Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-182

440 Az országgyűlés képviselőházának 182. ülése 1941 február 19-én, szerdán. alapja az állattenyésztés, amely nélkül helyes és eredményes mezőgazdasági termelés, avagy gazdálkodás el sem képzelhető. Különösen előtérbe nyomult ennek a kérdésnek fontossága napjainkban, amikor nemcsak az ország határain belül kell fokozottabb igényeket kielégítenünk, hanem nemzetközi viszonylatban is egészen természetesen és érthetően megnagyob" bodtak és megszaporodtak a velünk szemben fennálló követelmények. (Rajniss Ferenc: Csak a szarvasmarha csökkent!) Az állattenyésztésnek pedig elengedhetetlen feltétele az, hogy megfelelő minőségű és mennyiségű legelő, nevezetesen közlegelő álljon rendelkezésre. (Maróthy Károly: Helyes, ebben egyetértünk!) A közelmúltban, sajnos, kevés történt a közlegelők területének gyarapítása terén. A Zöldmező Szövetség úttörő munkássága — mint emlékezhetünk rá — a legelők megjavítása terén igen szép eredményeket tudott felmutatni, de természetesen a meglévő hiányokat és bajokat orvosolni egymagában nem tudta. A földbirtokreform során, amelynek célja az önálló kisexisztenciák számának növelése, módunkban van a közlegelők problémáját, nevezetesen pedig a legelőterületek megnagyobbításának kérdését megoldani, ha tényleg meg is lesz ehhez az akarat. Közismert dolog, hogy a kisgazdatársadalom az évnek több, mint hat hónapján át közlegelön tartja állatait. (Ügy van! jobbfelől.) Kérdem, hogy azokban a községekben, ahol nincs elégendő legelő vagy egyáltalában nincs legelő, hogyan tudják a kisemberek, a kisexisztenciák szarvasmarháikat és egyéb Jószágaikat, továbbá azok szaporulatát legelőn tartani! Közismert dolog az is, hogy a mai magas takarmányárak mellett, amikor nem is kapható mindig abrak, milyen bajban van a kisgazdatársadalom s milyen baiban vannak még azok is, akiknek jószáguk van, de nincs földjük, mert az év felén, hat hónapon át, a nyári hónapokon keresztül nem tudják állataikat eltartaná. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Népi állattenyésztésünk visszamaradottsâgának és fejletlenségének egyik főokát éppen abban látom, hogy kevés a legelőterület. Es ha már a falu lakosságának jelenleg is ilyen súlyos gondokkal kell megküzdenie a legelőterületek elégtelensége következtében, akkor kérdem, milyen kilátásoknak néznek elébe azok az úgynevezett önálló kisexisztenciák, (Rajniss Ferenc: Hol van a miniszter?!) amelyek majd ezután fognak keletkezni, ha erről a súlyos kérdésről idejekorán nem gondoskodunk ? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Legyen szabad néhány szóval rámutatnom a legelőkben matatkozó hiányosság folytán előállott helyzetre. Elsősorban tehát azok a kisemberek, akikről az imént voltam bátor megemlékezni, képtelenek takarmányon és abrakon tartani állataikat (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) s ezért eladják, különösen pedig eladják azok szaporulatát; (Maróthy Károly: Gyerünk a zsidó legelőkkel!) ennek természetes • következménye az, hogy elesnek attól a bevételi forrástól, amely a kis; embert pénzeli, az állatszaporulat és az állati termékek értékesítésétől, másodszor meg le kell mondaniok a kisembereknek a gyermeknevelés szempontjából olyan nagyon fontos közellátási cikkekről, aminő például a tej, mert aki tejet nem termel, azt megvenni nem tudja. (Rajniss Ferenc: De hol a miniszter?) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr. Boér Ágoston: Kérdem, hogyan lehet sok egészséges gyermeket nevelni tej nélkül? (Rajniss Ferenc: Azt mondják, hogy csak a komoly interpellációkra válaszolnak!) Amíg tehát egyrészt sokszázmilliót áldoztunk a falu felemelésére, addig másrészt — legalább is a múltban — nem adtuk meg azt a sokkal kisebb áldozattal járó lehetőséget a falu népének, hogy megerősödjék, felemelkedjék. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van! Ezt kellene!) A földbirtokreform során keletkező kisexisztenciák — és itt elsősorban a kishaszonbérlőkre gondolok, de általában a kisemberekre is — képtelenek a szükséges és megfelelő legelő terület nélkül megerősödni és kötelezettségeiknek eleget tenni. (Ügy van! Ügy van! — Maróthy Károly: Hajtsuk végre a törvényt!) Ennek következménye az, hogy kisgazdaságukat, haszonbérletüket nem tudják megfelelően karban tartani — és ezt zárójelben mondom: trágyázni — és nem tudnak általában egyéb kötelezettségeiknek, például adófizetési kötelezettségüknek sem eleget tenni. Azt hiszem, mindannyian egyek vagyunk abban, (Rajniss Ferenc: Egyek vagyunk, hogyne! — Taps a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Hol a miniszter?!) hogy amikor mi a kisemberektől megköveteljük, hogy sokat dolgozzanak, akkor meg is kell teremtenünk számukra a többmunkának, a többtermelésnek elengedhetetlen alapfeltételeit is. Megköveteljük tőlük egyrészről azt, hogy a haszonbért kellő időben, rendesen megfizessék, másrészt pedig azt, hogy mint adófizető polgárok, adófizetési kötelezettségüknek eleget tegyenek. (Rajniss Ferenc: Helyes!) A községi közlegelők területének növelésére lehetőséget nyújt az 1939 :IV. te. Ennek a törvénynek értelmében, az igénybevehető a zsidóbirtokokból — a házhelyeken kívül — minden egyéni igényt megelőzőleg a közlegelők terén mutatkozó igényeket kell kielégíteni. Ennek a legfontosabb igénynek a kielégítése közmegnyugvást hozna létre a falusi lakosság körében. (Maróthy Károly: Szóval, nincs közmegnyugvás! — Keck Antal: Mi az, nincs közmegnyugvás 1) Éppen ezért, van szerencsém tisztelettel megkérni a földmívelésügyi kormányzatot, méltóztassék nyilatkozni arról, milyen módon kívánja ezeket a felmerülő, sokszor ordító igényeket kielégíttetni ott, (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Br. Vay Miklós: Ez a szó tetszett? — Keck Antal: Nem a szó tetszik, báró úr! — Zaj. — Elnök csenget.) ahol sajnos, zsidó birtok nem áll rendelkezésre? (Palló Imre: De hitbizomány rendelkezésre áll!) Tudomásom van arról, hogy az 1940rl V. te. végrehajtási utasítása a földmívelésügyi .'minisztériumban teljesen készen áll.' (Maróthy Károly: Miért nem adják ki? — Tauffer CJá" bor: Tessék kiadni! Tekintettel árra, hogy ez a törvény is elősegíti a közlegelők problémájának helyes megoldását, van szerencsém szintén tisztelettel arra kérni a földmívelésügyi kormányzatot, méltóztassék nyilatkozni a tekintetben, hogy az 1940 :IV. te. végrehajtási utasítása mikor kerül kiadásra? (Rajniss Ferenc: Mikor lesz kész és kiadható? Sokat kérdeztük, de hiába! — Maróthy Károly: Már tegnap meg' jelent a hivatalos lapban. — Zaj. — Elnök csenget.) Ezekből a hangokból úgy látom, hogy \ mindannyian, pártkülönbség nélkül, igen nagy súlyt helyezünk erre a szenzációt. nem hajhászó kérdésre. (Rajniss Ferenc: Támogatjuk a képviselő urat!) Lényeges kérdés tehát a közlegelők kérdésének mielőbbi radikális megol. dása. (Helyeslés és taps.) Ez a termelést semmi képpen sem fogja veszélyeztetni, sőt ezzel ket-