Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

Az országgyűlés képviselőházának 167. viselő úr részéről, méltóztassanak úgy venni jórészt, mintha magam mondottam volna el. Valósággal elvették a kenyeremet, mert elmondottak csaknem mindent, amit mondani akartam. (Meskó Zoltán: Ilyen kormánypárti képviselő! Elveszi a miniszter kenyerét! Borzasztó! — Derültség!) Ami a javaslat ellen felszólalt Rapcsányi (képviselő úrnak beszédét ileti, t annak is a javaslatra vonatkozó része annyira objektív, tárgyilagos és megértő volt a javaslattal szemben, hogy nekem vele •vitába szállnom igazán nem szükséges. Mégis szükségesnek tartom azoklhoz a fejtegetésekhez, amiket itt Donáth György barátom elmondott, felvilágosításképpen néhány szót hozzáfűzni. A törvényjavaslat voltaképpen nem tartalmaz konkrét részletintézkedéseket, — igaza van benne a képviselő úrnak — mert nem is akart tartalmazni. A javaslat tesz bizonyos elvi megállapításokat, amelyek igen jelentősek; így elsősorban azt, hogy a felvételnél csupán azok a szempontok lehetnek irányadók, amelyeket a törvényjavaslat szövegében olvashatunk, tehát a magyar nemzethez, a magyar államhoz való hűség szempontja, másfelől pedig bizonyos tanulmányi eredmények megkövetelése, amelyeket a hallgatónak el kell érnie — ez nèm foglaltatik a javaslatban, mert másutt van szabályozva — és végül személyi, erkölcsi kívánalmak. Ez az elvi megállapítás azt a célt szolgálja, amelyet legutóbbi költségvetési beszédemben és azelőtt is számtalanszor kifejtettem, hogy a magyar iskolarendszerben mind a középiskolába, mind a főiskolába minden magyar tehetségnek, tehát a magyar nép tehetséges fiainak is, meg kell találniok az utat. (Helyeslés.) Ez az alapelv. Ennek az alapelvnek érvényesülését néhány számszerű adattal kívánta Donáth György képviselő úr alátámasztani; az ő szavait én azzal egészíteném ki, hogy ne méltóztassék ezt a kérdést a magyar parasztság vagy a magyar mezőgazdasági réteg és más rétegek szembeállításával kezelni és ezzel kapcsolatban statisztikai számokat előhozni. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy határozott és visszavonhatatlan érvénnyel kifejezést adjak annak a véleményemnek, hogy a magyar népnek éppen olyan értékes rétege, mint a parasztság, a kisiparos, a csendőr, az altiszt, a vasutas, a munkás (Ügy van! Ügy van! o jobboldalon.) és egyéb szerényebb sorsban élő emberek gyermekei, akik már a városi életben helyezkedtek el, és mint ilyenek gyermekei járnak középiskolába és főiskolára. Ha ezeket az alsóbb magyar néprétegeket, vagy ne így mondjuk, hogy alsóbb, hanem az életszínvonal alsóbb fokán élő rétegeket veszem, akkor sokkal kedvezőbb számokhoz jutok. Most nem emlékszem pontosan a számokra, költségvetési beszédemben elmondottam, hogy a gimnáziumban a legrosszabb az arányszám, természetesen a latin nyelv miatt, mert ott körülbelül 26—30% a kisemberek gyermekeinek a száma, az egyetemen körülbelül 40% körül mozog ez a szám, a gyakorlati irányú középiskolákban ugyanígy, a polgári iskolában pedig a fiatalság többsége ezekhez tartozik. Erre most dolgoztatom ki a részletes és megbízható pontos számokat, amelyeket nyilvánosságra fogok hozni, mert a mai statisztikai kimutatásokból a helyzet nem állapítható meg teljesen pontosan. Amint méltóztatnak tudni, az önálló iparosok kategóriájában bentfoglaltatnak a kisiparosok és az egész nagyKtíPVISET.ÖHÁZI NAPLÓ TX. illése 19W december 11-én, Szerdán. 71 iparosok is, tehát ezeket a kategóriákat statisztikailag szét kell választanunk. Tény azonban, hogy azok a számok is, amelyek már most is rendelkezésre állnak, bizonyítják, hogy az a törekvésem, hogy a magyar nép széles rétegeinek gyermekei eljuthassanak a középfokú és felső iskolákba, valóban eredménnyel járt és az utóbbi években e tekintetben határozott fejlődés tapasztalható. A másik kérdés, amelyet ennek kapcsán egészen röviden érintek, a zsidókérdés, amivet Rapcsányi képviselő úr részletesen foglalkozott. A zsidó hallgatók felvételét nem ez a törvényjavaslat szabályozza, hanem az úgynevezett zsidótörvény: az 1939:IV. te. Előzőleg volt egy burkolt szövegű törvényünk, az 1920:XXV. te, amelynek burkolt szövegét is el kellett idegen, külső nyomásra ejteni; akkor jött az 1928:XIV. te., amely még körülírtabban adott módot az egyetemeken az úgynevezett zsidózártszám megvalósítására, de módot adott arra is, hogy több zsidó hallgatót vegyenek fel az egyetemekre, mint amennyit a törvényhozás eredetileg szándékozott. Éppen ezért, ahogy azt itt a Donáth képviselő úr által előadott számokból is méltóztatnak megállapítani, amióta hivatalba léptem, az egyetemekkel való kölcsönös megállapodás alapján minden törvény nélkül megoldottuk ezt a kérdést. (Éljenzés és helyeslés.) A zsidók arányszáma az egyetemi és főiskolai ifjúság körében az 1932-es évben, ha jól emlékszem, 12% körül volt általában. Ezzel lementünk 3%-ra akkor, amikor jött a zsidótörvény, most pedig úgy 2% körül mozog. Ebben része van egyrészt az egyetemi felvételt intéző bizottságoknak, másrészt pedig a magyarországi zsidóság azon megfontolásának, hogy tanácsomra gyermekeit nem is küldte már az egyetemre felvételre. Ez évben például a karokon általában 1-8—2% között mozog a felvett zsidóhallgatók száma, természetesen az elsőéveseknél. A többletet kiadja a Műszaki és Gazdasági Egyetem közgazdasági és kereskedelmi kara, illetve a kereskedelmi főiskola, ahol 12% a lehetőség. Ezt a számot azonban rendszerint nem töltik be a főiskolák. Egyébként ezzel a kérdéssel, mondom, mint nem ide tartozóval — most nem kívánok részletesen foglalkozni. Rapcsányi képviselőtársam kérdésére megállapítom, hogy azt, hogy mi az évi szükséglet valamely pályán, néhány évre előrelátóan meg lehet ugyan állapítani, meg is van állapítva, nem lehetett azonban néhány évvel előre megállapítani azt, hogy milyen szükséglet fog előállani országterületgyarapodás esetén, s nem lehetett megállapítani, hogy a zsidótörvény végrehajtása következtében milyen számok fognak előállani. Ezeknek a számoknak végleges megállapítása most van folyamatban. Ezért szükséges elsősorban az, — ahogyan azt Donáth képviselő úr és Tömböly előadó úr is elmondották — a javaslat 1. §-ának az az intézkedése, hogy bizonyos irányban korlátozzuk, illetőleg helyesebben, bizonyos pályák felé irányítsuk a felvételt. Donáth képviselő úrnak a legjobban méltóztatik tudni, hogy éppen a tanári pálya volt a leertúlterbeltebb pálya, »"hol nem tudtuk elhelyezni a fiatalokat, akik kikerültek az egyetemről; hasonló volt a helyzet a tanítóknál. Ma már a tanítókérdés a férfiakat illetőleg nem probléma. A területgyarapodással a tanítókérdésnél ott tartunk, hogy néhány év múlva teljesen a szükségletnek megfelelő számú tanítót képezünk ki. A tanári pályán még mindig mutatkozik bizonyos túltermelés, amelyet azonban szintén le tudunk majd veil