Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-189

546 Az országgyűlés képviselőházának 18 kerületben üresedés folytán behívott Peták Nándor képviselő úr megbízólevelét. . A megbízólevelet a Ház megvizsgálás és jelentéstétel céljából kiadja az állandó igazoló bizottságnak. Bemutatom a t. Háznak Plósz István képviselő úr levelét, amelyben gyógykezeltetés céljából kéthónapi szabadságot kér. Méltóztatnak a kért betegszabadságot megadni? (Igen!) A Ház a szabadsághoz hozzájárul. Jelentem a t. Háznak, hogy az indítványkönyvbe bejegyzés történt. Kérem ezért a jegyző urat, hogy az indítványkönyvet felolvasni szíveskedjék. Megay Károly jegyző: Mosonyi Kálmán indítványa a mentelmi jog hatályosabb védelme tárgyában. Elnök: Megállapítom, hogy az indítványt írásban is benyújtották és az a házszabályokban előírt kellékeknek megfelel. Annak indokolására nézve más alkalommal fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Áttérünk a napirendre, a közellátás érdekét veszélyeztető cselekmények büntetéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalására, (írom. 479.) Szólásra következik a vezérszónokok közül? Megay Károly jegyző: Kéthly Anna! Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! A kormány a részére biztosított rendkívüli felhatalmazásokon túl ebben a javaslatban új felhatalmazást kér a közellátás érdekeit veszélyeztető cselekmények üldözésére. Ha a javaslatot nézzük, azt látjuk, hogy annak indokolása csak nagy általánosságokra hivatkozik és nem mondja meg, miféle új termelési és elosztási rendszabályokat kíván büntetőjogi védelemben részesíteni. Nem ad felvilágosítást arról, hogy ez a leendő törvény az ! egyes minisztériumok vagy bürokraták kísérletezései számára kíván-e kezes termelő és elosztó szervezetet rendelkezésre bocsátani vagy pedig csupán a kipróbált és nem ötletszerűen előráncigált intézkedéseket ikívánja-e ráerőltetni ezekre a szervezetekre. Nem beszél az indokolás arról, milyen jelenségek tették szükségessé e törvényjavaslat benyújtását és nyilvánosságunk sincs, amely lehetővé tenné ezeknek a jelenségeknek Összefogó ' megfigyelését és bírálatát. Jól tudjuk, hogy az ismeretes sajtóviszonyok következtében a cenzúrának sokszor, joggal és indokoltan kifogásolt működése idején ezekről a kérdésekről általában csak nagyított vagy csökkentett információink és rémhíreink vannak. Objektív képet ezekről a jelenségekről senki sem nyerhet, még azok sem, akik a közellátás irányításával hivatalosan vannak megbízva, hiszen nekik sincs ezer szemük, hogy mindent szemügyrevehessenek. Ezek a közellátás intézésével és irányításával megbízott hatóságok különben is — úgy látjuk — nem nagyon igyekeznek a jólinformáltság vésze, delmes állapotába jutni, mert ez a mai viszonyok között esetleg lelkiismereti konfliktusokat is idézhetne elő náluk. De alaposan felhasználják a kivételes lehetőségeket, mert hiszen a cenzúra még csak megemlíteni sem engedi a közellátás terén fennálló állapotokat, egy közleményben valamely közszükségleti cikk nevét sem lehet leírni s a humoros és keserű jelenségek egész sorozata tárul elénk, ha végignézünk egy. lap szerkesztőségében azo- i 9. ülése 19ki április 2-án, szerdán. kon a cikkeken, amelyek a közellátás kérdéseivel kívántaik foglalkozni s amelyeket a cenzúra viszadobott. (Maiasits Géza: Nem szabad írni arról, hogy a lóhúsért sorba kell állni!) Talán azt képzelik a közélelmezést irányító hatóságok, hogy ha elfojtják a tiltakozás, a bírálat és a tanácsadás szavát, ezzel elfojtot-, ták egyúttal a bajt is, amely a helytelen intézkedésekből származott, amely intézkedések helytelensége éppen a gyakorlatban mutatkozott meg? Nekem az a meggyőződésem, hogy ha a közvélemény szava nem jelentkezhetik, ez még nem annak a bizonyítéka, hogy mindent jól csináltak, sőt legtöbb esetben éppen ennek ellenkezőjét bizonyítja. A közellátást irányító hatóságok eddigi intézkedéseinek legtöbbje éppen azt igazolja, hogy a tárgyhoz és az időkhöz nem illő és nem méltó könyedséggel intézik a fogyasztótömegek ellátását és a közellátás területén a közvetlen fogyasztónál talán soha sem érvényesült még annyira a fogyasztási cikkek megszerzésének kérdésében az »aki bírja, marja« el ve,, mint ennek az irányított és ezernyi megkötöttséggel szabályozott termelésnek ós fogyasztásnak a napjaiban. Ezen én tulajdonképpen nem is csodálkozom, hiszen vezető garnitúránk neveltetése, egész gondolatvilága, vagy — divatosan szólva — beállítottsága mind ellene mond a tervgazdálkodás szemléletének s a termelök és fogyasztók közös érdekét szolgáló szociális jellegű tervgazdálkodás gondolata messzebb esik tőle, mint a XVIII. század a XX. századtól. (Egy

r hang a középen: Ugyan kérem! — Maiasits Géza: De igen!) Ennek következménye azután az a képtelen zűrzavar, amely a közellátás területén észlelhető, pedig az indokolásnak feltétlenül igaza van abban, hogy ennek a zűrzavarnak s ennek a nyugtalanságnak és bizonytalanságnak a gazdasági és szociális rend felbomlása lehet a következménye. A kés élén táncoló mai Európában pedig rendkívül fontos, hogy belső rendünk a döntésig megmaradjon és ne támasszon alá semmiféle olyan törekvést, amely szabadságunk és függetlenségünk veszélyeztetésére irányul. Ha most részleteiben próbálom felvázolni a közellátást irányító hatóságok eddigi intézkedéseit, akkor ezek közül talán a legeslegelsősorban a bérek rögzítésére vonatkozó rendelkezést kell említenem, mint amely a legtöbb bajt és tiltakozást váltotta ki. Ettől a rendelkezéstől azt várták, hogy a fogyasztást csökkenteni fogja és ezt valóban el is érték, mert hiszen az egyre növekvő árakkal szemben a rögzített bérből élők vásárlóképessége egyre kisebb és kisebb lett. Ez a módszer azonban csak arra alkalmas, hogy a fogyasztást lent a mélyben, a nagy tömegek körében korlátozza, mert ezeket a tömegeket olyan minimális táplálkozásra kényszeríti, amely már a népbetegségekkel és járványokkal szemben való ellenállóképesség rovására megy, amint ezt odaát is megállapítják, sőt tegnapelőtt éppen a földmívelésügyi miniszter úr jelentette ezt ki, ha nem is ugyanezekkel a szavakkal. A nagykeresetű és nagyjövedelmű rétegek számára az árak emelkedése csupán annyit jelent, hogy tőkeképződésük és tartalékképzésük • bizonyos mértékben rneglassúbbodott, a szabott keresetből élő dolg-ozók számára azonban az árak emelkedése és a bérek megrögzítése azt jelenti, hogy egészségük már annyira veszélyeztetve van, hogy ez végső eredményben általános, nemzeti veszedelmet jelent. T. Képviselőház! Az árak megállapítása