Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-181

402 Az országgyűlés képviselőházának 181. ülése 1941 február 18-áh, kedden. nem lehetett megvásárolni, törvénye« rendelkezés volt rá. A bankok azonban összevásárolták ezeket a papírokat 15—20—30 vagy talán 10%-os árban is, (Zaj.) ezzel szemben ezeket a kötvényeket ma 108-as árfolyamon számolják el. Lehetetlen dolog, hogy, amikor gaadavédelmi rendelkezéseket hozunk, amikor a föld népét meg akarjuk menteni, ugyanakkor a kölcsönfelvevőket teljesen kiszolgáltatjuk a bankoknak. (Rajniss Ferene Ez a szép csöndes rablás az országban állandóan folyik!) Még egy kérdést legyen szabad felvetnem, a mezőgazdaságnak kedvezményes kamatozással nyújtandó kölcsönök kérdését, mert intenzív mezőgazdaságot nem lehet kellő tőke nélkül elképzelni. Időm azonban lejárt, bár szerettem volna még egypár mondatot elmondani. (Gr. Festetics Domonkos: Pedig ez nagyon érdekes téma lett volna!) Befejezem azonban beszédemet azzal, hogy ha a pénzügyminiszter úr mint csúcsminiszter ezeket a problémákat, amelyek ben nem támadjuk őt, hanem csak felvetjük előtte ezeket, mint megvalósítandókat, meg fogja valósítani és nem lesz ebben az országban protekciós jövedelem, (Gr. Festetics Domonkos: Helyes!) hanem irgalmatlanul kiirtanak minden ilyet ás minden helyre a megfelelő szakértelmű embereket helyezik, (Gr. Festetics Domonkos: Nem az ejtőernyősöket!) akkor magától meg fog szűnni az a helyzet, hogy az ellenzéki oldalon ezeket a kérdéseket ismételten felvetik. (Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik. Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Ferenczy Tibor! Elnök: Ferenczy Tibor képviselő urat illeti a szó. Ferenczy Tibor: T. Ház! Az igen t. pénzügyminiszter úr gazdasági összekötő miniszteri minőségében adott expozéja újból meggyőzhette minden elfogulatlan hallgatóját arról, hogy a magyar királyi kormány milyen komly felelősségtudattal igyekszik (Rapcsányi László: No, ehhez szó férlhet!) a legnehezebtb viszonyok között is gazdasági életünk zavartalanságát biztosítani, fenntartani, majd pedig, amikor a háborús idő engedi, ezt a gazdasági életet a legracionálisabb módon átformálni, átépíteni. Az ezeknek a céloknak szolgálatában álló eszközöket, módokat, habár ezt a dolog természeténél fogva csak nagy vonalakban, általánosságban tehette, ugyancsak megjelölte a pénzügyminiszter úr. A kákán is csomót kereső kritika siet az általánosságot kifogásolni, és hiányolja, hogy kevés a konkrétum az expozéban. Azt is hallottuk többek között, hogy ugyanazt, amit a pénzügyminiszter úr elmondott, egy 300 pengős fizetésű, tehát pályája elején álló, hogy úgy mondjam, a rangsor végén lévő fiatal újságíró is elmondotta volna. (Maróthy Károly: Ez a fontosabb: a rangsor végén! Ott nem lehet okosabb senki, mint a rangsor elején levők!) Elhiszem, hogy elmondhatta volna, mert az újságírókat általában igen élénkeszű, értelmes embereknek ismerem. De szörnyű még elgondolni is azt, hogy mit kellett volna nekünk itt a Házban kiállnunk akkor, ha nem egy fiatal újságíró mondta volna el, (Rajniss Ferenc: Egy öreg!) hanem egy nagyobb fajsúlyú, (Rapcsányi László: Egy jó csáklyás! — Maróthy Károly: Egy nyugalmazott miniszter!) egy nagyobb stílű, de a mellett jósvádájú, jó tüdőkapacitású, mondjuk, nem 300, hanem 2000—3000 pengős fizetésű újságíró, mert ebben az esetben, azt hiszem, nem egy órát, nem négy és félórát, hanem napokat kellett volna itt töltenünk, éppen a konkrétumok meghallgatása miatt. (Rapcsányi László: Ha a miniszterelnök úrét kibírtuk, akkor mindent kibirunk!) Megnyugvással vehetjük azonban tudomásul, hogy ezt az expozét a mi kitűnő pénzügyminiszterünk mondotta el, aki máris igen jelentős eredményekre tekinthet vissza, de mégsem igényelte sohasem a csodagyerek címet, sem pedig a próféta jelleget. Mindenesetre az áll az ország érdekében és az válik az ország javára, hogy bár az általa szükségesnek látott szűk keretekben, de mégis egyszerű, világos, mindenki által könnyen megérthető módon előadott expozéját tőle hallottuk. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Természetesen nagyon érdekes lett volna konkrétumokat hallani, sőt olykor-olykor ez szenzációs is lett volna, különösen akkor, r ha például a közellátás kérdéseinek, a közellátás tervbevett további korlátozásainak és ezek életbeléptetési dátumainak ismertetéséről lett, volna szó. De úgylátszik, a pénzügyminiszter úrban nem volt elég humorérzék ahhoz, hogy itt alkalmat adjon arra, hogy egyesek kicsiben vagy talán nem is olyan kicsiben, Rotschildféle Waterloo-megiátszásokat rendezzenek az élelmiszereknek különben sem túl bő készleteivel. (Rapcsányi László: Humorizálni nem érünk rá most!) A pénzügyminiszter úr által megjelölt feladatoknak az a része, amely — hogy úgy mondjam — a legkorábban esedékes, sőt máris az. a közellátás, az ország közélelmezésének kérdései, amelyek megoldására nézve igen szerencsés prognózis az, hogy ezek a kérdések a közellátási miniszter úr szakavatott, kemény férfi kezében vannak. (Maróthy Károly: Akkor nincs semmi baj!) Az ő személye és a pénzügyminiszter úr személye garancia arra, hogy ezeket a feladatokat a legkörültekintőbben, a leghumánusabban, a legigazságosabban (Maróthy Károly: Tekintélyállam!) és a termelő, az agrárlakosság felé a legkisebb fájdalom okozásával fogják megoldani. (Rapcsányi László: Ügy mint az árvízkérdést!) A már eddig életbeléptetett korlátozások során szerzett egy-két tapasztalatomat 'bátorkodom szóvátenni és élve azzal a lehetőséggel, amelyet ennek a vitának tágabb keretei nyújtanak, bizonyos hiányokra is rá kívánok mutatni, amelyeket a közélelmezési rendelkezések végrehajtásával kapcsolatban észleltem. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ilyen is van!) Látjuk ugyanis, hogy a már meglevő élelmiszerjegyek — így például a cukor- és Budapesten a zsírjegy — árura való átválthatósága a kellő időben nem mindenkor volt biztosítva. Ez pedig a jegyrendszernek elengedehtetlen feltétele. (Horváth Géza: Ügy van! Alapvető!) Ha a korlátozásnak erre a legradikálisabb módjára határozza el magát a kormányzat, akkor eleve biztosítania kell azt, hogy az áru kellő mennyiségben valóban a fogyasztók rendelkezésére álljon az esedékesség napján. (Horváth Géza: De ezt nem csinálták!) Ez viszont csak úgy lehetséges, ha a fogyasztók meghatározott kiosztó-, árusítóhelyekhez vannak utalva, lehetőleg saját választásuk alapján, amely kiosztó-, árusítóhely viszont a jelentkezett fogyasztók névjegyzéke és a kiszolgáltatandó áru összegezett mennyisége alapján ezt az árumennyiséget kellő időhen meg is tudja kapni. A kiosztóhely fixirozása nélküli jegyrendszer LOI felesleges bosszúságot, tehát elkerülhető rossz hangulatot vált ki, sok lótás-futást, idegeskedést, időveszteséget jelent a háztartások-