Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-180

381 Az országgyűlés képviselőházának 180. csak hasznos lehet. Egy szomorú dolog azonban van, éspedig az, hogy a vita ilyen kislétszámú résztvevővel folyik a Ház nyilvánossága előtt, (Tornyos György: Ott sínesének!) Én egyformán vádolok ott és itt. (Gr. Festetics Domonkos: Igaza van!) Ha van valami, ami a magyar parlament tekintélyét és á parlamentarizmusba vetett hitet lejáratja, ezek az ürességtől kongó padsorok bizonyára hozzájárulnak ehhez. (Tornyos György: Igaza van!) Sajnos, ez nem az egyetlen, nem is az első, de nem is az utolsó eset. . Ezek után méltóztassék megengedni nekem, hogy pár szerény megjegyzést fűzzek az expozéhoz. A pénzügyminiszter úr azt mondotta beszédének egyik pontján, hogy a munka mennyiségi és minőségi megszervezése, racionalizálása és felfokozása a tervnek legfontosabb célkitűzése. Én tökéletesen egyetértek ezzel a megjegyzéssel, szeretném azonban hozzáfűzni azt, — és ez roppant fontos — hogy ezen a téren, ha valahol, akkor itt, szerintem a terv keresztülvitelével is szorosan összefüggő intézkedésre, éspedig komoly és könyörtelen intézkedésre van szükség. Ahhoz ugyanis, hogy azt a munkát, amelyet a miniszter úr gondol, tényleg úgy tudjuk megszervezni, hogy az a későobiek szempontjából valóban nemzetépítő legyen, elsősorban ki kell irtanunk az úgynevezett zsidószellemü munkáltatási rendszert. Lehetetlen állapot az, t. Ház, hogy ma, a második zsidótörvény korszakában, még mindig az a munkáltató rendszer álljon fenn, amely azzal tette tönkre Magyarországot, hogy a liberál-kapitalista felfogás alapján a munkást nem a termelésnek a másik kettővel, a természettel és a tőkével egyenrangú tényezőjévé tette, hanem rabszolgává, a tőke robotos rabszolgájává tette, és ezzel lefokozott egy olyan fontos termelési tényezőt, amilyen a munka, és ezzel egyúttal lefokozta a munkás értékét, a nemzet dolgozó millióinak egy igen tekintélyes hányadát. Elnök: Kérem a karzati közönséget, méltóztassék nyugodtan ülve maradni* és ne tessék integetni. Rapcsányi László: T. Ház! Véleményem szerint ennek a szervezésnek első és legfontosabb kötelessége az volna, hogy becsületes munkapolitikával tegye lehetővé azt, hogy a munkás tényleg egyenrangú termelési tényező és ne robotoló rabszolga legyen, amivel én azt akarom kifejezni, hogy biztosítsuk a munkaadó es a munkás jogát egyformán. Ez így csak egy általános kijelentés, amelyet nagyon sokan elmondottak talán már ebben a Házban, ehhez azonban nekem hozzáfűznivalóm van és ez ekként hangzik: biztosítsuk a munkás jogát, hogy tényleg egyenrangú termelési tényező legyen, de egyúttal tegyük szigorú kötelességévé azt, hogy azt ami biztosított jogai alapján kötelessége, tessék tökéletes formában elvégezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Utalok itt egy példára. A közvéleményben számtalanszor felhangzik különböző oldalak felé, — felénk is — sokszor meggondolt, sokszor meggondolatlan formában az a vád, hogy a magyar, különösen a mezőgazdasági élet nem bírja el azt az állandó lazítást, uszítást, ami abban nyilvánul meg, hogy a munkásság számára magasabb bért követelünk. Ebben a formájában kétségtelenül helytálló ez a bírálat. Amikor azonban a magyar munkásság számára bért követelünk, amikor emberibb elbánást kívánunk, mért ehhez joga van, ugyanakkor szükségesnek tartjuk, — inert csakis így lehet megoldani ezt a kérdést — azt, ülése 19Ul február 14.-én, pénteken. hogy ha egy magasabb szempontból nézett egészséges termelő politika alapján a munkásnak is tudjunk nagyobb jövedelmet biztosítani, ezzel a jövedelemtöbblettel az: ő kötelességteljesítő munkaadójának szintén nagyobb jövedelmet tudjon biztosítani, a tökéletesen végrehajtott munka alakjában. Azt mondja továbbá az expozé, hogy a gazdasági erőket a legnagyobb teljesítményre kell felfokozni, — ez megint helytálló, közismert igazság — minden termelési tényező erejét a lehetőség határáig fel kell fokozni ós a nemzet szolgálatába kell állítani. Ez a kettő szorosan összefüg'gő tétel. Köztudomású a mai közgazdasági felfogás alapján, hogy a termelésnek három tényezője van: a munka, a tőke és a természet. Bár sem közgazdasági szaktudós nem vagyok, sem pedig ezzel a kérdéssel behatóbban nem foglalkoztam, csupán a józan paraszti eszem alapján gondolkodva megállapítom azt, hogy a termelés csak akkor lehet rentábilis, csak akkor lehet tényleg helyes, ha ez a három tényező úgy függ össze egymással, hogy az ennek kapcsán végzett munka és az elvégzett feladatok harmonikusan kapcsolódnak egybe. Ha pedig ez így van, mint ahogyan szerény véleményem szerint így van, akkor joggal szerettem volna hallani az igen tisztelt csucsminiszter úrtól azt is, vájjon hogyan óhajtja felfokozni azokat a gazdasági erőket és azoknak a termelő tényezőknek a munkáját, amely gazdasági erők és termelő tényezők az ő programmja keresztülvitelében feltétlenül igen hatékonyan játszanak közre. Mert az, hogy a termelési tényezőket helyesen állíthas suk be a nemzet gazdasági életébe és az, hogy, mint a miniszter úr mondja, a gazdasági erőket a legnagyobb mértékben fel tudjuk fokozni, sokkal súlyosabb kérdés, semhoy csak egyszerűen átlendüljünk rajta ós napirendre térjünk felette. Az, hogy a gazdasági erőket fel tudjuk fokozni, szerintem két feltételtől függ. Az egyik a szellemi feltétel, a másik az úgynevezett fizikai feltétel. Az elsőnek a felfokozásánál, vagyis a szellemi feltételek helyes so; rompóba állításánál egy a magyar gazdasági életben igen szomorú tünetet kell megállapítanunk. Hogy elsősorban szellemileg felfokozzam, szellemileg képessé tegyem a nemzet közösségét az egészséges termelésre, ahhoz szükséges az egészséges szellem kialakulása, hogy az egyének eredményes munkássága tényleg a köz javát szolgálja. De hogyan képzelhető ez el, amikor éppen a jelenlegi gazdasági helyzet, azt mondhatnánk, szinte mesterségesen tenyészti ki azokat, akik ennek az egészséges szellemnek éppen a legerélyesebb és a legszívósabb megrontói. T. Ház! Tisztelettel kérek 15 perc meghoszszabbítást. Elnök: Kérdem, méltóztatnak a kért 15 percnyi meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Rapcsányi László: Itt nagyon sokszor jelentkezett már a stróman-kérdés, a strómanrendszer, de még nem hallottam azt, hogy ezzel a rendszerrel kapcsolatban bárki is lélektanilag ismertette volna annak a lelkekre gyakorolt bomlasztó és romboló eredményeit. Ennek a rendszernek elsősorban a tisztességtelen gazdagodás az eredménye. Méltóztassanak elképzelni azt, hogy valaki, akiben minden adottság megvan ahhoz, hogy a gazdasági életben a helyét elfoglalja, minden képessége megvan az általa választott szakmának a vitelére, azt látja, hogy ebben a gazdasági élet-