Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-182

Az országgyűlés képviselőházának 182. rovására — a felszínen maradni és sohasem gondolt arra, hogy a kockázat területéről el­meneküljön. Az az új elosztó, kereskedelmi funkciókra vállalkozó, lényegéiben nem kereskedő, mert a kockázatot kerülő réteg;, amely a könnyű ha­szon reményében az elosztás pozícióit nagy­készben elfoglalta a rendkívüli időkben érvé­nyesülő állami védelemnek az árnyékában, ezt az elhelyezkedést átmenetinek tekinti és addig marad a pályán, amíg monopol helyzete bizto­sítva lesz. Abban a percben visszatér örök sze­relméhez, a nyájas és enyhe bürokráciához, amint à verseny bármilyen okból újra meg­indul és a kereskedelembe visszatér a kocká­zati elem. T. Képviselőház! Vannak tiszteletreméltó kivételek, de nagyjában, egészében ebben a mai elosztásban kétségtelenül él egy nágytra­fikos szellem. Nos, én ezt csak abból a szem­pontból nézem, hogy az elosztó szervezet meg­duzzadása, a gyors haszonszerzés mohósága, a. szakértelem hiánya, a kevesebb áru és több kéz végső eredményben az árak emelkedését jelenti, a szakértelem hiánya pedig még egy külön veszedelmet, a zugkereskedelem kiala­kulását is jelenti és ma már nem kell ehhez csak Budapesten lenni, vidéken is megtaláljuk a zugkereskedelemnek azt a formáját, amely a lisztnél, a zsírnál, a cukornál és minden fon­tos élelmiszernél jelentkezik és dolgozik. T. Képviselőház! A múlt héten és ezen a héten újból megjelent az egyik újság hirde­tési rovatában egy ajánlkozás: őskeresztény hölgy reprezentatív állást vagy igazgatósági tagságot vállal, jó összeköttetésekkel, »méltósá­gos« jeligére. (Derültség.) Tessék elképzelni azt, hogy annak a költségét — ugyancsak a köszükségleti cikkekben — annak a fogyasztó­nak kell megfizetnie, aki attól a vállalattól valamit vásárolni fog, amely ezt a méltósá­gos összeköttetést igénybe veszi. Ez nem az egyetlen eset, (Szeder Ferenc: Van ilyen sok!) hogy a jó összeköttetéseket ilyenformán gyü­mölcsöztetik, hanem típus és az a baj, hogy ezzel szemben az államhatalom a maga rend­kívüli hatalmát nemcsak hogy nem használja fel, hanem egyenesen elősegíti áz ilyenfajta érvényesülés útját. Azt mondja a közellátási miniszter űr egy beszédében, hogy a kereskedelmet meg keil tanulni. Valóban, meg kell tanulni a ke­reskedelmet, de nem akkor kell tanulni, amikor a kevés készletre sokkal jobban kell vigyázni, mint normális időkben, nem akkor kell meg­tanítani úszni valakit, amikor már az árvízzel kiizködőket az árvízből kell kimenteni, nem akkor kell a vízbe lökni azt, akinek fogalma sincs a víz mibenlétéről, amikor már a legbor zasztóbb árvízveszedelemmel állunk szemben. De hogy az államhatalom a maga kivéte­les hatalmával ezt a törekvést elősegíti, arra egy másik bizonyítékom is van. Egy félhiva­talosnak jelentkező lap foglalkozik a szesz­egyedárusítással és az élesztőengedélyekkel s azt mondja az egyik cikkében, hogy az új en­gedélyesek nagyrésze az ecetgyár berendezésé­hez szükséges tőkével nem rendelkezik, tehát egy budapesti pénzintézet adja nekik ezt a tő­két, amelynek a kamatai és kockázata termé­szetesen megint benne vannak az árakban. Folytatólag pedig ezt mondja (olvassa): »Né­hány eset kivételével az új engedélyesek nem rendelkeznek gyakorlattal ezen a területen« — majd később megint azt mondja (olvassa): »Néhány kivételtől eltekintve, ezek az engedé­lyesek sem igen foglalkoztak kereskedelemmel ütésé 19ki február 19-én, szerdán. 42Í azelőtt.« Én a legnagyobb tisztelettel viselte­tem mindenkinek a képességei iránt, de azt hiszem, hogy a keresztény kereskedelem mély­séges lenézését jelenti az, hogy cbbő'l a milliós keresztény tömegből, amely itt él, ezekre a célokra csak olyanokat tudtak kihalászni, akiK sem tőkével, sem szákértelemmel nem rendel­keznek. (Zaj és mozgás jobbfelől.) Ezeknek a kereskedelmi térre való bevonulása végső eset­ben áremelkedést, bukdácsolást, olyasmit Je­lent, ami megint a fogyasztó ellátását nehezíti meg. (Egry Zoltán: Nagy erkölcsi tőkével ren­delkeznek! Az anyagi a zsidóknál van, az eï~ kölcsi tőke pedig ezeknél!) A szakértelem le­gyen az erkölcsi tőke (Egry Zoltán: Azt is meg fogják nyerni!) és nem egyszerűen a», hogy keresztény kézbe állítjuk át a dolgokat. Meg vagyok győződve arról, hogy szakértelem­mel rendelkezőket is találhattak volna, ha egyéb szempontok nem lettek volna irányadók ennél az átállításnál. Elnök: Képviselőtársam beszédideje lejárt. Kéthly Anna: Tisztelettel kérem beszéd­időmnek negyedórával való meghosszabbí­tását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Kéthly Anna: Beszélnem kell végül a leg­fontosabb kérdésről, a felosztásról, arról, hogy a termelt vagy gyártott élelmiszerek milyen . mennyiségben és milyea szempontok szerint jutnak el a közvetlen fogyasztóhoz. Es itt egy kis kitérést kell tennem. Azt hiszem, hogy az első világháborúnak abban az egy tanulságá­ban valamennyien egyetértünk, hogy az inflá­ciót minden eszközzel meg kell akadályozni. Az infláció a pénzeszközök szaporítása és az árak emelkedése olyan gyorsulással, amelyet még brutális eszközökkel sem tudunk megaka­dályozni. Abban is egyetértünk, hogy az inflá­ció áldozata mindenkor a szabott keresetű ré­teg, amely a maga fizetésével, jövedelmével, bérével nem tud lépést tartani az árak emelke­désével. Nagyon nagy kérdés azonban az. hogy amikor az inflációt formailag elkerüljük, ak­kor a másik oldalon elkerüljük-e azokat a szo­morú eredményeket, amelyeket az infláció lé­nyegében előidéz. Bízom abban, hogy amíg a Nemzeti Bank jelenlegi vezetősége a helyén áll, addig a pénzhigítás eszközeihez legfeljebb ultima ratioként fognak hozzányúlni. Látom azonban éppen a szabott keresetű réteg meg­élhetésének területén, hogy az inflatorius ered­mények infláció nélkül is elérhetők akkor, ha az élelmiszerárak emelkednek, mint ahogyan emelkednek is. Ha a béreket ezzel szemben ha­talmi szóval alacsony szinten tartják, akkor bekövetkezik az az eredmény, amely nem más, mint a dolgozó rétegek életszínvonalának, rela­tív vásárlóképességének leromlása. Tudnunk kell és ebben a mostani jelszavas világban fi­gyelemmel kell lennünk arra, hogy ezek a dol­gozó rétegek kereszténv magyar dolgozó r em­berek. Az árak emelkedése, a bérek rögzítése tipikusan inflációs eredmény pénzhigítás nél­kül. Amikor ennek indokolását hallgattuk, ak­kor találkoztunk azzal az ellenvetéssel, hogy ma minden állam a viszonyok által kényszerítve készlettakarékoskodást folytat és éppen ezért kénytelen bizonyos erőket és bizonyos módsze­reket a rendes módszereken kívül is a fogyasz­tás korlátozásának szolgálatába állítani. Most tehát azt mondják, hogy az árak emelése és^ a bérek rögzítése ilyen kényszertakarékossági módszer, a készlettakarékoskodásnak egy ilyen különleges módszere. 63*

Next

/
Thumbnails
Contents