Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-189

556 Az országgyűlés képviselőházának 18 tés van» kötelességemnek tartom, hogy ezeket | kellő megvilágításba helyezzem. T. Ház! Mindenekelőtt^ Maróthy Károly t. képviselőtársam felszólalásával akarok foglalkozni. T. Képviselőtársam elismerte, hogy a legegyetemesebb, a legradikálisabb gazdasági törvényjavaslat tárgyalásáról van szó, de azt is mondta, hogy ez a javaslat a^ legtágabb felhatalmazást rejti magában, Kifogásolta a javaslatnak előlegezett büntetőjogi védelmét. Azt mondta többek között, hogy szükség van arra, hogy minden újabb rendelet kiadásakor hatálytalanítsák az ugyanabban a tárgyban kiadott előbbi rendeleteket. Ez ellen — azt hiszem — egyikünknek sem lenne kifogása. Súlyosabb kifogás alá esik azonban igen t. képviselőtársamnak az a tévedése, amikor támadta azokat az ítéleteket, amelyekkel tej vagy petróleum kisebb, 1—2—3 filléres drágításáért ítéltek el szerinte kis és vétlen bűnözőket. Azt is mondta még a i. képviselőtársam, hogy olyan javaslatot tárgyalunk, amely 2—3 filléres kisiklásokat büntet. Mindenekelőtt sajnálom, hogy Maróthy Károly igen t. képviselőtársam nincs itt, mert megkérném őt, legyen szíves rámutatni arra, hogy hol van ebben a javaslatban 2—3 filléres kisiklásról szó és hol kíván büntetni ez a javaslat egyáltalában kisiklást. A javaslatban minderről szó sincs. Amikor pedig igen t. képviselőtársam megvédte ezeket az úgynevezett 2—3 filléres árdrágítókat, ugyanakkor a közellátás ellen vétőkre ő maga is drákói büntetést követelt beszéde bevezető részében. Ha ezt követeli, akkor ebben a javaslatban megkapja, mert éppen a közellátás ellen vétőkre, az ilyen bűnözőkre vonatkozik ez a javaslat, nem pedig a 2—3 filléi-es kisiklásokra. Egyébként meg 'kell köszönnöm Maróthy igen t. képviselőtársamnak azt, hogy olyan frappánsan alátámasztotta ezt a törvényjavaslatot. (Ügy van! a jobboldalon.) Alátámasztotta pedig azáltal, hogy sok visszaélést és sok visszaélési vádat hozott fel, amelyek nagyrészo éppen ezzel a javaslattal áll összefüggésben. Ha tehát ez a javaslat véletlenül nem volna szőnyegen, akkor Maróthy Károly igen t. képviselőtársam felszólalása után sürgősen ide kellene hozni a plénum elé. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Gróf Hunyady Ferenc t. képviselőták'sam kéri ezeknek a rendeleteknek népszerű kiadását, amire nézve az intézkedés voltaképpen folyamatban is van. (Pándi Antal: Csak helyeselte! Mi kértük!) „Gróf Hunyady t. képviselőtársam ipari és főleg gazdasági szempontból foglalkozott a javaslattal. Az ő előadása annyira mélyreható és szakszerű volt, hogy ahhoz nekem, mint jogászembernek, hozzászólásom nincs s magam is teljes elismeréssel honorálom, mint ahogy teljes elismeréssel honorálta itt a t. Ház túlnyomó része. Engem az ő beszédéből egy pont fogott meg s ez egészen melegen megfogta a lelkemet, ez pedig az, amelyben azt kérte, hogy fokozott tapintattal nyúljunk hozzá a magyar falu régi hagyományából, történelmi szokásából eredő természetéhez, (Ügy van! a jobboldalon.) amellyel bizonyos fokig rejtegeti azokat a kis terményeket és állatokat, ami megérthető, mert hiszen a terményeket és állatokat ezerév zivatarai között hol a töröktől, hol a tatártól, hol a sarcoló császári hadaktól, hol a futó betyároktól és rablóktól kellett védenie, (Szöllősi Jenő: A végrehajtót se felejtse ki!) de valamitől és valakitől mindig védenie kellett. Én bele tudom magamat élni annak a kis falusi M embernek a mentalitásába, hogy csekélyke '9. ülése 19hl április 2»án, szerdán. készletét az ő konzervatív felfogásával, az o természetes és ösztönös élniakarásával elrejtegeti, eldugdossa, Ne felejtsük el, t. Ház, hogy ha ezek a drága vidéki, falusi kismagyarok, a kommunizmus ideje alatt nem dugdosták volna el a zsírt és a többi élelmiszereiket és meg nem osztották volna velünk, akkor éhen halhattunk volna. (Szöllősi Jenő: Többet mondok! Ha nem dugták volna el most, nem volna búza!) Elnök: Kérem Szöllősi képviselő urat, méltóztassék átengedni a szót a szónoknak. (Szöllősi Jenő: Ma is így van! Az a készletgazdálkodás, hogy ő csinálja!) vitéz Zerinváry Szilárd: Rögtön vissza kell utasítanom Szöllősi t. képviselőtársamnak azt az inszinuációját, hogy »Ha nem dugták volna el most«. A kis falusi magyar ember nem dugdossa el az árukat, azt az árdrágítók és a síberek teszik s ismétlem, ezek a kis eldugdosások megérthetők. Nagy, ősi élniakarás és konzervativizmus rejlik ebben (Egy hang a szélsőbaloldalon: Őt fogják megbüntetni!) és meg vagyok győződve arról, hogy ha — mint ahogy gróf Hunyady Ferenc képviselőtársam mondotta — meleg szeretettel leszünk ahhoz a falusi kisemberhez és megmagyarázzuk neki, hogy miről van szó: a nemzet érdekéről van szó, gazdasági háboriíban állunk, sokkal jobb, mintha véreznénk és meg kell osztanunk termékeinket nemcsak az összes társadalmi rétegekkel, hanem bizonyos fokig barátainkkal is, egy nagyobb, egy magasabb cél érdekében, akkor ő ezt meg fogja érteni egyrészt, másrészt pedig nem is lesz abban a tévhitben, hogy valami feledékenységből, elnézésből, túlzott félelemből vagy aggodalomból származó apró-cseprő dugdosásért őt talán ' vétség vagy bűntett címén elítélik, mert nem is ítélik el, mivel ez nem is szándéka senkinek. (Szöllősi Jenő: Csak nyilas legyen!) Ezzel a meleg szóval tartoztam a kis falusi emberek felé. Ami azt illeti gróf Hunyady Ferenc t. képviselőtársam beszédéből, hogy a feljelentéseket bizonyos fokozott óvatossággal kell kezelni, ezt az aggodalmat megértem, mert az én mentalitásom is az, hogy megvannak a megfelelő hatósági közegek, akiknek kenyere és kötelesség-e a nyomozás és feljelentés és csak fontos és nagy érdekből fogják feladatukat végezni és ahol nem okvetlenül szükséges, ne szoktassuk a magyar embert erre a jelleméhez nem méltó eljárásra, amit a feljelentgetés vagy pedis- a legkisebb dolgokban az úgynevezett soiclirendszer jelent. T. Ház! Kunder Antal igen t- képviselőtársam rendkívüli szakszerűséggel foglalkozott a javaslattal. Ami az ő fejtegetéseit illeti, (Palló Imre: Ahhoz nehéz hozzászólni!) kívánatosnak tartja ebben a kérdésben és problémában az egységes nemzeti közvélemény kialakítását. Azt hiszem, ebben vele mindnyájan teljes mértékben egyetértünk. S nagyon figyelemreméltó az is, amit a továbbiakban mondott. Azt mondotta tudniillik, hogy ha az árkérdések és a szervezési kérdések szabályozásával és egy későbbi gazdaságpolitikába való beilleszkedés szabályozásával foglalkozunk, s ha ezt a három momentumot egy szerves egészben foglaljuk össze, akkor ezeknek a tényezőknek figyelembevételével éppen xígy rögzíteni tudjuk az árakat, mint ahogyan azt Németország már a háború eleje óta megtette és ahol nem történik az, ami nálunk megtörtént, hogy bizonyos áruknál három hónap