Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-188

542 Az országgyűlés képviselőházának maga pénzéért az árut a fixfizetéses ember*. Ez a leghibáaabb felfogás, amelyből csak el lehet indulni. Magyiairországon, agrárálüamban abból kell kiindulni, hogy milyen árak mellett tud haszonnal termelni a termelő. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ilyen árakat kell megállapítani és ezekhez iaz árakhoz kell alkalmazni azután a fixfizetéses emberek fizetését, (Helyeslés a baloldalon.) hogy ilyen árak mellett is meg tudják venni maguknak a szükséges élelmet. Az áriak emelésének nemcsak amostani csökkent termelési kedv fokozása szempontjából van igen nagy jelentősége, hanem jelentősége van az ezután elkövetkezendő békeévek szempontjából is. Ha például a mi tehénállományunk ilyen veszedelmes miértékben még tovább csökken most a háborús esztendők áliatt, akkor a háború után is hosszú esztendők kellenek, amíg össze tudunk szedni magunknak (annyit, hogy szarvasmarhaállományunkat ai kívánt nívóra emeljük. Már pedig a tehénállományt szaporítani csak tisztességes tejárak fizetése mellett lehet és itt elsősorban azokat az egyenlőtlenségeket kell megszüntetni, amelyek az ország különböző vidékein ebben a vonatkozásban fennállanak. Ne tessék elfelejteni azt, hogy borjút nevelni és a szarvasmarhaállományt szaporítani a fővárostól távol eső vidékek gazdaközönsége szokott az utóbbi időben. A fővároshoz közel levő gazdaközönség, amely horribilis magas f tejárakat élvez a baranyai, a borsodi, a bihari, a békési gazda tejáraihoz képest, nem nevel borjút, hanem abban a pillanatban elválasztja a borjút, amikor mészárszékre lehet vinni, hogy drága f pénzen minél előbb elkezdhesse a tej árusítását. De vájjon érdemes-e akkor az ország távolabbi vidékén élő gazdának borjút nevelnie, ha amellett, hogy a borjúnevelóssel járó kockázatokat vállalnia kell, még meg kel] küzdenie a 16 filléres tejárral is, amikor látja a legegyszerűbb, a legtávolabb élő gazda is, hogy itt Budapesten 38 fillért fizet a tejért az a szegény fogyasztó, akinek a tejet meg kell vennie. (Reibel Mihály: Hát a többi<t ki keresi?) Igen t. Ház! Én belátom azt, hogy szükség van a búza. árának az emelésére, hiszen ezt már a költségvetés földmívelésügyi bizottsági tárgyalásán is hangoztattuk. Kifogásoltuk, hogy az elmúlt esztendőben alacsonyabb öszszegben állapították meg a búza árát, mint ahogyan 1939. évi termésünket az 1940. évi aratás előtt el tudtuk adni. Emelni kell tehát a búza árát is annyira, hogy a búza termelése a mai időkben kifizetődő legyen, de a legelső mégis közellátásunk mostani hiányainak megszüntetése szempontjából a hízott állat és a tej árának emelése. A hízott állatot és a tejet abban a pillanatban nélkülözzük, amely pillanatban az előállítása veszteséggel jár. A búza nem tűnik el olyan könnyen a magyar termelésből, még akkor sem, ha az ára pillanatnyilag elmaradt a világpiaci ártól, vagy pedig attól az ártól, amibe a termelése kerül. Fontos azonban a hízott állat és a tej árának felemelése, mert csak ezzel lehet gyorsan és eredményesen elősegíteni azt a termelési tevékenységet, amely hivatva lesz a közellátás kérdéseit minél előbb megoldani. T. Ház! Ebben a pillanatban úgy látszik, hogy amikor itt a közellátást biztosító törvényjavaslatnál az árkérdésről beszélünk, ez az árkérdés talán kissé elüt magától attól a kérdéstől, amelyet tárgyalnunk kellene. Legyen sza188. ülése 19 Ul április 1-én, kedden. bad azonban azt is megmondanom, hogy nem lehet olyan intézkedéseket hozni, vagy pedig olyan állapotokat tűrni, amelyek mellett a mezőgazdaság előreláthatóan szegényebben kerül ki a mai időkből, mint ahogyan belejutott. Egyáltalán nem volt erkölcstelen a mezőgazdaságnak az a számítása, amikor az európai háborús állapot elkezdődött, hogy arra számított és azt remélte, hogy most, amikor nagy népek csatáznak egymással, mi pedig békében vagyunk és termelünk, talán majd el fogjuk érni azt, amit a múlt háború alatt elértek a termelő országok: a mezőgazdaság kikerül bajaiból, megerősödik, zavartalanul tudja teljesíteni kötelességeit, talán még egy kicsit meg is vagyonosodik. Nem volt erkölcstelen ez a számítás, de nem vált be. A magyar gazdatársadalom ebben a pillanatban az előtt a lehetőség előtt áll, hogy szegényebben fog kikerülni ezekből az időkből, mint ahogyan belejutott, mert ha pillanatnyilag van is pénze ahhoz, hogy megfizeti adóját, vagy kamatját, eleget tud tenni pénzzel leróható, kötelezettségeinek, felszerelésében, épületében, állatállományában azonban egyaránt annyira gyengül, annyira fogyatkozik, hogy amikor majd befejeződik ez az állapot és ismét rátérünk a békeidők állapotára, amikor ismét óhatatlanul el fog kezdődni egy újabb gazdasági válság, akkor ebbe a gazdasági válságba megint nem megerősödve, hanem bizonyos mértékben meggyengülve fog belejutni. Ezt a szempontot is figyelembe kell vennünk, amikor a közellátás kérdésein az árak szabályozása révén akarunk segíteni. A másik dolog az agrárolló megszűnése. Ne beszéljünk arról, hogy az agrárolló megszűnt, ne vegyük elő az index-számokat az egyik évről a másikra és ne próbáljuk megállapítani, hogy az agrárolló már megszűnt, mert ha nem a mezőgazdasági cikkekért és az ipari cikkekért kifizetendő pengőket, hanem maguknak a termeivényeknek a vásárlóerejét nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy az agrárolló nem szűnt meg, hanem talán éppen az utolsó időben még bizonyos mént ékig ki is nyílt. Mindezek a módszerek csak segítségére lehetnek a kormányzatnak abban, hogy a közellátás terén mutatkozó zavarokat megszüntesse vagy legalábbis csökkentse.^ Végül még csak azt szeretném az elmondottakhoz hozzátenni a kisgazdatársadalom nevében, amit olyan szépen fejtett ki Hunyady Ferenc gróf igen t. képviselőtársam a közellátási miniszter úrhoz és a minisztérium tisztviselőihez intézett szavaiban. Ennek a törvénynek hasznos vagy káros hatása azon múlik, hogyan fogják végrehajtani. Kijelentem és állítom, hogy ha szeretettel fogják a falu népe felé végrehajtani, akkor a. törvénynek hasznát fogjuk látni. Ha szeretettel, felvilágosító munkával, megértéssel és a mai helyzet megértetésének szándékával fordulnak a falu népéhez, akkor ez a törvény áldásos lesz a nemzet életére és hasznos eszköz lesz a kormány • kezében a mostani nehéz napok leküzdésében. Ha azonban ez a törvény lehetőség akar lenni arra, hogy minden gyanús körülményt, minden meg nem értett mozdulatot, minden félreértett cselekményt kinn a falu uépe körében kegyetlenül megtorolhasson a kormány, akkor ez a törvény olyan ostor lesz, amely nemcsak magán a termelő társadalmon, hanem az egész közellátásügyön is újból végig fog vágni és nem érjük el vele a célunkat. (vitéz Zerinváry Szilárd: Ezt fel sem lehet