Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-183

il8 Àz országgyűlés képviselőházának Í8S, Grunde László előadó: T. Képviselőház! A házszabályok 121. §-a értelmében a számvizsgáló bizottság- a Ház számadásait időnként felülvizsgálja és ellenőrzi. Ennek megfelelően a számvizsgáló bizottság legutóbb 1939. évi október hó 25-én tartott vizsgálatról számolt be. A mostani jelentésünkben az 1941. évi február hó 7-én tartott vizsgálatunkról számolunk be, amely az 1939. évi július hó 1-től 1940. évi december hó 31-ig terjedő időt, illetve az 1939/40. számadási időszakot öleli fel. A megejtett vizsgálat során a bizottság a vonatkozó főkönyvek, utalványozási jegyzékek stb. alapján a következőket állapította meg: A kezelés két részre oszlik: valódi kezelésre és átfutó kezelésre. A valódi kezelésnél a kiadások összege az előirányzat szerint 6,306.790 pengő, ezzel szemben lerovatott 6,700.289 ipengő 78 fillér. A kiadási többlet itt 393.499 pengő 78 fillér. A bevételek főösszege 45.000 pengőben volt előiányozva, viszont a bevétel 55.652 50 fillért tett ki, tehát a bevételi többlet 10.652 pengő 50 fillér. Az átfutó kezelésnél a kiadások főösszege 39.234 pengő 94 fillér, a bevételek főösszege pedig 34.201 pengő 94 fillér. T. Képviselőház! Az 1939/40. évi zárszámadási időszakban az utalványozás adatai szerint — a térítmények leszámításával — 393.499 pengő 78 fillér túlkiadás mutatkozik. Ez az összeg egyrészt abból állt elő, hogy az országgyűlés a két ízben történt tiszteletdíjcsökkentő rendelkezéseket részben hatálytalanította és a képviselőházi járandóságokat 1940. évi október hó 1-étől kezdve ismét megállapította. Ugyancsak ettől az időtől kezdve az erdélyi országrész képviseletében a képviselőházba országos határozottal meghívott 46 országgyűlési képviselő részére is kiutalta az illetményeket. T. Képiviselőház! A tárgyalt számadási időszak eredményét tekintve, megállapítja a bizottság a többletek indokolt voltát és hogy azok a Ház, illetve a gazdasági bizottság határozatain alapulnak, valamint, hogy egyebekben a megszavazott hitelkeretek betartattak s a háztartás vitelében az irányadó rendelkezések érvényesültek, végül pedig, hogy az országgyűlés ingó és ingatlan leltárának vezetése folyamatosan történik s hogy a számvevőség és pénztár munkakörét lelkiismeretesen és pontosan látja el. Az előadottakban összefoglaltak alapján tisztelettel javasolja a bizottság, hogy a képviselőház elnökének 1939. évi július hó 1-től 1940. évi december hó végéig terjedő időre a számadási felmentvényt megadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Kíván valaki a jelentéshez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a bizottság javaslatát magukévá tenni. (Igen!) A Ház a bizottság javaslatát magáévá teszi és a Ház elnökének 1939. évi július hó 1-től 1940* évi december hó végéig terjedő időre a számadási felmentvényt megadja. (Éljenzés.) Napirend szerint következik az iparügyi miniszter úr jelentésének tárgyalása az ásvány olajfélék és földgáz kutatása és bányaművelése jogának a Wintershall A. G. berlini cégre, illetőleg az általa alapítandó részvénytársaságra történt átruházása tártgiyában. (írom. 459, 462.) Angyal László előadó urat illeti a szó. Angyal László előadó: T. Ház! Az iparügyi ülése 19Ul február 20-án, csütörtökön miniszter úr 459. számú jelentésében közölte a Házzal, hogy az ásványolaj félék és földgáz kutatása és bányaművelése meghatározott területekre vonatkozó jogát az 1911. évi VI. te. alapján a Wintershall A. G. berlini cégre, illetőleg az általa alapítandó részvénytársaságra kívánja átruházni. T. Ház! Köztudomású, hogy Európa legnagyobb olajmezői, a galíciai és román olajmezők, a Kárpátok keleti külső lábainál terülnek el. De az is ismeretes, hogy a Kárpátok belső, vagyis nyugati, tehát hazai lejtői által határolt medencében a régi időktől kezdve találtak olyan nyomokat, amelyek arra engedtek következtetni, hogy a hazai föld is rejt méhében ásványolajat, illetőleg földgázt. A múlt század nyolcvanas éveiben voltak az első úgynevezett komoly ab kutatások, amelyek igaz, hogy csak 60—70 méter mélységig hatoltak, de mégis igazolták azt, hogy olajnyomokat ezen a területen is lehet találni. Ezek a kutatások, bár a Kárpátok felső részein is eredményeket mutattak, így például Zborón és Kőrösmezőn, vagy a Székelyföldön Sósmező mellett, sőt a Muraközben is, de komolyabb kutatásoknak ezeket nem vehetjük, mert hiányzott részben a szakismeret, de hiányzott részben az anyagi tőke is, amely az ilyen nagyobb vállalkozáshoz szükséges lett volna. 1894-ben állott be ezen a téren nagyobb fordulat, amikor az állam is sürgősnek és szükségesnek tartotta az ország területének átkutatását és szubvenciókkal iparkodott alátámasztani az ilyen vállalkozók kutatásait. 1903-ig több mint 350 ezer koronát bocsátott a vállalatok részére, mégis ez a rendszer nem vált be. Egyrészt, mint említettem, a szaktudás még nem volt a kellő fokon, másrészt bizonyos tág lelkiismeretű vállalkozóknak szabadteret . nyitott a spekulációra is, amennyiben nem lehetett mindenkor kellően ellenőrizni a szubvenció célszerű és hivatásos felhasználását. 1906-ban Böckh Jánosnak, a Földtani Intézet igazgatójának javaslatára egynémely megbízható vállalkozó igénybevételével maga az állam, vette kezébe ezeknek a kutatásoknak irányítását. Megszüntette a szubvenciót s az olaj és földgáz szempontjából egyáltalán figyelembe vehető összes területeket államkincstári zárt kutatmányokra az állam részére lefoglalta, a földgázt és ásványolajat pedig a szabad ásványok közül a fenntartott ásványok közé sorolta be. Az 1908. évben fontos fordulat történt, amennyiben Erdélyben kalisora kutatva, véletlenül tört elő Kissármas mellett nagy mennyiségben a földgáz. Ügy ennek a megjelenése, mint az eddigi kutatások eredme

: nye komoly elgondolásra késztette az akkori kormányzatot és ez volt indító oka az 1911. évi VI. te. létrehozásának, amely az ásványolajra és a földgázra is kimondotta az állami monopóliumot, biztosította azonban az állam szamára azt a jogot, hogy ezt a monopóliumot zárt területre, tehát meghatározott területre, meghatározott időre és a hazai iparnak és mezőgazdaságnak, valamint a fogyasztók érdekeinek kellő szem előtt tartása mellett más megbízható vállalatokra is átruházhassa. Az állam először 1912-ben élt ezen jogával, amikor az Izavölgyi kutatásokbal a Magyar Kárpáti Petróleum Készvénytársaságot bízta meg, ugyanakkor pedig a Deutsche Bank majoritásával megalakult Magyar Földgáz Részvénytársaságot bízta meg az erdélyi földgáz felkutatásával. A világháború után a kincstár saját kutatásait is folytatta, de hogy intenzí-