Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-182

448 Âz országgyűlés képviselőházának 182, doskodniuûk is kell arról hogy a feltárt bányakincseket értékesítsük is. A visszatért erdélyi terület nyugati részén, Bihar vármegyében fekszik Derina-Tataros s azon a vidéken, amely Mezőtelegd-Derna és Ta tar os között terül el, van az ország egyetlen aszfaltlelőhelye. Emellett ez a vidék nemcsak aszfaltban gazdag, de igen jelentős szénmedencéje is van. A régi időben, amikor imég Nagy magyar ország voltunk, a magyar geológusok itt méréseket és kutatásokat folytattak, azonban az iimiperiumváltozás, az elszakítás következtében ezek a kutatások teljes befejezéshez nem tudtak jutni. Mindenesetre az eddigi kutatások is megállapították hogy az országnak egy rendkívül értékes területe áll előttünk ezen a. vidéken, amelyet felkutatni, a felkutatás után kibányászni és a kibányászott kincseket értékesíteni, az ország közgazdaságának elsőrendű érdeke. A háborúelőtti időben ezen a vidéken a Magyar Aszfalt Kt.-nak volt egy bányavállalata. Ez a részvénytársaság annakidején, az akkori viszonyok között, — jóllehet az a nyersanyagszükséglet és az a hiány, amely azóta fokozódó mértékben jelentkezik, világvonatkozásban nem állott fenn, úgy — ahogy megfelelő berendezéseikkel, építkezésekkel, beruházásokkal virágzó bányavállalatot tartott fenn a feldolgozó üzemekkel kapcsolatban. Az impériumyáltozás után román kézbe ment át ez a bánya és jelenlegi tulajdonosa egy valami Gapescu Micu nevű román ember. A bányavállalat a 20 év alatt fokozódó mértékben romlott le. Az 1930. és 1936. évek között már hol volt munka, hol nem volt, 1937—38-ban szünetelt a bánya, 1939-ben és 1940-ben ismét megkezdték a munkát. Tudnunk kell, hogy ennek a vidéknek a lakossága magyar, tehát az az 50 munkás, akiket a bányavállalat foglalkoztat, magyar munkás. A román-zsidó kezelés alatt azonban, — mert a bánya tulajdonosának annak ellenére, hogy nem zsidó, a munkavezetői és igazgatói zsidók voltak — a munkáslakásoktól kezdve a bányáig az egész telepet annyira elhanyagolták, hogy a munkásházak düledezőben vannak; de nemcsak a házak, még a kórház is féligmeddig rombadőlt állapotban van ezen a bányatelepen. Magát a bányát annyira elhanyagolták, hogy a sodronypályát és a kisvasútat, amely a bányához legközelebb eső és 25 kilométernyire fekvő vasútállomáshoz vezetett, leszerelték, így a legutóbbi időben a 25 kilométer távolságban lévő bányalelőhelyről igás, fogaton kellett a vasúthoz szállítani a termelt bitument, aszfaltot, stb. Szóval teljesen lehetetlen viszonyok közé züllött le az egész bányatelep

; ami odáig vezetett, hogy a munkásság természetesen bérét sem tudta megkapni hosszabb időn keresztül. Űgyhogy amikor a visszatérés után hatósági vezetés alá került a bánya, az már teljesen szótzüillött, csőd előtt álló vállalat volt, ahol a munkásság bérét sem kapta meg. A hatósági vezetés megpróbálta megtenni, amit tudott, szerzett is valami 160 ezer pengő kölcsönt, ez azonban nem volt elég a régi tartozások és főképpen a munkásság elmaradt bérének kifizetésére és az elhanyagolt szállítóberendezések újjáépítésére, úgyhogy a bánya megint a leállás előtt van. Azért hívom fel erre az égy esetre a Ház figyelmét, mert rá akarok mutatni ezzel kapcsolatban arra, hogy az elméleti viták és a gyakorlati élet között nagy különbség van és mert azt szeretnők, ha ezek a konkrét esetek, amelyeket azért hozunk ide, hogy módot adjunk a kormánynak azok megvizsgálására, ülése 19Ul február 19-en, szerdán. megoldáshoz jutnának. Hiszen azt, hogy ezen a vidéken ez a telep elsőrendű fontosságú, hivatalosan megállapították. Az elmúlt héten olvastam Teleki volt főgeológusnak egyik cikkét, amelyben ez a vidék úgy van feltüntetve, mint az országnak egyik legfontosabb nyersanyaglelőhelye. Ha ez így van, lehetetlen, hogy a kormány meg ne tudná találni a módot arra, hogy ennek a lehetetlen régi vállalatnak felszámolásával, amely csőd elé vitte a vállalatot és bemutatta, hogy képtelen a* vezetésre, átvegye a bányaüzemet és ezentúl az ottlevő magyar munkásságot megszolgált béréhez hozzájuttassa. Hogy milyenek voltak itt a bérviszonyok, ezzel kapcsolatban röviden csak arra utalok, hogy a földalatti munkát végző vájárok 2,30 pengő fizetésben részesültek, amikor ezeknek a Magyarországon megállapított minimális munkadíja 6—7 pengőt tesz ki. Tizenkét órát dolgozó napszámosok 1.50 pengőért dolgoztak. Arra kérem az iparügyi miniszter urat az ország- érdekében elsősorban, de azután másodsorban az ott foglalkoztatott és az éhséggel küszködő magyar munkásság érdekében is, vizsgáltassa meg ezt a bányát és ha mindazt igazolva találja, — márpedig erről meg vagyok győződve, mert adataimat megbízható helyről kaptam — akkor intézkedjék a bűnösöknek eltávolítása iránt és a bányavállalatnak olyan újjászervezéséről, hogy abból az országnak haszna legyen. Mert hiszen a bitumennek és az aszfaltnak, amelynek Magyarországon más lelőhelye nincs, rendkívül nagy a fontossága. Felhívom a figyelmet arra, hogy ez a bitumen, amelyet Derna-Tataroson gyártanak, a legelsőrendű minőségű. Jobb, mint akármelyik európai hasonlótermészetű bányatermék. Komániában a jelentősége kisebb volt, merthiszen ott a nyersolajnak a melléktermékeiből fedezték ezt a szükségletet, de Magyarországon ebiben a cikkben, a bitumenben, óriási szükséglet van. Nemcsak útépítésre, amire talán ez az elsőrendű minőségű derna-tatarosi bitumen talán drága is, — hiszen egyenértékű a legjobb minőségű mexikói bitumennel, — hanem elsősorban szigetelési célokra, amely célokra az Országnak többezer vágón bitumen szükséglete van. De nemcsak az országnak van ilyenirányú szükséglete, hanem a környező államok, így Németország és Olaszország is minden felesleget nagy tételben bőségesen átvenne tőlünk. Megvan tehát a lehetőség arra is, hogy a bányavállalat a kellő újjászervezés után hasznothajtó vállalat legyen, az ország és a magyar közgazdaság számára. Ebben az ügyben kérem az igen t. miniszter urat megfelelő intézkedésre. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja az iparügyi miniszter úrnak. Keck Antal képviselő úr interpellációja elmondására halasztást kért. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért halasztást megadja. Következik Haulik György képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy a Vágjobbparti Társulat kezelésében levő gutái szivattyútelep a Vágsellye— gutái főcsatornára lefolyó sok mellékcsatorna víztömegeit átemelni nem képes. Minek következtében nagykiterjedésű, igen jó termő erő-