Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-189

552 Az országgyűlés képviselőházának 18 9. ülése 19 U április 2-án, szerdán. KÖzi Horváth József: Igen t. Képviselőház! Én a magam részéről... Elnök: Kérem Közi Horváth képviselő urat, amíg' elnöki kijelentést teszek, méltóztassék azt nyugodtan és csendben megvárni. (Paezolay György: Nem ő beszélt!) Kérem, én jól láttam, ez a figyelmeztetés Közi Horváth képviselő úrnak szólt. Méltóztassék beszédét folytatni. Közi Horváth József: Mélyen t. Képviselő» ház! A magam részéről természetesen örömmel folytatnám a közbeszólásokra adandó válaszokat, (Paczolay György: Éljen!) de meghajlok az elnök úr rendelkezése előtt. (Egy hang a középen: Bravó!) Bemélem, lesz módunk a tömegek előtt is szembeállni egymással, amint erre a múltban is volt alkalom, amikor sohasem , mi futottunk meg. Igen t. Képviselőház! Európaszerte siralmas volt a termés, nemcsak Magyai*országon. Franciaországban 11 millió méteirmázsányi búzahiány van, burgonyában és más élelmiszerekben szintén hiány mutatkozik. Spanyolországban és több más államban hasonló a helyzet. A második ok a tengerzár. A tengerentúli szállítás kiesése máris érezhető az élelmiszerek tekintetében is. Érezhető és később még inkább érezhető lesz ez a kiesés a külföldről importált nyersanyagok és ipari félgyártmányok tekintetében. A bőr, a cérna és egyéb ipari nyersanyag-ok hiánya kellemetlenül érinti a fogyasztót, de talán még kellemetlenebbül azt a sok szláiz és száz kisiparost és munkást, akik e nyersanyagok hiánya folytán családjukkal együtt kenyér nélkül maradnak. Azt hiszem, nem sokáig térhet ki a kormány ama feladat elől. hogy ezeknek a saját hibájukon kívül kenyér nélkül maradt családoknak a sorsáról, megélhetéséről valamiképpen gondoskodjék. E mögött a két esetleges forrás mögött ott van az az állandóbb jellegű ok is, amely gazdasági életünkben akkor is zavarokat okozna, ha ezek az esetleges okoik nem játszanának szerepet. Ez pedig- az a liberális társadalmi és gazdasági rendszer, amelynek ideje már elmúlt, s amelynek helyébe akkor is új rendszert kellene állítani, ha a háború és a rossz termés lient súlyosbítanák a helyzetet. A bajok negyedik forrásaként idesorolhatnám még a tisztviselőtársadalom iránt érzett minden tiszteletem ellenére azt is, — és ez a megjegyzésem nem személynek, hanem az intézményes bürokráciának szól — hogy ma néha bizony úgy küzdenek az árvíz ellen, úgy osztját szét a kevés nyersanyagot és úgy nyesegetik a liberalizmus vadhajtásait, hogy ebből a bajok nem fogynak, hanem sokasodnak. Ha a bürokráciát, mint okot, mégsem sorolom ide, teszem ezt azért, mert Magyarországon a bürokrácia — sajnos — az életnek nem egyetlen szektorára, — hogy ezzel a divatos kifejezéssel éljek — nehezedik rá, hanem annak átkát minden vonalon érzi az egész magyar élet; nem én mondom ezt, a miniszterelnök úr és több miniszter is számtalanszor kijelentette már ezt. (Reibel Mihály: Ügy van! Ez az igazság!) Sokszor a kormányzatnak és a legfőbb vezetőknek egészen kitűnő és jószándékú elgondolásai is meghalnak a bürokrácia rettenetes posvány ában. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Társadalmi és gazdasági életünk reformját, jelenlegi ilyenfajta bajaink kiküszöbölését, illetőleg az erre hivatott előttünk fekvő törvényjavaslat végrehajtását különféle irányzatok különféleképpen képzelik el. Meggyőződéses liberálisok és azok, akik magukat ugyan kereszténynek vallják s esetleg őskeresztény jelzővel díszítik önmagukat, de a kereszténységet gazdasági téren magukkal kapcsolatban csak olyanformán hajlandók értelmezni, hogy a gazdasági életből egyénileg hasznot húznak, mondom, a meggyőződéses liberálisok és ezek a gyakorlati liberálisok az olyanfajta megoldásban és rendezésben, mint amilyent ez a törvényjavaslat is hivatva van bevezetni, csak szükségparancsolta ideiglenes megoldást látnak és a rendkívüli idők elmultával visszatérést remélnek a gazdasági liberalizmushoz; nem veszik észre, hogy a liberalizmus ideje végérvényesen elmúlt, {Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) elmúlt már gyakorlatilag azokban az országokban is, amelyek politikai szempontokból magukat még ma is demokratának és liberálisnak nevezik. Akár Angliára gondolunk, akár az északamerikai Egyesült Államokra, mindenütt azt látjuk« hogy a kkiszszikus értelemben vett gazdasági liberalizmusnak már nyoma sincsen. (Rapesányi László: "Nálunk gyakorlatban van-!) Nálunk sincs meg a maga klasszikus formájában, de megvan csökevényében, megvan olyan formában, hogy a régi tömlőt foltozgatni próbáljuk a helyett, hogy a tömlőt cserélnénk ki és a régi tömlő helyébe újat vennénk. Elmúlt a gazdasági liberalizmus ideje viszszahozhattalanul azévt, mert megváltoztak azok az adottsáigok, amelyeknek alapján a gazdasági liberalizmus valamikor nagy eredményeket is tudott produkálni és különösképpen azért múlt el az ideje, mert megváltozott az emberiség közgondolkodása. A liberalizmus elsősorban mint szellemi irányzat van megszűnőben, márpedig tudjuk, hogy a gazdasági liberalizmus a szellemi, a világnézeti liberalizmus következménye volt, egészen természetes tehát, hogyha eltűnt a világnézet, az eszmei, alap, akkor mögötte meg fog szűnni a gazdasági liberalizmus is. Az etatizmus és az államszocializmus elvi és gyakorlati hívei a bajokat egy nagyszabású állami bürokrata apparláltus kiépítésével gondolják megszüntethetőnek és gondolják végrehajthatónak az olyan törvényeket, mint amilyenről most is tárgyalunk. Amikor az etatizmus gyakorlati híveiről beszélek, kénytelen vagyok ideszámítani azokat a közéleti funkcionáriusainkat ' is, akik elvileg ugyan beszélnek az etatizmus ellen és elítélik azt, gyakorlatilag azonban tulajdonképpen előkészítik az etatizmus útját olyan intézkedésekkel, amelyekkel a bürokráciát szinte évről-évre száz és száz fővel emelik. Nem titkolom azt a véleményemet, hogy ezt a törvényjavaslatot, illetőleg az ennek alapján kiadandó jogszabályokat nem hasznára, hanem kiáirára fordítjuk a magyar közgazdaságnak és a magyar társadalomnak akkor, ha a termelés irányítását vagy az elosztás mikéntjét kizárólagosan a bürokráciára bízzuk. Természetesen vannak és lesznek feladatok, elsősorban az irányítás és az, ellenőrzés terén, de a részletekben is lesznek feladatok, amelyeknek megoldásához a bürokráiciát igénybe keli venni, de nagyjában és egészében a bürokrácia maradjon meg azoknak a kifejezetten állami feladatóknak elvégzésénél, amelyek szorosan az ő hatáskörébe tartoznak. Ellenkező esetben az fog történni, hogy a bürokrácia a maga sajátos feladatait, állami feladatait elhanyagolja ugyanakkor, amikor a gazdasági problémáikat rosszul oldja meg. A keresztény társadalombölcselet a liberalizmussal szemben mindenkor azt hirdette.