Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-188

Az országgyűlés képviselőházának 188. ülése ÍM április 1-én, kedden. 517 gessé fogják tenni, bizonyára a jövőben is fog; törvényjavaslatokat terjeszteni a Ház elé, illetőleg: fog élni a maga rendeletalkotási jogával. ' Szerény nézetem ezerint azonban a már eddig meghozott és a még ezután tárgyalás alá kerülendő jogszabályokban foglalt intézkedések érvényesülése terén nem bízhatunk egyedül a társadalom jóindulatú megértésében. Meg kell állapítanunk azt, hogy itt Magyarországon is, ahol a gondviselés különös kegyelméből a háború vér áldozatokkal járó részét egyelőre még nem szenvedjük s ahol egyelőre csupán a háború gazdasági hátrányait érezzük, a társadalom egy része annál az egyszerű ténynél fogva, hogy a háború pusztító hatásait közvetlenül nem érzékeli, úgylátszik, magáról a háború tény érői sem akar tudomást venni és ezért annak aránylag könnyebben elviselhető gazdasági hátrányait, amelyek ezidőszerint más államokhoz viszonyítva inkább csak kényelmetlenségeknek mondhatók, sem akarja elviselni, sőt a közösség érdekeivel szembehelyezkedve igyekszik ezeket magától elhárítani. Pedig, ha már a társadalom nem akarja vállalni e gazdasági hátrányok viselését kötelességből és rokonszenvből szövetségeseink hasonlóan nehéz gazdasági helyzetével szemben tanúsított együttérzésből, akkor legalább azért kellene vállalnia, mert hiszen éppen az az európai helyzet, amely ezeket a gazdasági hátrányokat is szülte, tette lehetővé a maga adottságain keresztül, hogy magyar testvérek millióit hozhattuk vissza az anyaország keretei közé. Azok a kis nélkülözések, amelyek, ismétlem, más országokéhoz viszonyítva, csak kényelmetlenségeknek mondhatók, a mi visszatért testvéreink súlyos 22 esztendős szenvedéseinek megváltását jelentik. T. Ház ! Ha tehát nem lehet kizárólag a társadalom jómdulaiii megértésére bízni ezeknek az intézkedéseknek hatásosságát, akkor talán azt is lehet állítani, hogy a közgazdasági életet irányító jogszabályok intézkedései csakis az azokban foglalt szankciókhoz képest fogják a kívánt eredményt felmutatni. Meg kell azonban állapítani, hogy a múltban ezek a szükséges gazdasági természetű intézkedések, sajnos, nem álltak elegendő büntetőjogi védelem alatt, az ezeknek az intézkedéseknek hatályosságához fűződő büntetőjogi szankciók a múltban nem voltak eléggé hatásosak. Ez a törvényjavaslat éppen azt célozza, hogy a termelésnél és az elosztásnál a közellátás érdekét veszélyeztető cselekményeket olyan szankciók védjék, amelyek arányban állanak azzal a veszéllyel, melyet ezeknek a rendelkezéseknek be nem tartása az országra nézve jelent. Talán némelyek szemében a javaslatban foglalt büntetések első pillanatra túl erőseknek látszanak és bizonyára lesznek is olyan körök, amelyek ismét azt fogják panaszolni, hogy ez a gazdasági életbe és különösen az egyéni szabadságba ivaló túlzott beavatkozás. (Maróthy Károly: Az Aladárok!) Azt hiszem azonban, a nemzet túlnyomó többsége egyetért velünk és a törvényjavaslat szándékaival abban, hogy ilyen súlyos időkben, amikor talán egész jövendő sorsunkat dönti el, hogy miként tudjuk gazdasági életünket a háborús viszonyokhoz alkalmazni, hogyan tudjuk a közellátást a lehető legkisebb zavar nélkül biztosítani különösen a szegényebb néprétegek szempontjából, miképpen tudunk bizonyos belső feladatoknak, de ugyanakkor bizonyos külső kötelezettségeknek is eleget tenni és hogyan^ tudjuk a rendelkezésre álló eszközök segítségével az ország békéjét és nyugalmát fenntartani, akkor azokkal szemben, akik mindezt meg akarják akadályozni, a legsúlyosabb büntetések is enyhéknek mondhatók. Figyelembe kell azonban venni ezeknek a büntetéseknek elbírálásánál azt is, hogy aki ma a közellátás érdekei ellen vét, az elsősorban magyar testvéreitől vonja el az elsőrendű szükségleti cikkeket és ilyenmódon a nemzeti közösséginek ma sokszor hirdetett .gondolatával száll szembe és azzal szemben követ el súlyos árulást. Egyébként azonban úgy érzem, ma már sok esetben arra a felismerésre jutunk, hogy egy bizonyos elmúlt korszak humánuskodó büntetőtörvénykezésével szemben vissza kell térnünk régebbi időknek sokszor rossznak és felvilásrosulatlannak mondott büntetőjogi felfogásához, amelynek alapján azután bizonyos fokig felül kell vizsgálnunk azokat a régebbi értékeléseinket, amelyekkel az elkövetett bűncselekmények közérdek ellenességét mértük, vagyis sokkal inkább kell szem előtt tartanunk a megsértett jogrendet és közérdeket, éppen a ma egyre jobban tért hódító közösségi szemlélet alapján, mint ahogyan azt az elkövetővel szemjben elfoglalt álhumánus felfogásunk alapján tettük. Szerény nézetem szerint eldöntött kérdés az, hop-^ a közellátás kérdésébe erős kézzel kell 'belenyúlni. Az előttünk fekvő törvényjavaslat vizsgálatánál tehát arra kell szorítkoznunk, hogy az abban foglalt büntető szankciók alkalmasak-e arra, hogy az ilyen beavatkozás büntetőjogi védelmét kellő mértékben szolgálják. Éppen erre igyekeztem már az eddigiekben is választ adni, amikor vázoltam azokat a súlyos okokat, amelyek a közellátás szabályozását szükségessé teszik. A javaslat lényege az, hogy meghatározza egyrészt a közellátás sérelmére elkövethető cselekmények fogalmi körét, másrészt ezeket végtségnek, illetve minősített eseteiben bűntettnek nyilvánítja és az első esetben a büntetést egy évig terjedhető fogházban, minősített eseteiben pedig három évig terjedhető börtönben szabja meg. A javaslat 1. §-a a termelésnél a termény vagy termék forgalomba-hozatalánál, felhaszj nálásánál, a készleteknek a hatóság elől való eltitkolásánál állapítja meg a jogszabállyal össze nem férő cselekmények fogalmi körét. Az 1, § 1. pontja az irányított termelés érdekeit védi a vázolt intencióknak megfelelően, mondván, hogy az ország közellátása érdekeit veszélyeztető vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal büntethető az, aki a rendelkezésére álló termelési tényezőkkel és eszközökkel — amelyek alatt természetesen mindazokat a dolgokat kell érteni, amelyek az őstermelés vagy ipari termelés keretében és annak természete szerint alkalmazhatók — nem olyan terjedelemben vagy nem olyan eljárással termel, illetőleg állít elő, ahogyan ezt a törvény vagy minisztériumi rendelet szabályozza. Ez a pont nem a közellátás, illetőleg termelés irányítására nézve tartalmaz intézkedéseket, inkább feltételez ilyen rendelkezéseket, amelyeket a jövőben fog a törvényhozás hozni vagy esetleg a kormány fog rendelettel megállapítani, ezért ez a szankció is tulajdonképpen csak akkor megy át az életbe, ha a jövőben ilyen intézkedés születik. Egyéb79*