Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-196
94 Az országgyűlés képviselőházának 196. kel, a problémákat a népnek a problémák megoldásában való részvétele nélkül — főleg- éneikül — megoldani nem lehet. (Horváth Zoltán: A diktatúrában nem vesz részt a nép!) Nekem az a meggyőződésem, t. képviselőtársam, hogy ezt a kérdést ez? a rendszer, ez az államvezetési rendszer nem tudja megoldani, (Horváth Zoltán: Csak a demokráciában vesz részt a nép! — Ellentmondások a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: Fából vaskarika!) mert nem rendelkezik azokkal a tárgyi, pszichológiai előfeltételekkel, amelyek ennek megoldásához szükségesek volnának. Tehát rendszertelenség, a végrehajtás körüli helytelenségek, a késői kezdés, és hogy a nép nincsen benne a kérdésekben, nem csatlakozik lelkesen, nem segíti elő ezeknek a megoldását: ezek azok az okok, amelyek, sajnos, közrehatnak abbam hogy ez a probléma teljes megoldáshoz, a miniszter úr minden igyekezete ellenére sem juthat. (Kajniss Ferenc: A MÉP benne van, de a nép nincs benne!) Hiányoznak a tárgyi és pszichológiai alapfeltételek. Hogy mennyire nem alkalmas egy demokrata rendszer, vagy egy ehhez hasonló rendszer ennek a kérdésnek a megoldására, arra egy példát tudnék felhozni és ez az, hogy — igaz, hogy.régen történt, (Vitéz Lipesey Márton: Ripp van Winkle!) a liberalizmus virágzó korában — 1912-ben a német birodalmi | gyűlésen egy Gotein nevű demokrata németbirodalmi képviselő, amikor először volt szó a földművelés és a közellátás bizonyos mértékű megszervezéséről a német birodalomban, minthogy, úgy látszik, érezték egy kicsit a háború szelét, azt mondotta, hogy: »Az a hazafias hangoskodás, hogy német mezőgazdaságnak a háború esetén a német nép szükségleteit fedeznie kell, hiú ábránd es humbug és 1 semmi más«, — mondotta ez az rír, — »mint önző céloknak a hazafiság palástjába való burkolása«. így nézték az akkori németbirodalmi köröknek ezt a törekvését azok a de- • mokraták, akik éppen eléggé hozzájárultak ott is, nálunk is ahhoz, hogv a viszonyok ide- ; fajultak. Ezzel be is fejezem felszólalásomat. Nem : tartom alkalmasnak ezt a rendszert a kérdés megoldására. Nem is lehet, ha akarnák sem tudnák megoldani a kérdést ilyen viszonyok ; között ezzel a rendszerrel s minthogy ez így van, én sajnálatomra nem tudom a tör- | vényjavaslatot # általánosságában a részletes ' tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés, éljen- i zés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Porubszky Géza jegyző: Németh Andor! Elnök: Németh Andor képviselő urat illeti a szó. ; Németh Andor: T. Képviselőház! A köz- • ellátás erdekét veszélyeztető - cselekmények ' büntetéséről szóló törvényjavaslat tárgyában \ már elhangzottak a miniszteri beszédek. Az \ igazságügyminiszter úrnak feltétlenül köny- ; nyebb dolga volt, mint a közellátási miniszter j úrnak, mert hiszen tulajdonképpen mindenki , egyetértett abból a szempontból, hogy a ter- ! mêlés terén is büntetendők a közösségre káros cselekmények. (Ügy van! Ügy van!) A közel- i látási miniszter úr már nehezebb helyzetben \ volt, (Felkiáltások a szélsőjobboldalon: Van \ is!), hiszen beszéde éppen arra az időpontra i esett, amikor a legfontosabb cikkben, a min- > dennapi kenyerünkben állottak be nagyon is . aggasztó hiányok. ülése 19Ul június 19-én, csütörtökön. A közellátási miniszter úr a bírálatok közül sokat elismert és inkább arra szorítkozott, hogy megmagyarázza, hogy ezek a bírálat tárgyává tett állapotok miként állottak be. Szállóigévé vált a »szervezetlenség« szó — mondotta — és ezt azzal menti, hogy nem oly egyszerű megszervezni valamit, ami nincs, (Rajniss Feront 5 : Nem is lehet!) amikor mindig újabb, halasztást nem tűrő problémák tömege áll elő. Magyarázta a miniszter úr azt is, hogy a gazdáknál azért nem lehetett több gabonát megbagyni, mert akkor a városi munkásság számára nem lett volna elegendő, ami, azt hiszem, hogy félreértésen alapult, mert amikor mi itt a falu lisztellátásáról beszélünk, akkor nemcsak a gazdarétegre gondolunk, hanem gondolunk elsősorban is a nincstelen mezőgazdasági munkásságra, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon), amelynek lisztellátása ma sok helyen sokkal kevésbbé van biztosítva, mint a városi munkásságé. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem érthetünk egyet a miniszter úrnak azzal az állításával sem, hogy a juttatott gabonamennyiség elegendő arra, r hogy a munkásság fizikai kondíciója biztosítva legyen, mert havi 8 kiló kenyér, vagy — ahogyan hallottuk — Pestmegyében havi 4 kiló kenyér semmiképpen sem elegendő erre. A zsírellátással is bőven foglalkozott a miniszter úr és azt mondotta, hogy komoly érvet nem is lehet felhozni arra, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy a jövőben a zsírellátás nem lesz biztosítva. Kijelentette továbbá azt is, hogy az árkérdéssel a sertésproblémát nem lehet megoldani. (Zaj. r — Laky Dezső közellátási miniszter közbeszól.) Én * legalább is így hallottam, hogy ezt méltóztatott mondani és az újságok is így írták. (Piukovich József: Ügy látszik, rossz a mi fülünk!) Ezt a kijelentését egy másik mondattal is alátámasztotta. (Halljuk! Halljuk! a szélsőhaloldalon.), azzal, amelyben azt mondotta, hogy 1940-ben a rossz árak ellenére, is minden tengerit eletettek a gazdák, őszintén szólva, ez a kijelentés engem mélyen megdöbbentett, mert emlékszem rá, hogy annakidején, amikor még a Magyar f Élet Pártjának tagja voltam és annak agrárblokkjában könyörögtünk áremelésért, Kacsóh Bálint ár kormáuvbiztos úr (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Már megint Kacsáit?!) pontosan ugyanezt a választ adta. (Kajniss Ferenc: Már akkor? — Derültség a szélsőbaloldalon,) Ez ellen ésp álláspont ellen, hogy a' hízottsertésárak a hizlalásra nincsenek befolyással, azt hiszem, nemcsak a hizlalással foglalkozóknak kell tiltakozniuk, hanem mindenkinek, aki termeléssel foglalkozik. (Laky Dezső közellátási miniszter: Én csak felemeltettem az árakat! Alaposan! — Rajniss Ferenc: Ezzel meg is bírálta a multat!) Ez csak elvi megállapítás, de világos, hogy termelni nem lehet ráfizetéssel (Laky Dezső közellátási miniszter: Persze, hogy nem!) és ba fel is etetnek minden kukoricát, akkor legfeljebb nem a sertésekkel iogjék fedetetni, mert hiszen mindig azzal az állattal eteti fel a gazda, amellyel a leggazdaságosabb. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy ezzel a sertéskérdéssel kissé bővebben foglalkozzam (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.), bár a múltban a költségvetések és egyéb törvényjavaslatok tárgyalásakor is számos felszólalás foglalkozott ezzel a kérdéssel és ezekből igen érdekesen bontakozik ki a sertéshízlalásnak és