Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

40 Az országgyűlés képviselőházának 167, meim előtt az állig felfegyverzett rendőrséget, amely az egészen békésen tüntető tömegnek bizony nekiment, igen erős és drasztikus eszközökkel igyekezett a tömeget szétoszlatni. Miután azonban azt látta az államhatalom, hogy ezek a rendőri intézkedések nem használnak, nem használ a tolonckoosi, nem használ a csavargókra alkotott, de a szocialista agitátorokra alkalmazott törvény sem, jöttek a büntetések. Összeállítottam egy kis statisztikát arról, milyen természetű büntetéseket szabtak ki 1896-tól 1900-ig még csak ilyen rendőri büntető intézkedések történtek, amelyek abban nyilvánultak meg, hogy azt, aki szervezkedni merészkedett vagy munkástársait szervezkedésre birta, egyszerűen lekapták, bevitték a toloneházba és szülőföldjére toloncolták. Az akkori időből származik a Borsszem Jankónak az a képe, amely Eudnay főkapitányt ábrázolja, amint szétküldi az egész országba a szocialista vezéreket és azt mondja; menjetek és hirdessétek az igét! Bizony az egész országban hirdették az igét, mert az egész országba szórták szét őket. A 900-as években kiderült, hogy ezek a rendőri intézkedések nem sokat használnak a szocializmus ellen. Használt volna a kizsákmányolás felismerése, használtak volna a szociális intézkedések, amelyek a munkásokat megvédik a túlzott kizsákmányolás ellen, használtak volna olyan intézkedések, amelyek a nők és gyérmekek éjjeli munkáját megtiltották volna, de hát kormány a szent liberalizmus nevében ezt mind nem tette meg, inkább egymásután hozott büntető rendelkezéseket, amelyeket azokra alkalmaztak, akik a kizsákmányolások ellen a munkásszolidaritás alapján fel mertek lépni. 1900-tól 1905-ig egyévi átlagban a szociáldemokratákra kiszabott büntetések mennyisége a következő volt: másfélévi börtön, 4 évi 8 hónapi és 17 napi közönséges fogház, 3 évi, 1 havi és 4 napi államfogház, a kiszabott pénzbírságok összege 8560 korona, átlag évenként. Az 1905-től 1910-ig terjedő periódusban valamivel enyhült a dolog, mert itt az átlag az államfogháznál 1 esztendő, a közönséges fogháznál 10 év és 2 hónap, a pénzbüntetés összege pedig már valamivel csökkent, 4770 koronát tett ki. De sok évre tehetők azok a büntetések is, ameyeket közigazgatási hatóságok szabtak ki, — a rendőrség, a szolgabírák — amelyekkel pártunk híveit sújtották. A világháború utátn azután egy erősebb ilyen üldözési hullám következett, amelynek csúcspontját 1925-ben értük el. 1925-ben a szociáldemokratákra kiszabott büntetések .összege a következő volt: izgatásért 2 év, 2 és fél hónap és 2 nap és 1,300.000 korona pénzbüntetés, a tö/megmozgalmakból eredő perekben 30 esztendő, 7 hónap és 28 napi közönséges fogház, a társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvény alapján 15 év, 9 hónap és 5 napi fogház és 1,000.000 korona pénzbüntetés, hatóság inegrágalmazása címén 1.5 millió korona pénzbüntetés, hatóság elleni erőszakért 9 hónap, 20 nap és 200.000 korona pénzbírság, kihágásokért 63 napi elzárás és 21,639.000 korona pénzbírság. Az üldözés azonban akkor sem szűnt meg, folytatódott és az 1925-től 1935-ig terjedő, tíz esztendőben átlag minden évben 580 szociáldemokrata ellen indult meg különböző címeken büntetőeljárás. Egymagában a debreceni törvényszék 207 elvtársunkat ítélte el és vidéken közel 4000 közül 355 elvtársunkat ítéltek el és pedig 864 napi elzárásbüiitetésrc és külön még 3825 pengő pénzbüntetésre. Ezt a pénzülése 1940 december 11-én, szerdán. büntetést a munkások nem tudták lefizetni s akkor a szolgabírák azt mondották, hogy a pénzbüntetéseket egypengőnként változtatják át egynapi elzárásra, azzal az indokkal, hogy ez felel meg ténylegesen a földmunkás mai keresetének. Tehát amíg a jómódú ember 10 pengőjével válthatta meg az 1 napi büntetést, addig a szegény ember minden egyes pengő pénzbírságért 1 napot tartozott leülni, (Salkovszky Jenő; Nem a szegény ember, hanem az agitátor!) amiért külön 1427 napi börtönbüntetést szabtak ki a munkásokra. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a mi fennállásunk, tehát 50 év alatt a szociáldemokrata párthoz tartozó munkások politikai cselekmények miatt sokezer esztendőt ültek és a kiszabott pénzbírságok összege inai értékre átszámítva, meghaladja az 1 millió pengőt. Ilyen körülmények között nem szabad csodálkozni, ha mi harcolunk elsősorban azért, hogy a társadalom végre, ha nem is rehabilitálja őket, legalább tegye némileg jóvá azokat a hibákat, amiket azokkal szemben követett el, akik olyan eszményekért szállottak síkra, amely eszméket ma nemcsak itt a Házban, hanem a Házon kívül, újságokban is egészen szabadon hirdethetnek. Olyan beszédért például, amilyet Imrédy t. képviselőtársam legutóbb Debrecenben mondott, én 3 hónapi közönséges fogházat ültem. (Derültség ) Valaki egyes szavakért, összehasonlításokért, hogy többet ne mondjak, azért, mert az építőmunkások pestszenterzsébeti gyűlésén azt mondotta: mégis csak szégyen volna erre a Magyarországra, ha nem javítanák fel az építőmunkások helyzetét, ha nem rövidítenék meg a munkaidőt, most jön vissza a Felvidék, ahol egészen más viszonyok vannak és az összehasonlítás Magyarország hátrányára ütne ki: nemzetgyalázásért 8 nónapi börtönt kapott. Mondom tehát, nem szabad csodálkozni, ha mi azért harcolunk és azért küzdünk, hogy végre következzék be a jóvátétel ideje is, mert azt a sok büntetést, amit ezek az emberek elszenvedni voltak kénytelenek, jóvátenni nem is lehet. Csak megemlíteni kívánom, -,— és ez jellemzi a kapitalista államot — hogy a vagyon ellen elkövetett bűncselekményekért kiszabott büntetések viszonylag nem olyan súlyosak, mint a politikai cselekedetekért kiszabott büntetések. Azt én meg tudom érteni, hogy a mai kapitalista termelési rendszer .alapján álló állam, a magántulajdon elvén felépült allam a tolvajt kegyetlenül megbünteti, ha a cigány lovat Ion el vagy elköt egy lovat vagy azt, aki csal. de nem lehet büntetni embereket, akik új eszméket érlelnek, akik soha semmi egyebek, mint az élet kovászai, akik előbbre viszik a társadalmat. Hiszen a mi 50 éves működésünk nélkül a munkásság ma is a kultúra legalacsonyabb fokán állana, nem is beszélve arról, hogy az, hogy a magyar ipar milyen ragyogó teljesítményekre képes, szintén jórészt a ml érdemünk. Mi voltunk, akik a pálinkamérésekből, a kocsmákból kihúztuk a 12 órát dolgozó munkást és megtanítottuk arra, hogy: ember vagy, az Isten képére teremtett ember, közötted és a kapitalista között csak az a különbség, hogy te szegény vagy. az pedig gazdag; mi tanítottuk meg a munkást arra, hogy védie jogait, mi tanítottuk meg arra, hogy ne alázza mag emberi méltóságát és ne törődjék bele az ínségbe, a nyomorúságba, hanem harcoljon a nagyobb darab kenyérért, a töhb megértésért és a társadalmi boldogulásért,