Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

Az országgyűlés képviselőházának 167. vétkes az, aki kötelességét megszegi vagy hanyagul teljesíti vagy egyéni életében nem áll azon az erkölcsi szíri vonalon, amelyen a tisztviselőnek állnia kell. Természetesen itt tág tere van a judiciuninak s éppen ezért nehéz helyzetben van a fegyelmi vétséggel terhelt. Ha pedig az anyagi jog mellett az eljárási szabályokat vizsgáljuk meg, akkor azt mondhatjuk, hogy itt is nehezebb helyzete van a fegyelmi vétkesnek, mint a büntető törvénykönyvbe ütköző bűnözőnek, mert amíg a mai modern büntető kódexekben már mindenütt a szóbeliség és a közvetlenség elve van bevezetve, addig a fegyelmi eljárásban így az 1936:111. tc.-b en is, — amely a bírói fegyelmi eljárásról szól — csak fakultatíve írja elő a közvetlen bizonyítást s nem okvetlenül írja elő kötelezőként; ami pedig az 1929 :XXX. tc.-nek a közigazgatási tisztviselőkre vonatkozó fegyelmi szabályzatait illeti, ezek messze elmaradnak a koruktól, mert ezeknél rendszerint írásbeli az eljárás és csak kivételesen szóbeli, de ez a szóbeliség sem jelenti, hogy ott kontradiktórius eljárás mellett lehet pro és kontra, a vádnak és a védelemnek nyilatkoznia, illetve tanukat kihallgatni és azokra észrevételeket tenni, hanem csak úgy értelmezhető, hogy a vádlott a hosszú órákig tartó felolvasás után elmondhatja szóbeli védekezését. Láthatjuk tehát, hogy aki fegyelmileg vét, az más bűnözőkkel szemben sokkal hátrányosabb helyzetben van mind az anyagi fegyelmi jog, mind pedig az alaki fegyelmi jog szempontjából. Az ilyen nehéz helyzetbe jutott fegyelmi bűnös elszenvedheti a capitis deminutio maximát a közhivatalnoki pályán, vagyis elszenvedheti a hivatalvesztést, ami egyenlő a hivatalnoki halállal, Ha most azt nézzük, milyen kihatása lesz annak, ha a rehabilitációs törvény mai formájában marad meg, és mi lesz akkor, ha a büntető kódexnek és a fegyelmi kódexnek eddig érvényben lévő szabályai érvényben maradnak, — akár az 1929:XXX. te, akár az 1936:1.1 L te. és az egyéb rokon kódexek szabályai — akkor azt fogjuk látni, hogy a közönséges bűntettes, aki el volt ítélve sikkasztásért, elvileg beülhet a bírói székbe a rehabilitációs törvény révén és ott a bírói székből hirdetheti az igazságot, ellenben az a fegyelmileg vétkes egyén, aki kötelességét megszegte vagy hanyagul teljesítette, de egyáltalában nem követett el gonosz indulatból vagy aljas indokból valamely jogszabályba ütköző cselekményt, soha többé nem foglalhatja el társadalmi helyét, mert ezek a fegyelmi kódexek kimondják kegyetlenül, bogy a közhivatal viselés képességét egyszersmindenkorra elvesztette. A jogszabályok kiha tásában tehát óriási ellentét van, amelyet ma e javaslat alapján nem hidalhatunk át. T. Ház! Kérem az igazságügy miniszter urat, méltóztassék valamilyen módon orvosolni ezt a kiáltó hiányosságot. Szívesen csatlakozom előttem szóló Váczy György barátomnak ahhoz az eszméjéhez, hogyha nem is itt, a rehabilitációs törvényjavaslat keretében, de valamilyen más jogszabály keretében erről is gondoskodni kell, mert hiszen a fegyelmi vétkesek is a társadalom elesettjei, a hivatalvesztett egyén éppen olyan hátrányos helyzetben van társadalmi szempontból, mint a büntető kódex bűnöző egyéne, tehát ahhoz hasonlóan, újból vissza kell vezetnünk a társadalomba és fel kell emelni a megfelelő társadalmi színvonalra, ha megvannak az előírt feltételek, KÉPVISELŐHÁZI tfAPliö IX. ülése 1940 december 11-én, szerdán. 47 Ezeknek a gondolatoknak jegyében kijelentem, hogy a javaslatot a legnagyobb örömmel elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. -— A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Tornyos György. Elnök: Tornyos György képviselő urat illeti a szó. Tornyos György: T. Képviselőház! Mindenekelőtt legyen szabad őszinte örömömnek kifejezést adni afelett, hogy a t. Ház ezt a politikamentes javaslatot valóban politikamentesen és kizárólag a szakszerűség szempontjait kidomborítva tárgyalja. Olyan nagy az összhang ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy az alapelvek tekintetében, illetőleg a rehabilitáció , szükségessége tekintetében az előttem szólott összes szónokok megegyeztek és a tekintetben is csak két szónok foglalt el külön álláspontot, hogy vájjon a bírói rehabilitáció intézménye helyes-e, vagy pedig a törvényi rehabilitáció intézménye. T. Képviselőház! Az előttem felszólalt Sarvay Elek igen t. képviselőtársam azt igyekezett beszéde elején bizonyítani, hogy ez a javaslat beleilleszkedik a magyar büntetőjog történelmi fejlődésébe, a korábban felszólalt vitéz Makray Lajos igen t. képviselő úr pedig azt bizonyította, hogy a javaslat a vallásfilozófiai é« a jogfilozófiai elvekbe is beleilleszkedik és azokkal egyezik. Én legszívesebben vitéz Makray Lajos igen t. képviselőtársam beszédébe óhajtanék kapcsolódni és azt szeretném bizonyítani, hogy ez a javaslat beleilleszkedik a most érvényben lévő büntető törvénykönyv rendszerébe is, annak alapelveivel megegyezik és összhangban áü azokkal a célkitűzésekkel is, amelyeket a büntető ítélettel meg akarunk valósítani. T, Képviselőház! Fejtegetéseimet azzal kell kezdenem, hogy a rehabilitáció a büntetőjog rendszerében kisegítő jogitézmény, tehát mint jus specialenek összhangban is kell állania az egész büntetőjoggal, a jus generáléval. Hogy beilleszkedik-e ez a javaslat a büntetőtörvény rendszerébe, ezt kell vizsgálnom s ezt kell megállapítanom kitűzött feladatom szerint. Hogy erre a kérdésre helyesen felelhessek meg, nekem is rá kell mutatnom röviden azokra az alapelvekre, amelyeken a büntetőtörvény felépül és pár szóval ismertetnem kell azokat a célkitűzéseket, amelyeket egy büntető ítélet megvalósítani akar. A modern büntetőtörvények és így a mi büntetőtörvényünk alapelvét is, a két elmélet egybevetése alapján határozta meg annak idején a törvényhozás. Az egyik elmélet az abszolút igazság elmélete, amelyről már vitéz Makray Lajos t. képviselőtársam megemlékezett s amely elmélet abban csúcsosodik ki, hogy a büntető ítélet célja a bűnhődés, a megtorlás és az elégtétel. E szerint az elmélet szerint büntetni kell mindent, ami az erkölcsi törvénybe ütközik; e szerint már büntetni kellene a rossz szándékot, egy bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékot és büntetni kellene az előkészületi cselekményt is, sőt annak elhatározását is, ami pedig nagyon távol áll még, egy bűncselekmény elkövetésének a böffiiGzcsétőlEzzel az elmélettel áll szemben az utilitarizmuis, a hasznosság elmélete, .amely szerint a büntető ítélet célja az intés, az óvás, az elrettentés, főként pedig a javítás. Hasznos lehet maga a büntetőtörvénykönyv, vagy hasznos maga a büntetés, mert egy élő tilalom8