Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-166

28 Az országgyűlés képviselőházának 166. ülése 1940. december 10-én, kedden Iá«, akár magánalkalmazáS; akár iparigazolvány, vagy más jogosítvány elnyerésénél milyen súlyos hátrányban vannak és milyen esélytelenül pályázhatnak más, a mai gazdasági életben jogokat elnyerni kívánó egyénekkel szemben. T. Ház! A törvényjavaslatnak éppen az a célja, hogy özeket a joghátrányokat érdemesség esetén a minimumra apassza le. A törvényjavaslat alapelve igenis az, amit tévesen kifogásolnak, az egyéniesítés, mert hiszen az érdemességet máskép, mint bírói határozattal nem lehet elbírálni. Ebben a tekintetben igen rugalmas a törvényjavaslat, mort a, legszélesebb küríí bírói eognitio és bírói mérlegelés gyakorlására ad lehetőséget. Vitathatónak tartom magam is azt, hogy ne zárassék ki a rehabilitáció kedvezményéből az, aki a : büntetésvégrehajtása elől megszökött. Ezt majd a részletes tárgyalásnál megvitathatjuk. Külön kell megemlékeznem az eljárás egyszerűségéről és gyorsaságáról. Igen helyesen mellőzte a javaslat a Balogh-féle javaslatnak a vizsgálati eljárásra vonatkozó részét, nemkülönben pedig* azt, hogy az előkérdésben: a megengedhetőség kérdésében külön bírói határozat hozassék. Itt zárt tárgyaláson a bíróság az előre beszerzett környezettanulmány alapján mindjárt érdemben határoz. Ehhez^ az eljárás anonimitása miatt igen fontos érdekek fűződnek. Arra kérem az igen t. igazságügyminiszter urati hogy a végrehajtási utasításban méltóztassék gondolni arra is, hogy az ilyen rehabilitáció iránti kérések ne & rendes. bárki által betekinthető büntető iktatóban iktattassanak, hanem egy külön bizalmas iktatóban, és minden az üggyel kapcsolatos idézés és határozat zárt borítékban kézbesíthessék: ki. hogy az elítélt meg legyen kímélve egy újabb meghurcoltatás Canossa-járásától. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok még röviden megemlíteni, hogy a börtönből kibocsátott emberekről naponta olvashatjuk, hogy néha szabadságvesztésbüntetésük kitöltése után való távozásuktól számított 24 óra alatt ríjabb bűncselekményt követnek el. Ez arra vall, hogy a patronázs, amely ezidőszerint nagyobbt társadalomra van utalva, nem működik kellőleg, vagyis, hogy ezek a társadalmi egyesületek nyilván az anyagi erők elégtelensége miatt nem tudnak eleget tenni alapszabályszerű kötelességüknek. Itt talán az államra vár a feladat, hogy ezt a hiányosságot pótolja. Sajnálattal kell megállapítanom ebben a tekintetben, hogy az igazságügyi tárca jövő évi költségvetésébe mindössze 25.300 pengő szerepel erre a célra és ha ehhez még hozzáveszem az egyes fogházakban lévő rabsegélyző alapok által évente kiadni szokott mintegy 20.000 pengőt, r ez együtt is csak egy töredéke a reális szükségletnek. Pedig az lenne a kívánatos, hogy inkább a büntetés végrehajtásának költségei apadjanak (Helyeslés bcUfelől.) oly módon, hogy ezeknek a költségeknek egy részét a szociális gondoskodás és patronázs céljára tudjuk fordítani. Ezzel mindenesetre apasztani fogjuk a bűntettesek számát és ezért kérem az igazságügyin iniszter urat, méltóztassék a régebben fennállott,, de időközben megszüntetett rabmenházat lehetőleg újból felállítani, hoft'y amikor ezek az emberek kijönnek a tömlőéből, szeretettel támogassa őket valaki, hogy ismét elindulhassanak a gazdasági és társadalmi élet útján. T. Ház! Karácsony havában, az advent idején tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, amely a keresztyén lélek mélységéből fakadt és a krisztusi szeretet és megbocsátás élő kútfejéhez vezet. Méltóztassanak megengedni, hogy én nemcsak pártom nevében, — melynek megtisztelő bizalmából van szerencsém most felszólalni —• hanem ama névtelen százezrek nevében is megköszönjem az igazságügyminiszter úrnak azt, hogy a szeretet ünnepére •— amikorra remélem, hogy ebből a javaslatból törvénylesz — egy ilyen gazdag ajándékot helyez el elítélt. de jobb 'útira tért magyar testvéreink karácsonyfája alá. Én ilyen ünnepi érzésekkel szemlélem ezt a törvényjavaslatot, és abban a reményben, hogy ezzel megnyílik az a kapu, amely sok elítélt, de jobb ixtra tért magyar testvérünknek lehetővé teszi, hogy az állam hasznos, hűséges és munkás polgárai lehessenek, a törvényjavaslatot általánosságban örömmel fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik ) Ehiök: T. Ház! A napirend tárgyalására megállapított idő letelt, ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozólag, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk, és ennek napirendjére tűzzük ki: a kivételes hatalomnak további négy hónappal való meghosszabbítására vonatkozó miniszterelnöki előterjesztés felett való vitanélküli döntést, továbbá a most tárgyalt javaslat vitájának folytatását, azonkívül az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezéséről, az egyetemi és főiskolai hallgatók felvételének szabályozásáról szóló törvényjavaslatok, végül a 36 tagú országos bizottság 1939 december 20-ától 1940 június hó 19-éig terjedő idő alatt kifejtett működéséről szóló jelentésének tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát magáévá teszi. Jelentem a t. Háznak, hogy Kölcsey István képviselő úr indítványt terjesztett be aziránt, hogy a holnapi ülés napirendjére kitűzött törvényjavaslatok és jelentés tárgyalásának tartamára az ülések időtartama napi 8 óráiban állapíttassák meg. (Helyeslés jobbfelől.) Az indítványról a házszabályoknak megfelelően a h'olnapi ülésünk elején fogunk vita nélkül dönteni. A Ház elnök bejelentését tudomásul veszi. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációé könyvet felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »vitéz Roszner István báró — a kormányhoz — a hivatalos titoktartás megsértése tárgyában; Matolcsy Mátyás — a miniszterelnökhöz —• a nyáron hadbavonult, aratás nélkül maradtak ellátatlan családjának megsegítése tárgyában; Kóródy .Tibor — a miniszterelnökhöz — a magasrangú politikusok és tisztviselők összeférhetetlensége tárgyában ; Maróthy Károly — a belügyminiszterhez — az erdélyi menekültek elhelyezése tárgyában; Rapcsányi László — a miniszterelnökhöz — a sajtócenzúra visszásságai tárgyában; Kranez Rajmund — a belügyminiszterhez