Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-183

Àz országgyűlés képviselőházának 183. ülése 194-1 február 20-á,n, csütörtökön 475 gramm, amelyet a pénzügyminiszter úr itt előterjesztett. Azt hiszem, ha Magyarországon minden embernek meglesz a kenyere, ruhája, cipője s meglesz mindene, amire szüksége van, szóval, ha elérkezik a gazdasági jólét ideje, akkor ezzel elértük azt a fokot, amelyen ez az ország a háború előtt volt és elértük azt, amit sem sajtóval, sem gyűlésekkel, sem más propagandával nem fogunk tudni elérni, mert a legjobb propaganda a jólét és ennek a ha­tása feltétlenül meglesz a környező népekre. (Helyeslés jobbfelől.) Csatlakozunk ennélfogva a Programm megvalósítását akaró tömegek közé, hogy kö­zös munkával biztosítsuk az ország boldogu­lását. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb­oldalon és a középen.) Elnök; A pénzügyminiszter úr kíván nyi­IfltlíOZUl Reményi-Schneller Lajos pénzügyminisz­ter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt megnyugtatom Demkó igen t. képviselőtársa­mat, hogy ez alkalommal sem fogok belemenni a részletekbe. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) mert teljesen osztozom az ő felfogá­sában: részleteket csak akkor lehet előadni, amikor azok teljesen megértek és amikor azo­kat fontosabb érdekek sérelme nélkül lehet elő­adni. (Helyeslés.) Nem kívánom a t. Ház ide­jét hosszasan igénybeven ni, csak néhány kér­désre akarok kitérni. T; Ház! Ha összefoglalom a vita anyagát, az elhangzott kritikákat és felszólalásokat, ak­kor megállapíthatok egyet: azt, hogy eltérés nincs köztünk. (Ügy van! Ügy van!) Mindenki osztozott abban a felfogásomban, hogy terv­szerű, rendszeres gazdálkodásra kell áttérni; ebben tehát egyáltalában nincs köztünk elté­rés. Kritika természetesen volt, ez önként ér­tetődik és a kritika tulajdonképpen egyben csúcsosodott ki: abban, hogy nem mondottam konkrétumokat, hanem elvi síkon mozogtam, elvi célkitűzéseket ismertettem. Mélyen t. Ház! Ha viszont jobb meggyő­ződésem ellenére részletes programmot adtam volna elő, akkor egészen bizonyosan azt a kri­tikát kaptam volna, hogy elvesztem a részle­tekben és nincs bennem semmi nagyvonalú­ság. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől, — Egy hang a szélsőbaloldalon: Van középút is!) Erre csak egy esetet mondok példaként: amikor a tago­sításról beszéltem, azt mondottam, hogy a pénz­ügyminisztérium évekkel ezelőtt felvételt ren­delt el és vitt keresztül, amelynek során meg­vizsgálta, hogy a tagosított községekben meny­nyivel emelkedett a terméseredmény és meg­említettem, hogy 23 százalékkal. Ezt már az egyik felszólaló képviselő úr mint a részletekbe való belemenést és elveszést említette meg, holott csak egy jellemző számot voltam bátor a Háznak megemlíteni. Azt hiszem tehát, na­gyon helyesen jártam el, amikor konkrétumo­kat nem közöltem. (Ügy van! Ügy van! jobb­felől.) De megvolt erre a komoly okom is: ha kezdtem vona konkrétumokat, konkrét terve­ket ismertetni, akkor, azt hiszem, két-három napig kellett volna egyhuzamban beszélnem (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Mozgás és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) és a végén az lett volna a vád, hogy erről vagy arról nem beszéltem, hogy ez vagy az, kimaradt. Arra nézve tehát, hogy konkrétumokat nem mon­dottam, kritikának szerintem helye nincsen. (Maróthy Károly: Ez szélsőség, miniszter úr!) Ez nem szélsőség, ez valóban így van. Azt hi­szem, a képviselő úr is elismeri, hogy ha rész­letesen akartam volna előadni a programmot, akkor legalább is jó hat-nyolc órát kellett volna beszélnem. (Ellenmondások a szélsőbal­oldalon. — Mokcsay Dezső: Kövidebben is le­hetett volna.) A lefolyt vita azt mutatja, hogy a felszólalók nyolc nap alatt nem merítették ki, nem tárgyalták az összes konkrét kérdé­seket. Másik okom, eltekintve attól, amit Demkó képviselőtársam is mondott, az volt, amire rámutattam expozém bevezetésében. Megmon­dottam ugyanis akkor, hogyan fogom fel hi­vatásomat s azt mondottam, hogy az én hiva­tásom a tervszerű gazdálkodás megszervezése és végrehajtásának 'biztosítása. Körvonalaz­tam ennek a feladatnak végrehajtását az egyes gazdasági ágakban, de ebiből mindenki láthatta, hogy a részletek végrehajtása nem reám tartozik. Azt hiszem, ez világos; erre különben arról az oldalról is és erről az ol­dalról is több képviselőtársam rámutatott. Megmondottam a bevezetésben, hogy célkitű­zésekről és irányokról fogok beszélni és az­után ismertettem azt, hogy az ilyen tervgaz­dálkodás megindulásakor az egyes országok­iban milyen közlési módokra van példa. Egyik képviselőtársam kifogásolta, hogy én közlési módokról beszéltem. Igen, beszél­tem ezekről a bevezetésben, de azt igazán nem lehet mondani, hogy egész beszédem folya­mán csak közlési módokról beszéltem, mint ahogy beállították. Ezt a kritikát igazán nem lehet jóindulatú és az összefogás jegyiében el­hangzott kritikának nevezni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Természetes, hogy minden célkitűzés mel­lett ott van a részletes terv, ez magától ér­tetődik. A különbség csak az, hogy az egyik metódus magát a részletes tervet ismerteti, a másik csak a célkitűzést, a részletes terv is­mertetését pedig későbbi időpontra hagyja. Méltóztattak idézni a bolgár példát, nevezete­sen, hogy a legutóbbi időben a bolgár mező­gazdasájg fejlesztésére megszavaztak töfabszáz­millió levât. Azt méltóztatnak gondolni, hogy egész Bulgáriának közgazdasága kizárólag mezőgazdaság, más szektorai közgazdaságának nincsenek? A bolgár példa is mellettem bizo­nyít: a bolgárok is csak „egy szektorra nézve tettek közzé tervet. Vagy méltóztattak a né­met példára hivatkozni, amely még erősebb és még inkább mellettem szól. Németország­ról azt mjéltóztattak mondani, hogy a németek nagy lakásépítő tervet tettek közzé a közel­múltban. Most kezdi Németország a tervgaz­dálkodást 1 ? A tervgazdálkodás ötödik eszten­dejében vannak és még^ most is fokozatosan teszik közzé a terveket. (Maróthy Károly: Akkor is megmondották előre!) Nem mondot­ták meg előre az egész tervet, óriási tévedés­ben van az, aki ezt állítja. Ellenkezőleg, most az ötödik esztendőben is volt mondanivalójuk és volt újabb tervük. (Maröthy Károly: A négyíélves terv micsodái) Ha nem tudná a képviselő úr: a négyéves terv sem jelent meg. A négyéves tervnek egyes részletei jelentek meg időrendben, egymásután, egészen külön­böző időpontokban. Nem is szabad azt gon­dolni, hogy előre elkészíthető egy általános merev terv s arra kimondhatjluk: ezt végre­hajtjuk 5-—10 év alatt és ezen semmit változ­tatni töfbbé nem fogunk. Ez az élet megtaga­dása volna. (Maróthy Károly: Ki mondotta ez,«) A tervek fejlődnek, növekednek, terebélye­sednek és a terveket éppúgy, mint ahogyan a hivatkozott példában említett országok tették, mi is egymásután ismertetni fogjuk a meg­felelő helyeken, tehát ismertetni r fogjuk azt, ami törvényjavaslat, a képviselőházban és a

Next

/
Thumbnails
Contents