ötszörös túl­jegyzésből a fajvédelmi, nemzetvédelmi 'és ter­meléspolitikai szempontból legkitűnőbb anya­got lehetne kiválasztani. (Ügy van! Ügy van! a sííélsőbaloldalon.) Nem vitás, hogy ezerszer többet termelne, tehát még termeléspolitikai­lag is országos érdek az, hogy ne húzódjék tovább a. kérdés rendezetlenül, hanem azon­nal, illetőleg a legrövidebb 'időn belül a ma­gyar parasztság kezébe jusson a föld. (Ma­róthy Károly: Addig is kizsákmányolják a földet a zsidók!) Figyelmébe kívánom ajánlani a kormány­zatnak, hogy a magyar parasztság és a ma­gyar falu népe nem tudja megérteni, hogy két évvel ezelőtt történt az igénylések lázas ki­hirdetése és az eltelt két esztendő után feléjük sem néznek, eltekintve ettől a néhány birtok­tól. (Maróthy Károly: Izgalomban tartják az országot!) A lebonyolítás késedelmességének, mint ahogyan azt a földmívelésügyi minisz­térium szakközegei számtalanszor úgy nekünk, mint a túloldalon ülő képviselőtársaimnak is bizonyára elmondották, az oka, ahogyan ők tudják, a zsidótörvény pongyola fogaim ból ered, amely szerint a zsidóság fellebbez­het az ármegállapítások ellen a Táblához .s ugyanakkor jórésze meg tudta szerezni birto­kaira nézve a mentesítvényeket. Ha mi ezt pontosan tudjuk, sőt külföldi lapok is meg­írják, kérdezem a kormányt: mi akadályozza, kik akadályozzák meg őt abban, hogy ezt a kérdést végleg rendezze? Tessék erre választ adni; mert évekig húzni a kérdést és a kor­mány lapokban minduntalan óriási nyilatkoza­tokat tenni: ez nem a gyakorlati megoldás, hanem egyenesen a szemfényvesztés politi­kája. (Szöllősi JenŐ: A szemfényvesztés, az szabad!) A zsidókérdés problémája mellett, termé­szetesen, ahogyan a miniszterelnök úr bemu­tatkozó beszédében a második helyen emlí­tette, — és pedig teljes joggal és helyesen — a legnagyobb magyar sorskérdés, a földkérdés. Erről a kormányelnök úr hivatalosan .azt a fontos kijelentést tette, hogy a kormány a vég­rehajtás ütemét, amennyire csak lehet, gyorsí­tani kívánja és a napló szerint élénk helyes­lés és taps kísérte a Ház minden oldalán, ívitéz Várady László: Természetesen!) Ha ilyen komolyan fogják fel ezt a kérdést, kér­dem, vájjon kik akadályozzák és mik az okai annak, hogy a kérdés elintézése a gyakorlat­ban, a végrehajtásban csigalassúsággal halad? (Maróthy Károly: A nyilasok akadályozzák? •— Zaj a szélsőbaloldalon.) Mert a földkérdés megoldásában az utóbbi években meghozott jónéhány úgynevezett földtörvény ellenére

Next

/
Thumbnails
Contents