Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-189
Az országgyűlés képviselőházának IS zet és erre a célra felhasználni, bogy a szőlősgazdatársadalniat megmentsük. (Taps a ssélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az; interpellációt àiadja a ioldmívelésügyi miniszter úrnak. Következnék gróf Serényi Miklós képviselő úr kétrendbeli interpellációja, aki mindkettőt a belügyiminiszter úrhoz, jegyezte be, a képviselő úr azonban azok elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a kért halasztást megadni? (ígen!) A Ház a kért halasztást megadja. Következik ií'j. Tatár Imre képviselő úr interpellációja a közellátási miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. közellátási miniszter úrihoz a közellátás terén tapasztalt kaotikus állapotok tárgyában : 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a helytelen rendelkezések következtében milyen rendszertelenül működik & közellátás és tudja-e, hegy a hihetetlen állapotok miatt mennyi szenvedésen kell átesnie úgy a falu, mint a tanya és a város népének $ 2. Gondolkodott-e már a miniszter úr azon, hogy ezt a hihetetlen áFapotot tovább fenntartani nem lehet, van-e már tervezete, hogy miképpen akarja ezt a kérdést közmegelégedésre megoldani? 3. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy egyesek, különösen a zsidók, milyen és mennyire káros tevékenységet fejtenek ki, hogy a közellátást zavarják és szabotálják, van-e célja és akarata, hogy az ilyen zavart kelteni akarókat és szabotálókat a legszigorúbb eljárással megbüntesse és lehetetlenné tegye? If j. Tatár Imre s. k.« Ifj. Tatár Imre: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a, szélsőbaloldalon.) A most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat szintén arról szól, amiről interpellálni akarok. Mint már emiitettem is hozzászólásomban, csak egészséges gazdálkodás lehet az alapja a tökéletes közellátásnak.' az egészséges gazdálkodjist pedig- a helyes, igazságos árpolitika biztosítja. Az árszabályozást ki kell terjeszteni a termeléshez szükséges minden cikkre, mert amint látjuk és tapasztaljuk, azok a termeí'iéshez szükséges anyagok, amelyek alátámasztják ,a magyar mezőgazdaság zavartalan működését, — felelősségein teljes tudatában állítom — nem olyan áron kerülnek a mezőgazdaság ren : delkezésére, mint amekkora azok igazi belső értéke. Tudnia kell mindenkinek ebben az országban, hogy minden olyan fillér, amit a mezőgazdaság mint illegitim hasznot fizet a gyáriparnak, a bankoknak, a kereskedelemnek, a magyar megélhetést drágítja és a magyar életet rombolja. (Pándi Antal: Ügy van!) Közellátásunk súlyos hibája az. hogy ez a rendszer teljesen gyámoltalan azzal az idegen fajjal széniben, amely csak arra szerzett magának módot és lehetőséget, hogy itt anyagi létét biztosítsa (Tost László: Mondjuk ki, a zsidó! — Pándi Antal: Kedves zsidó!) és ezzel a magyarságot gyöngítse. Tudomásom szerint, t. Képviselőház, az elmúlt időkben, tehát nem is régen, gazdaküldöttség járt az árkormánybiztosságnál és az illetékes miniszter úrná 1 , a. miatt, hogy a mezőgazdasági termékek árait kellő szintre emeljék. Az illetékes miniszter úr azt a választ adta; hogy > nem vagyok 1 hajlandó az árat emelni, mert ez inflációt jelentene«. Kérdem az igen t. miniszter úrtól, vájjon nem jelenKÉPVISELŐHÁZI NàPLO TX. h ülése 19-íl április 2»án, szerdán. 593 tenek-c inflációt azok a ténykedések, amelyek keretében engedték a magkereskedelem által a mostani tavaszi vetésre eladott vetőmag árait felemelni Î Egy régebbi interpellációmban erre már felhívtam a figyelmet. Ha tehát az egyik oldalról ezt megengedhetőnek tartják, akkor — minthogy szoros öszefüggés áll fenn e közszükségleti cikkek termelése és a mezőgazdasági termelés, között — azt hiszem, ezen a téren is szükséges lett volna olyan árat megállapítani, amelyről teljes tárgyilagossággal kijelenthetjük, hogy a tisztességes polgári haszon igenis biztosítva van. (Pándi Antal: Lásd a lueernamagot! — Zaj a jobboldalon.) Ezzel kapcsolatban r kötelességemnek tartom a Háznak tudomására ihozni azokat a sorozatos közellátási ihiibáíkat, amelyek a közelmúltban megtörténtek. Fel kell említenem adabasi járás esetét. A kormányzat felhívása alapján a járási főszolgabíró Ihízlalási akciót hirdetett. Ennek keretében a dabasi járásba tartozó községek 2600 darab sertés hízlalására vállalkoztak azzal, hogy majd megkapják ezekhez a hízó sertésekhez a hizlaló takarmányt. Ennek a 2600 darab sertésnek meghízlalásához 15.600 mázsa hizlaló takarmány lett volna szükséges. Eddig kaptak 1450 mázsát. Peletették azt a csekély készletet is, amely a tulajdonukban volt és most ott állnak negyed és fél hízással s a hízóknak nem tudnak mit enni adni. Ez nagyon súlyos esete a magyar közgazdaságinak s ezért jogosan mondja és jelenti ki a falusi társadalom: itt bennünket a kormányzati rendszer súlyosan becsapott és félrevezetett. (Mos ff ás jobbfelől.) Vegye tudomásul a magyar 'királyi kormány, liogy ha sorozatosan ráhibázik ezekkel az eljárásokkal a magyar mezőgazdaságra, akkor ne várja a magyar mezőgazdaságtól a vele való együttműködést. (Egy hang a középen: Ügy van!) Még egy súlyos anomáliát van módomban a Háznak tudomására hozná, Bugyi községben két hétre két deoi petróleumot kap egy család. Névszerint Sallai Pák akinek beteg volt a gyermeke., elment a községházára -a rendelkezések értelmében — pótjegyet kérni és hogy megkaphasson még két deciliter petróleumot, az három pengőjébe került neki, mert községi (bizonyítványt kellett kiállíttatni, hogy gyermeke igenis beteg és ezzel kellett igazolnia BugTi községházának, Ihogy joga vau néki á többlet 2 deciliter petróleumot átvenni. (Zaj.) Amikor ilyenekről van tudomásunk és látjuk itt Pest utcáin a hentes és mészáros, üzleteknél sorbaállni az asszonyokat és halljuk folytonosan a vidék szomorú kijelentéseit, — például Sáriban már három hete egyetlen darab sertést nem vágtak le, Gyón községben szintén két hét óta eg T yétlen darab sertést nem vágtak le, tehát nincs módjukban ezeknek a szerencsétlen muníkásasszonyoknak zsírhoz hozzájutni — akkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez a rendkívüli állapot legjobban a magyar munkásságot, a magyar munkásosztályt sújtja, mert a falusi kisgazdatársa,dalomnak mégis módjában volt azt az egykét darab hízót nieghízl alni, tehát az ideigóráig el van látva zsírral. De nincs ellátva az a falusi munkástársadalom, amelynek szorgos kezemunkája által termelődik ki ebben az országban minden érték. En egészen különös esetet hallottam. Kérdezem az igen t. kormánytól és: a közellátásügyi miniszter úrtól; vájjon hogyan látja biztosítva a közelgő húsvéti ünnepek alkalmával 90
