Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-189

550 Az országgyűlés képviselőházának 189. ülése 1941 április 2-án, szerdán. j egy rendszert ós a készletek értelmes és észszerű adagolását kifogásoljuk. Nagyon jól tudjiuk, hogy nálunk viszonylag még kevesebb kínlódás van, mint a tényleg megszállt országokban és> elismerjük az értékét annak, hogy nálunk bizonyos vonatkozásban nem kell bizonyos intézkedéseket vállalni, bár meg kell jegyeznünk azt is, hogy azok között az országok között és mi közöttünk nem teljes az analógia, merthiszon azok nagyrészben ipari országok, amelyek a főleg közélelmezésre szolgáló fogyasztási cikkeket nem termelik, ezzel szemben mi agrárország vagyunk és így az általunk termelt készleteknek elsősorban, a mi ellátásunkra kell fenntartva lenniök. De általában nem az adagolást sérelmezzük. Mi sérelmezzük az egyenlőtlen esélyekre, a nagyobb jövedelemre támaszkodó azokat a kivételezés! lehetőségeket, amelyek megvannak. A nagy jövedelem amúgyis megengedi a jegyre adagolt közszükségleti cikkeknek más fogyasztási cikkekkel való pótlását. Ha egy nagyjövedelmű embernek elvész a zsírjegye, akkor a zsírt pótolhatja olajjal, vajjal, angol szalonnával, libazsírral. Ha valakinek a cukorjegye nem elegendő vagy restell érte sortállni, az pótolhatja a cukrot mézzel, édes gyümölccsel, konzervvel, cukrászsüteménnyel. Aki nem tud elég lisztet kapni és ezáltal kevés tésztát tud csak az étlapjára felvenni, annak számára különösen most ott vannak a primőrök, a főzelékprimőrök, ott vannak azok a mezőgazdasági újdonságok, amelyekkel bőségesen kárpótolhatja az elmaradt lisztmennyiséget és bőségesen gazdagíthatja étlapját. Akinek nincs szappanja, az azt pipereszappannal és zugban kapható, bármilyen mennyiségű mosószappannal pótolhatja, tehát mindenféleképpen megvan a lehetősége arra, hogy jegy nélkül is megélhessen. Olyan rendelkezéseket követelünk tehát és olyan rendelkezéseknek az elmulasztását kifogásoljuk, amelyek ezeknek a tényeknek és ezeknek a feltételeknek tekintetbevételén alapulnak. Ha ezek a rendelkezések a gyakorlati életnek és a rendelkezésre álló készleteknek a fölényes nem ismeréséből születtek meg, akkor ennek az lesz. a következménye, hogy a legszigoníbb szankciók ellenére is betarthatatlanokká válnak, mint ahogyan az eddigi rendszabályok megkerülését és kijátszását is a legtöbb vonatkozásban ezeknek a szabályoknak gyakorlati betarthatatlansága eredményezte. Az a meggyőződésünk és a törvényalkotónak azon az elvi állásponton kell lállnia, hogy a törvénynek olyannak kell lennie, hogy a jóhiszemű ember tudjon engedelmeskedni neki. Ha nemcsak a gazemberek, hanem a tisztességs emberek is arra kényszerülnek, hogy a törvény betűi között bujkáljanak, akkor ennek nem a tisztességes embeirek az okai, hanem a rossz jogszabály. Ez a legsúlyosabb vád a közellátás mai szervei ellen. Azt hiszem, hogy a magyar közélet még aligha ismert kapkodóbb, rendszertelenebb, eredmény telenehb magatartást annál, amellyel az ország belső rendje szempontjából legfontosabb közellátási kérdéseket ma intézik. Ezek után a példiák után kerül elénk ez az új javaslat és teljes joggal kérdezhetjük, hogy miért ez a jogszabály, miért ez a rendelkezés, annyi jogszabály és annyi hatalom után, amely a kormány részére annyi beavatkozási lehetőséget biztosít

1

? Az az indokolás, hogy az eddigi jogszabályok által biztosított szankciók elégtelenek, nem állja mes? a helyét. Ezt látjuk a gyakorlati életben. Nem látom tehát ennek a .«zígorításnak a célját, annál inkább látom, a szigorításra való törekvés legelső eredményét. Látom a közvélmény megriadását, a közvélemény megrémülését, hogy mi van e mögött a törvényjavaslat mögött. A közvélemény ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban azt a kérdést veti fel, vájjon arra számítank-e, hogy ezek a rendkívüli állapotok olyan hosszú ideig fognak tartani, hogy erre az időre érdemes VQ törvényt alkotni? (Egy hang a jobboldalon: Kell!) Az én meggyőződésem szerint erre a törvényalkotásra két okból nincs szükség. Az egyik ok az, hogy ha a rendkívüli idők rövidesen végetérnek, akkor erre az időre nem szükséges, nem érdemes ilyen felhatalmazást követelni. Ha pedig a rendkívüli idők soká tartanak, akkor ennek az általános megoldásból kiszakított részmegoldásnak ilyen elintézése csak az általános megoldásnak, csak az egésznek rovására, hiányosan, elégtelenül történhetik. Ennek a csonka megoldásnak, ennek a kiszakított megoldásnak, ahogyan az előbb mondottam, ennek a tervtelen tervgazdálkodásnak olyan következményei lesznek, amelyek a közellátásnak eddig is megzavart menetét még jobban össze fogják kuszálni. Kialakul tehát egy bedöglött, divatosan szólva, egy elaladárosított látható gazdasági élet és megszületik a földalatti, minden kockázatot, e törvény szigorúbb szankcióinak kockázatát is vállaló zugkereskedelem. (Rapesányi László: Már meg is van!) Kit büntet majd akkor ez a törvény, kit büntetnek ezek a szigorú szankciók? Nem a rossz szervezőt, nem a rossz szervezetet, amelyet csak hódolat illet meg a cenzúra jóvoltából és nem bírálat, hanem azt az ügyetlent, azt az utolsót, aki ennek a hálónak meglehetősen ritka szemein fenn fog akadni, azt az egyetlent, akit a sok közül végre el fognak tudni csípni. (Rapesányi László: Ez igaz!) Lehet különben, hogy a javaslat ezeket a következményeket nem is óhajtja megkerülni, mert valami más, valami rejtett cél szolgálatában áll. Az első szakasz a rendeleti úton való kényszerterinelésnek a rémét idézi fel, a ricinusés szójakísérletezések után egyéb kényszerrendszabályok lehetőségét. Erre részben már megadták, részben majd megadják a termelők a maguk válaszát Félő azonban, hogy ezekkel a rendszabályokkal pontosan az ellenkezőjét érik el, mint amire számítanak. Ha ez az eredmény csak mint önmagában álló rossz jelentkeznék a^ gazdasági életben, akkor is veszedelmes kísérletezés volna. De ez az eredmény nem önmagában fog jelentkezni, hanem a közellátás általában, a városok ellátása különösen kárát fogja látni ennek a próbálkozásnak, aminek a, következménye ismét az lesz, hogy a város és a falu közt fennálló és hatalmi okokból éppen elégszer szított ellentét még jobban ki fog élesedni. (Zaj a jobboldalon.) Az indokolás a közösségi szellemet idézi, a közösségi szellemre hivatkozik, de e körül a fogalom körül az utóbbi időben rengeteg viszszaélés van. A közösségi szellem nemcsak a rosszban, hanem a. jóban is való egyforma részesedést jelenti. A közösségi gondolatnak olyan fogalmazását, amely a teherbíróképesség különbözősége esetén is azonos terheket ró a társadalom minden tagjára és ezt az egyenlőség diadalának tartja, a közösségi szellem ilyen megállapítását és fogalmazását e]

7 fogadni nem tudjuk. T. Képviselőház! A közösségi szellem kialakulásának alapja a beleegyezés s a beleegyezéshez az kell, hogy, értelmes, jogos és indokolt rendszabályok vitessenek keresztül. Ha ezek a rendszabályok a közösség többségének