Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-196
Az országgyűlés képviselőházának 196. és azt is részletre és talán uzsoraáron kapott kölcsönpénzből. T. Ház! Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a meghosszabbítást megadni 1! (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja., Vajna Gábor: Szólnom kell még röviden textilellátásunk kérdéséről. Azelőtt valamennyi textil nagy- és kiskereskedő az izraelita hitfelekezethez tartozott. Az utóbbi esztendőkben ezzel szemben igen sok keresztény lett textil nagy- és kiskereskedő. Több mint kétezer textilnagykereskedő van egyedül Budapesten, sőt még ennél is lényegesen többen lennének, ha a gyárak közbelépése és anyagi nehézségek miatt nagyon sok nagykereskedő nem ment volna tönkre. Mindenütt megkezdődött az úgynevezett árjásítás; a textilfronton is bekövetkezet ez, természetesen a díszgójokön keresztül (Gr. Festetics Domonkos: Ugy van!) úgy, hogy ma már az a helyzet, hogy a textilnagykereskedőknek és kiskereskedőknek névleg csak 20—30°/o-a zsidó, mert 70—80 9 /o-a a díszgójokkal teli részvénytársaságok és korlátolt felelősségű társaságok folytán most már árjának számít. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Ennek azután az a következménye, hogy beszélünk ugyan a magyar közvetítő kereskedelem, a magyar kis- és nagykereskedelem megteremtéséről, mindezt megteremteni azonban éppen azért nem lehet, mert előnyben vannak azok a zsidók, akik magukat árjásították a díszgójokön keresztül. Ezek az árjásított cégek éppenúgy, mint a zsidó cégek, többféle kedvezményt kapnak. Amíg ugyanis a keresztény vagy — mondjuk így — magyar kis- és nagykereskedőtől készpénzfizetést követelnek a zsidó nagykereskedők, illetve gyárak, addig a zsidó vagy árjásított, tehát keresztényekkel, díszgó jókkal fedezett nagy- és kiskereskedő cégek 30, 60 és 90 napos fizetési kedvezményt kapnak, készpénzfizetés esetén még ezenkívül külön 5 és 10%-os földalatti, titkos engedményt. Ezt csak zsidók kapják, keresztény nem kaphatja meg, úgy, hogy a zsidó, az árjásított vagy lefedezett zsidó _textilcég, legyen az nagykereskedő vagy^ kiskereskedő, óriási előnyben van a keresztény magyar kezdő kiskereskedővel vagy nagykereskedővel szejnben. Ugyancsak egy másik nehézség, amely a közellátást is megnehezíti, mert hiszen azután az árunak egy tekintélyes része zugkereskedelembe kerül, az, hogy amíg a keresztény, vagy mondjuk így: a magyar cégek is, kiscégek és nagycégek 20—30 vég vásznat kapnak, addig a zsidó nagycégele 50—1>0 vég vásznat is kapnak. A keresztény magyar kiscéget kényszerítik arra, hogy a pamutáru mellett nyersselymeket is vásároljon, ugyanakkor a zsidónak a legjobb pamutárukat adják divatszínekben, divatformákban, amelyek most kelendők, amelyek olyanok, ahogyan azt a női igények megkívánják. A cérnával ugyanezek a nehézségek vannak, mert míg a keresztény magyar kiskereskedő nem kap cérnát, csak két-három karikát, addig a zsidó nagykereskedő lényegesen r többet kap, vagy valahol elsikkad az a cérnamennyiség. Éppen most hallottam itt, a Házbajövet panaszkodni, hogy a Teleki-téren, az Oti. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. ülése 19Ul június 19-én, csütörtökön, ioi székháza mellett kapualjakban kínálják a karika cérnákat, lényegesen drágább áron, mint ahogyan azt a törvényes előírások megengedik. Ha ezt valaki feljelenti, tegyük fel, az egyik szabóiparos vagy cipész, annak természetes következménye az lesz, hogy a jövő héten már mint feketelistás ember nem kaphat sem egy karika cérnát, sem bármilyen más nyersanyagot, amire szüksége van. Szabóáru, bélésáru, kiott, stb. keresztény magyar kiskereskedők részére nem is kaphatók. Ezzel szemben szomorú dolog az is, hogy amikor itt ma a kereskedelem magyarosításáról beszélünk és a Hangyát, mint altruista intézményt megbíztuk Erdélyben, hogy a magyar keresztény kereskedelmet megszervezze, a Hangya olyan helyekre, községekbe telepedett le főként, ahol zsidó kereskedői konkurrencia nem is volt. Marosvásárhely főterén, mint székely ember, szomorú szívvel láttam, hogy 90 üzlet közül 8 volt keresztény és 88 zsidó és ugyanakkor, amikor ott megjelent a Hangya, a helyett, hogy nagybani elosztót nyitott volna magának, (Pándi Antal: Ez az!) kisüzletet, detailüzletet nyitott. Amikor végigmentem reggel 8 órakor a piacon, ott láttam hosszú sorban embereket állni, rendőr is állt ott. Megkérdeztem, mi van itt. Azt mondották, hogy a Hangyánál akarnak vásárolni. Ugyanakkor a másik nyolc keresztény székely üzletben nem volt áru. Panaszolta az egyik kiskereskedő székelytestvér, hogy: tekintetes úr, az egész hónapban csak két karika cérnát kapánk a Hangyától, viszont a Hangya üzletében mindezek az áruk kaphatók. Ezt finnakidején meg is írtam a sajtó számára, de sajnos, a sajtóban nem jelenhetett meg. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Kicenzúrázták!) Nem akarom ezzel a Hangyát támadni, csak azt kérem a Hangyától, illetve a közellátási miniszter úrtól is, — aki ebben a pillanatban, nagyon sajnálom, hogy nincs itt — hogy a Hangya ne legyen konkurrencia a keresztény magyar kiskereskedelem részére, hanem legyen ennek a már megalapozott keresztény magyar kiskereskedelemnek a támogatója. (Pándi Antal: Áruelosztó legyen!) Mert ha az egyik Marosvásárhely melletti nagyközségben négy székely kereskedő 22 esztendőn keresztül az oláh uralmat végigélte és végigharcolta a kettős adófizetés, a vesztegetések, a kirótt büntetések mellett, akkor eléggé megmutathatták, hogy igenis alkalmasak arra, hogy a kereskedelmi pályán a helyüket megállják. És mi történt ottf Zsidó boltos nem lévén a községben, most a közelmúltban — amint hallottam — már a harmadik Hangya-fiókot akarják megnyitni. (Gr. Festetics Domonkos: Konkurrenciát csinál a keresztény kiskereskedelemnek! — Zaj. — Elnök csenget.) Mindezeket megírtam annakidején még az iparügyi miniszter úrnak és remélem, hogy talán történni is fog valami intézkedés. Ha ezt a kérdést tovább boncoljuk, rájövünk arra, hogy ez ezzel a törvénnyel milyen szomorú összefüggésben van, mert a zsidó nagykereskedelmi morál továbbadja az árut a kiskereskedelemnek s a zugkereskedelemben az árdrágítást vezeti be és teszi lehetővé, hogy azok a zsidók, akiket a második zsidótörvény szerint, amely tulajdonképpen nem is zsidótörvény, állásaikból elbocsátottak, bőven találjanak alkalmat arra, hogy ezeknél a. cégeknél, vagy a zügkereskedelemben el tudjanak helyezkedni. Nem akarom a Ház türelmét túlságosan 16
