Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-189

586 Az országgyűlés képviselőházának 1£ Az is növelte a bajt, hogy a tavalyi árvíz után nem történtek g-átemetések, illetve erő­sítések olyan fokozott mértékben, amint az kívánatos lett volna. Duiiavccs© községet a teljes pusztulástól az mentette meg, hogy a község lakói, kisembereik, földmivesek, iparo­sok, tisztviselők közös erővel a község mellett károm kilométerre elhúzódó védőgát fölött hetek szorgalmas munkájával félméteres nyúl­gátat építettek. (Egy kann a szélsőbaloldalon: Önsegély!) T. Képviselőház! Alig néhány méterre la­kom a dunai védőgáttól. A múlt 'éviben is és az idén is átéltem a dunamenti lakossággal együtt az r árvízkatasztrófának minden ször­nyűségét és borzalmát. Még most is a lelkem­ben zsong a félrevert harangok zúgása, a segítségért kiáltó emberek jajveszékelése, az összedűlő drága magyar családi tűzhely robaja. Előttem van mindannak a pusz­tulásnak a képe, amelyet ez az árvíz oko­zott. (Bodor Márton: Az én múlt évi inter­pellációm!) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr! Molnár Lajos: Kérnem kell a föklmívelés­ügyi miniszer urat, méltóztassék minden em­iberiileg lehetőt megtenni az árvízvédelmi mun­kák terén. (Rapcsányi László: Tavaly is kér­tük, mégsem tették meg!) Legelső és legfontosabb a Duna-meder és a vízszabályozás rendbehozása. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Kié a felelősség?) A szak­értők szerint a Duna kotrásától százszázalékos eredményt nem várhatunk, mert ia Duna med­rének mindenütt meg van a kellő mélysége. Mégis, kérnem kell a földmívelésügyi minisz­ter urat, hogy ahol a Duna vize összeszűkül, mint például Dunaegyházánál, ahol tavaly is és az idén is hatalmas jégtorlaszok keletkeztek, szíveskedjék gondoskodni a vízfolyás kellő ki­szélesítéséről. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Felelősségre kell vonni a mulasztókat!) Ha a Duna medrének mélyítése és kotrása nem is hoz százszázadékos eredményt az árvízvédelem terén, szociális és gazdasági szempontból ki mondhatatlanul fontos, hogy a Dunából ki­kerülő sok tízezer köbméter sóder, kavics az új házak építésénél és az alföldi úttalan utak megjavításánál felhasználtassék. (Helyeslés és zaj a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget.) Kívánatos, hogy a dunai hajózás érdekei és az árvízvédelmi szempontok összeegyeztethetők legyenek. Fontos & gátak emelése és megerősítése, jókarban tartása. (Pándi Antal: A Duna kot­rása!) A Duna középső vonalán a téli jeges árvizek mindig magasabbak a nyári árvizek­nél. Szakértők véleménye szerint a Dunán mindig nyugatról kelet felé olvad a jég, mert a nyugatról jövő meleg tavaszi szél olvasztja fel először a jeget. A Duna középső folyásánál pedig összetorlódik a hatalmas jégtömeg és a legtöbbször — mint tavaly is és idén m — ár­vizet okoz. Minél magasabb, r minél erősebb védgátakat tehát a Duna mellé! Ahol pedig a természetes védőgátak, a temetők és dombok, mint Szalkszentmártonban és Dunavecsén, az idén felmondták a szolgálatot» ott műgátak épí­tése szükséges. A Duna mellett minden lakott területet, mint régen is volt, körgáttal kell körülvenni. Kimondhatatlanul fontos a talajvizek és belvizek levezetése is. Ennek nyomán biztosí­taná tudjuk a termelés nyugodt menetét. Nem akarok bővebben szólani arról, hogy hazánkban, ahol a lakóházak 48*5%-a vályog­ig ülése 1941 április 2-án, szerdán. bói. és vertfalból van építve, milyen pusztítasd kat végzett a talajvíz és a belvíz. Nem akarok bőven beszélni arról, hogy milyen szomorú és nyomorúságos esztendőnek nézünk elébe, (Rap­csányi László: Pedig nem ártana!) ha a több mint 600.000 katasztrális holdról, vagy ennek legalább nagy részéről nem tudjuk a vizet még a tavasz előtt levezetni. Ezek a tények mind­nyájunk előtt ismeretesek. Kérnem kell a mi­niszter urat, hogy a mérnöki tudás és a helyi tapasztalatok igénybevételével az, árvíz, talaj­víz és belvíz levezetését továbbra is a legelső és legfontosabb feladatok közé sorozza, mert hitem szerint ezzel honvédelmi munkát vég­zünk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) l Az árvízvédelem egységes irányításáról örvendetes kijelentést hallottunk legutóbb a miniszerelnök úr szegedi beszédében, (Rap­csányi László: De mást semmit!) melynek valóra válásában bízunk. Elnök: Rapcsányi képviselő urat kérem, tartózkodjék ezektől az ismételt közbeszólá­soktól. Molnár Lajos: Itt az ideje annak, hogy az onszág vízügyi kérdései és az árvízvédelem nagy ügye egységes irányítás alá, kerüljenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Bodor Márton: Ügy van! Államosítani!) A helyi partikuláris érdekek háttérbe szorításával, az ország jól felfogott érdekében kérem az árvízvédelemnek minél előbb egy kézbe vételét. (Élénk helyes­lés és taps a szélsőbaloldalon. — Matolcsy Mátyás: Hol a miniszter? — vitéz Lipcsey Márton közbeszól. — Pándi Antal: Nem neked szól, Marci! — Elnök csenget.) Utoljára említem meg az árvízkárosultak ügyét. Az elmúlt évben a magyar társadalom és az állam szép példáját mutatta a testvéri megsegítésnek. Aa idei árvíz, a jelekből ítélve, sokkal nagyoibbmérvű pusztításokat végzett a tavalyinál. Amikor a dunamelléki községek népe, kicsiny és nagy, egyszerű parasztember és tanító, pap, járásbíró, orvos, társadalmi és foglalkozási különbség nélkül, mind ott volt a partvédelmi munkánál, akkor arra kérem erről a helyről is a magyar társadalmat és az államot, hogy ne csak a veszély idején, hanem a veszély elmultával is fogjuk meg egymás kezét (Élénk helyeslés és taps a szélsőbalolda­lon. — Egy hang a szélsőbaloldalon a jobbol­dal felé: Tessék megtapsolni! Saját szónokuk!) és tegyünk meg mindent, hogy a 90% -ban, na­gyobbrészben egyszerű, nyomorult sorsban élő emberek kicsiny hajléka minél előibb felépít­tessék. (Mokcsay Dezső: De más helyre, nem arra a helyre!) A földmívelésügyi miniszter urat tisztelet­tel kérem, hogy az árvízvédelem terén szíves­kedjék minden emberileg lehetőt sürgősen megtenni, hogy a jövőben az ilyen árvízka­tasztrófák elháríthatok legyenek. (Élénk he­lyeslés és taps a ház minden oldalán. A szóno­kot üdvözlik.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Halmai János képviselő úr in­terpellációja a t kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az, interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpel­láció az összkormányhoz. 1. Van-e tudomása a m. kir. kormánynak arról, hogy a most pusztított dunai árvízve­szedelemmel kapcsolatban az elhárítás körül' súlyos mulasztások történtek 1 ? 2. Miért nem, tette meg a m. kir. kormány

Next

/
Thumbnails
Contents