Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-196
Az országgyűlés képviselőházának 196. ülése 1941 június 19-én, csütörtökön. 103 íáztassák helyét elfoglalni és csendben maradni. (Zaj a szélsőbaloldalon<.) Malasits Géza: T. képviselő urak, kár nevetni. Önöknek minden pártválasztmányi ülést megengednek, Győrben akárhányszor tarthatnak előadásokat... (Pándi Antal: Tagadom, mind feloszlatták!) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a javaslattal foglalkozni. Malasits Géza: Rögtön rátérek. Semmi kifogásom sincs az ellen, ha a képviselő urak a marxizmust, avagy a szociáldemokráciát támadják, maid védekezünk ellene; de arra kérem a képviselő urakat, hogy ilyen állításokat ne kockáztassanak meg, mert én sértésnek tartanám ezt, ha igaz volna és kilépnék a szociáldemokratapártból, ha bebizonyosodnék, hogy a kormány a pártot támogatja. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Szóval csak maga támogatja a kormányt? — Nagy zaj a ssélsőhaloldalon.) Tím sem támogatóin, én ellenzéki kéj)viselő vagyok. Elnök: Kérem, a képviselő' urat, méltóztassék már ezt a fejtegetést lezárni és áttérni a törvényjavaslat bírálatára. Malasits Géza: T. Képviselőház! A tárgyalás alatt álló javaslatot, mint a cím is mutatja, a kormány a közellátást veszélyeztető cselekmények ellen hozta és ezeket az eddiginél szigorúbban akarja büntetni. A kormány ezirányú törekvése egy kissé suta, egyrészt azért, mert elkésett ezzel a törekvéssel, másrészt azért, mert felfogásom szerint semmiféle szigorított eljárással az emberi gazságot legyőzni nem lehet. Mégis, szemben azokkal a képviselőtársaimmal, akik a jelenleg érvényben lévő büntetőrendelkezéseket túl enyhéknek tartják és például a nyereségvágyból elkövetett áruelrejtés eseteiben még a halálbüntetés kimondásától sem rettennek vissza, a.zt mondom, hogy sok esetben ezek a büntetések, amelyeket kiszabtak a bíróságok, még túlszigorúak is és semmi értelme sem volna annak, hogy ezeket a büntetéseket szigorítsák. Annak bizonyítására például, hogy a közellátás érdekeit sértő személyeket hogyan és miképpen büntetik meg, engedjék meg, hogy csak egypár esetet' mondjak el. Vannak kereskedők, akik, hogy a vevőközönség' szükségletét ki tudják elégíteni, valamivel drágábban vették az árut és ezt a valamivel drágábban vett árut alig egy-két fillér különbséggel drágábban árusították. Ezeket feljelentés esetén sorra niegbíintette a bíróság, mégpedig hathónapi, sőt kétesztendei börtönnel büntették és többezer pengő pénzbírsággal. Egy tejesasszony például, aki nem hallott a, tej árát megállapító rendeletről semmit és két fillérrel drágábban árulta a tejet, mint amennyiért ezt a hatóság megszabta, amikor megtudta, hogy ilyen rendelet van, amely azt rendeli, hogy két fillérrel olcsóbban kell adnia a tejet, rögtön leszállította a tejárat. Ennek ellenére bíróság elé került és háromhónapi fogházat kapott azért, mert előzőleg drágábban árusította. Előfordultak más esetek is. Például egy győri kereskedővel, akihez a téti járás, de még az azon túli járások cséplőgéptulajdonosai is jártak faszenet vásárolni, megtörtént, hogy cséplés idején hozzájöttek és könyörögtek, szerezzen valahogyan faszenet, mert megáll n cséplés, az idő rossz és félnek, hogy az eső kárt tesz a gabonában. Hiába tiltakozott a szerencsétlen ember, hogy egyáltalán nem tud faszenet szerezni, Győr városa igazolványt is adott neki arról, hogy sem a vármegyében, sem a környéken faszenet szerezni nem lehet, s ezzel az írással az az ember elment a Bükkbe. A járási hatóságok írását felmutatva, vásárolt ott a cséplőgéptulajdonosok számára faszenet és ezt a faszenet valamivel drágábban vette, mint a maximális áron, de a fogyasztóknak a hatóság által megállapított áron árusította. Nem követett el tehát nyerészkedést és olyan cselekményt, amely a jóerkölcsökbe ütközik. Ennek ellenére, mert drágábban vásárolta az árut, hathónapi börtönt kapott és 2000 pengő pénzbírsággal sújtották. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ki volt ez?) Majd megmondom. Végeredményben tehát ezt az embert, aki aratás, tehát a legfontosabb munka idején ' faszenet szerzett azért, hogy csépelhessenek és azt haszon nélkül árusította, s így jótevője volt az egész járásnak, becsukták azért, mert drágábban vásárolt. Ez a példa is bizonyítja, hogy azok a büntetőrendelkezések, amelyek ma érvényben vannak és amelyeknek az a céljuk, hoary az áruelrejtőket, az árdrágítókat, a közellátás érdekeit sértő egyéneket megbüntessék, szerintem eléggé hatályosak és ezeket a mai viszonyok mellett szigorítani nem kell. Nekem az a meggyőződésem, hogy ha ebből a javaslatból, amelyet ma tárgyalunk, törvény lesz, egyáltalán nem leszünk híjával a törvényes szigornak. A hiba nem is abban van, hogy a törvény nem eléggé szigorú, hogy nincsenek törvényes rendelkezéseink azok ellen, akik a; közellátás érdekei ellen vétenek, hanem a hiba kétirányú. Az egyik az, hogy^ itt nálunk, Magyarországon rengeteg sokan írnak, beszélnek és magyaráznak a tervgazdálkodásról. Itt a képviselőházban, sőt egyetemi katedrákon, hírlan^k hasábjain is rengeteg vita folyik a tervgazdálkodásról és már évekkel ezelőtt beszéltek arról, hogy milyen nagyszer íí tervek vannak készülőben arra, hogy az ország termelését, áruellátását racionalizálják, magyarán mondva észszerűbbé tegyék. Mégis azt kell látnunk, hogy amikor a háború kitört, utána jó néhány hónapig Magyarországon semmiben sem volt hiány, a viszonyok azonban rosszabodtak, bekövetkezett a multesztendei rossz termés, és az eredmény az lett, hogv ma a legfontosabb élelmiszerekben, nemcsak a városokban, hanem a falvakban is, amint majti később bizonyítani fogom, olyan hiány állott be, amely arra nui'at, hogy sem tervszerű gazdálkodás, sem észszerű gazdáik )dás nem folyik, a meglévő képleteket nem furlik meg kellő időben, amikor pedig megfogták, nem jól fogták meg. rengeteg elromlott belőle, úgyhogy az a sok gyönyörű beszéd, az a rengeteg írás, az a sok egyetemi tanítás mind hiábavaló volt, nem tudtuk a közellátást megszervezni, nem tudtuk a közellátást úgy irányítani, hogy ne következzenek be azok a zavarok, amelyeket ma t. képviselőtársaim elmondottak és amelyek közül néhányat én is kénytelen leszek előhozni. Elsősorban szálljunk magiunkba és lássuk be, hogy nemcsak a közellátás ellen vétőket kell büntetni, hanem, ha másként nem, erkölcsileg büntetni kell azokat is, akik túl sokat beszélnek a közellátás megszervezéséről, a tervszerű gazdálkodásról, a racionális ellátásról, de a gyakorlatban ebben az irányban nem tesznek semmit. Hogy mennyire nem tettek semmit, vagy csak nagyon keveset, annak épT.n az a bizonyítéka, hogy ezt a. törvény ter 1 " ;.etet tárgyaljuk, amely arra alkalmas, hog-~ egypár szegény embert megint börtönbe vigyenek, 16*
