Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-182

450 Az országgyűlés képviselőházának 18È. ülése 19^1 február 19-én, szerdán. pos kőrútunk alkalmával személyesen tapasztalhattuk, hogy vaunak egyes helyek a Nagy Magyar Alföldön, különösen Orosháza környékén, ahol olyan magasra emelkedett a talajvíz, hogy az egyes kutakból kibuggyan. Nagyon sok esetben mérhetetlen nehézségbe ütközik a talajvíz elvezetése annak következtében, hogy a talajvíz levezetésére szükséges árkokat is csak nagy nehézségekkel és nem mindenütt tudjuk kiásatni, minthogy az árkok kiásásával magában az árkokban fakad fel a talajvíz és így a talajvízzel telített árok nem képes arra, hogy a nagy mennyiségben összegyűlt talajvizet levezesse. Éppen ezért a földmívelésügyi kormányzat gondoskodni kíván arról, — és e tekintetben minden intézkedést megtett — hogy azokon a helyeken, ahol a talajvíz levezetése az előbb említett okoknál fogva nehézségekbe ütközik, vagy nem megy, megfelelő, ha kell hordozható szivattyúkat állítson be és ezekkel a szivattyúkkal emeljük át a talajvizet olyan levezető árkokba, amelyek alkalmasak arra, hogy a talajvizet levezessék. (Helyeslés jobbfelől.) Természetesen ez attól van függővé téve, hogy azok a meglévő és jelen pillanatban rendelkezésre álló levezető árkok nincsenek-e oly mértékben igénybe véve, hogy képtelenek ennek a talajvíznek a befogadására. A gutái szivattyútelep, amelyre képviselőtársam célzott és amely a Vág-jobbparti ármentesítő társulat kezelésében van, olyanra van méretezve, hogy a szakértők véleménye szerint még a mainál nagyobb vizek átemelésére és levezetésére is képes és ezt azzal bizonyítják, hogy az 1940/41. évi egészen rendkívüli áradás idején is még korántsem volt kihasználva ennek a gutái szivattyútelepnek a kapacitása. Kétségtelen azonban az, amit képviselőtársam interpellációjában mondott, hogy a szivattyútelepek környékén előbb szárítható meg a talaj és előbb vonható mezőgazdasági művelés alá. Ez természetes is, minthogy a szivattyútelephez közelebb fekvő területekről hamarabb lehet a vizet levezetni, mint a távolabb eső részekről. Éppen ezért a földmívelésügyi kormányzat gondoskodni kíván arról, hogy a szivattyútelepek, illetve szivattyúk a lehetőséghez képest — mert nemcsak anyagi lehetőségekről van szo, hanem arról is, hogy a szivattyúkat gyártatni kell, vagy meg kell szerezni, ami,

n

sajnos, nem megy olyan gyorsan, mint szeretnők — rendelkezésére álljanak a földmívelésügyi kormányzatnak, hogy így gyorsítani lehessen ezt a munkát és lehetőleg minden területet vagy mentől több területet idejekorán vonhassunk a mezőgazdasági termelés szolgálatába. Ami a Vág-jobbparti Ármentesítő Társulat érdekköréhez tartozó, vízzel borított területek víztelenítését illeti, tényleg úgy van, amint képviselőtársam mondotta, hogy nem áll rendelkezésre elég levezető csatorna, ezen a területen, ami ennek a területnek a víztelenítését meglehetősen megnehezíti. 1938 őszén, közvetlenül a visszacsatolás előtt készültek el az erre vonatkozó tervek. Ezek a tervek ma felülbírálás alatt vannak, nem a fölídmívelésügyii minisztériumban, hanem az illető ármentesítő társulatnál, mert a változott viszonyok és a nagy mértékben fokozódott belvízveszély következtében felülbírálják, hogy azok az intézkedéseik, amelyeket ezekben a tervekben tervbevettek, elégségesek-e arra, hogy a folyton fokozódó és mérhetetlenül nagyobb árvízveszéllyel szemben eleget tudjanak tenni azoknak a feladatoknak, amelyeket a tervekkel szolgálni akartak annakidején, amikor a terveket készítették. Minthogy ezek a tervek még nincsenek a földmívelésügyi minisztériumban, még nem tudok nyilatkozni arról, hogy ezek a létesítmények milyen összegekbe kerülnek és hogy a földmívelésügyi kormányzat milyen államsegéllyel kíván a társulatnak segítségére sietni, hogy ezeket a létesítményeket minél előbb létrehozhassuk. Megnyugtathatom azonban képviselőtársamat a tekintetben, hogy a földmívelésügyi miniszter úr teljesen tudatában van az ország termőterületének ármentesítéséhez és az árvízvédelmi intézkedésekhez fűződő érdekeknek és elhatározta magát arra

3 hogy minden külsőséget félretolva, azonnal intézkedik ezekben a kérdésekben és minden eszközt, — anyagit és minden egyéb eszközt — rendelkezésére állít azoknak, akik az árvízveszedelem ellen küzdenek és akik a ma már talán még

1 fontosabb és nehezebb problémának a megoldását: a belvizek levezetését tűzték ki célul. Kérem a t. Házat, méltóztassanak az interpellációra a földmívelésügyi miniszter úr nevében adott válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak a földmívelésügyi államtitkár úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Tornyos György, Kóródy Tibor, Vajna Gábor, Rapcsányi László és Pápai István képviselő urak interpellációjuk elmondására halasztást kértek. Kérdem, méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Lázár Imre képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi, valamint a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi, kereskedelemügyi és közlekedésügyi miniszter urakhoz. Van-e tudomásulk a miniszter uraknak arról, hogy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében Jászapátin, Jászkiséren, Jászladány

ban, Jászalsó szentgyörgyön és a többi községekben a törvényhatósági utak mentén a kisbirtokosok földjeinek azon végén, amely a kőút felé vaio részén van, a gazdák által ültetett fákat a vármegye kiszedeti és azt nem tudjuk milyen célra használják fel? Ezt a. fakiszedést eszközlik még abban az esetben is, amikor a törvényhatósági utalk szélei határ kövezve nincsenek, vázrajzilag kimutatva nincsenek és így kétes az, hogy a vármegyét illetné-e vagy pedig a gazdatársadalmat. Hajlandó-e a földmívelésügyi miniszter úr megszüntetni a vármegyének ezen eljárását, hogy a gazdák által ültetett fákat ne szedhessék ki, hanem inkább, amennyiben ezen fák kiszedésre már alkalmasak, a kiszedett fák helyett újabb csemeteültetése ellenében a gazdákat illesse? Azon törvényhatósági utak mentén, ahol a törvényhatósági utak, mint ahogy fenntdbb említettem, még vázrajzilag kimutatva nincsenek és telékkönyvileg bejegyezve sincs. Hajlandó-e a kereskedelmi, illetve a közlekedésügyi miniszter úr Szolnok vármegye alispánja útján azon községek határában, ahol még a tagosítás nem történt meg és a törvényhatósági utak nincsenek vázrajzilag kimutatva, az utak szélességét haladéktalanul hivatalosan kiméretni, amennyiben arra szükség van, azt kisajátítatni, a kisajátított területért a gazdákat kártalanítani s a kisajított területen lévő fáikat a gazdáknak odaadni?«