Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-189

580 Az országgyűlés képviselőházának lt vetésterületének körülbelül 30%-a esett ki, 30%-kal kevesebbet vetettünk, mint általában szoktunk. Az is köztudomású, hogy az árvizek következtében, a kedvezőtlen időjárás következtében nagyon sok kipusztult az őszi vetésekből. Nem tudok pontos számuadatokat, de azt hiszem, nem tévedek, ha a normális évjáratok mennyiségének csak 55—60%-ára becsülöm azt az őszi búza vetés területet, amely sajnos, ebben az évben számításiba jöhet. Mindent el kell követni, hogy a meglevő őszi búza és rozs vetésterületen minél többet termeljünk. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a különböző műtrágyák, különösen az ilyenkor tavasszal feltrágyaként jól használható, igen értékes nitrogén műtrágyák ezer vagonszámra maradtak a gyárakban, raktárakban, anélkül, hogy felhasználnák, pedig ha ezek katasztrális holdanként legalább csak egy mázsával emelnék a termést, ha felhasználtuk volna, vagy felhasználnánk, — most még mindig lehetséges lenne — több millió mázsa búzával és rozzsal emelhetnénk idei termésünket, minden gondunkat eloszlatná az a többlet, amit a műtrágyák okszerű, helyes és időszerű felhasználásával elérhetnénk. Tisztelettel arra kérem a közellátási miniszter urat, hogy most, az utolsó pillanatban találjon megokolást arra, hogy a gyárakban meglevő, de fel nem használt nitrogén műtrágyát kötelezően felhasználják feltrágyának az őszi és tavaszi vetéseknél, hogy ezzel az időjárás viszontagságait legalább részben ki tudjuk küszöbölni. Meglehetősen nehéz a helyzet a tejellátás terén is, hiányzanak az abraktakarmányok, nincsenek megfelelően, arányosan szétosztva, az egyes gazdaságokba eljuttatva, ami pedig egyedül tenné lehetővé a tejtermelés régi színvonalának fenntartását. Sajnos, előreveti árnyékát a meglehetősen nagy tejhiány, amely elsősorban a városokat fogja érinteni. Éppen ezért arra kérném a közellátási miniszter urat, vegye elő ezt a kérdést is, s részletesen, aprólékosan megtárgyalva a szakemberekkel, igyekezzék tejtermelésünket legalább az adott lehetőségekhez mérten, a régi keretek között fenntartani. A marhahízlalás, különösen az exportmarhahízlalás szintén katasztrófa előtt áll. Egyrészt az árak nem megfelelőek, de különösen hátrányosak a közellátási hivatalnak azok az intézkedései, amelyek a hizlalást léptennyomon valósággal lehetetlenné teszik. Minden szakszerűség nélkül, minden komoly előzetes kalkuláció nélkül egyszerűen igénybeveszi a közellátási hivatal a gazdáknál lévő, hizlalásra szánt terményeket, nem törődve azzal, hogy az illető nem akarta-e tovább hizlalni az állatait, nem törődve azzal, hogy a hizlalásnak milyen fokán álló állatokról van szó, nem törődve azzal, hogy ez milyen súlyos károkat, veszteségeket okoz az illető gazdaságban. Számtalan konkrét esetet tudnék felsorolni, amikor a gazdaságoktól olyan készleteket vittek el, hogy súlyos károkat okoznak a hizlalás abbahagyása következtében az ihlető gazdaságoknak. Ezeket a kérdéseket is szakszerűen és çedig lehetőleg mindig gazdaságonként elbírálva kellene az illető vidék viszonyainak megfelelően elintézni. Végül ós utoljára szeretnék egy meglehetősen nehéz és nagy problémára rámutatni, amely talán éppen a most szemeink előtt Ite> játszódó mezőgazdasági kiállításon látottakkal is kapcsolatban van. Ez a kiállítás bebizonyí?#. ülése 19Al április 2-án, szerdán. totta azt, hogy a magyar gazda mire képes. Bemutatta a magyar gazdaközönség azt, hogy mije van, szorgalmával, tudásával mit tud előállítani. Gondolkodóba esik azonban a szakember, hogy vájjon a mostani korlátozások és lehetőségek mellett milyen képet fog majd mutatni a jövő évi vagy a két-három esztendővel későbbi kiállítás. Borzasztó nagy a fehérjehiány. A fehérjehiány lehetetlenné teszi állattenyésztésünknek a mostani keretek között való fenntartását is, de különösen lehetetlenné teszi a jövőben. Feltétlenül gondoskodni kell tehát a tenyészállatok és növendékállatok fehérjeszükségletéről egyrészt az okszerű helyesebb takarmánytermelés propagálása útján, másrészt a hiányzó fehérjemennyiségnek akár behozatal, akár egyéb úton való rendelkezésre bocsátásával a gazdaközönség számára. (Helyeslés és taps.) ! Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a í közellátási miniszter úrnak. Paczolay György képviselő úr a kormányhoz, Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úr a földmívelésügyi miniszter úrhoz, Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úr a pénzügyminiszter úrhoz és Turchányi Imre képviselő úr a belügy-, valamint a kereskedelmi- és közlekedésügyi miniszter urakhoz intézett interpellációjának elmondására halasztást kért. Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Palló Imre képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a magy. kir. belügyminiszter úrhoz a főváros és a betegbiztosító intézmények kórházaiban j fennálló nagyfokú helyhiány és annak megfelelő kiküszöbölése tárgyában. A főváros és a betegbiztosító intézmények kórházaiban a helyhiány miatt megdöbbentő események játszódnak le. Az ide-oda szállítgatás következtében gyakoriak a halálesetek és utcai szülések. Hajlandó-e a miniszter úr kényszeríteni a fővárost és más betegbiztosító intézményeket, — különösen az OTI-t — hogy a nagyfokú helyhiány megszüntetése végett sürgősen intézkedjenek és a tőketartalékjukat elsősorban a gyógyintézmények fejlesztésére használják fel? — Palló Imre s'k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: T. Ház! Aki figyelemmel Kíséri és olvassa a napilapok hasábjait, gyakorta olvashat utcán szülő nőkről, összeeső súlyos betegekről, akik helyhiány miatt nem kerülhetnek idejében kórházi ápolás alá, sőt legutóbb halálesetekről is olvashattunk. Ezek a szomorú esetek késztettek arra, hogy a székesfőváros kórházaival foglalkozzam. Megállapítottam, nem volt nehéz megállapítani, köztudomású is, hogy a jelenleg fennálló kórházintézmények befogadóképessége messze alatta áll annak a szükségletnek, amelyet Budapest és közvetlen környékének kórházi elhelyezést igénylő beteganyaga feltétlenül támaszt. Ha az ember kórházakba jár, az egészségügyi szabályokkal ellenkező túlzsúfoltságot kell megállapítania. Túltömött kórtermeket, a folyosókon szalmazsákon fekvő betegeket látunk és amikor ezeket tapasztalja az ember, feltétlenül várja a kormányzat Intézkedését, mert hiszen természetes, hogy a kormány is tud róla, - várja a főváros intézkedését, de nem hall