Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-179

348 Az országgyűlés képviselőházának 179. Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Szakáts Pál. Elnök: Szakáts Pál képviselő urat illeti a szó. Szakáts Pál: T. Ház! Én az előttem szólott Piukovich igen t. képviselő úrral szemben a lehető legmelegebben üdvözlöm, a pénzügyminiszter úrnak mint csúcsminiszternek az expozéját. (Pándi Antal: Próbálja az ellenkezőjét csinálni!) Őszinte sajnálattal láttam, hogy a Ház nem vette észre, hogy a miniszter úr tulajdonképpen korszakot alkotó jelentőségű bejelentéseket tett, (vitéz Lípcsey Márton: Rossis hiszeműséggel nem is lehet ezt felfogni!) olyan bejelentéseket tett, amilyenek talán még a magyar parlamentben nem hangzottak el. (Kuhajda Vilmos: Most mondták, hogy negyven éve ezt hangoztatják!) Elnök: Kuhajda képviselő urat figyelmeztetem, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjék. Szakáts Pál: Én azt vártam volna az expozé után, hogy a mélyen t. túloldal s talán elsősorban a nyilaspárt lesz az, amely a lehető legmelegebben üdvözli Reményi-Schnell

er Lajos pénzügyminiszter urat ebből az alkalomból. (Palló Imre: Maga sem hiszi el!) Igen t. képviselőtársam, méltóztassék meghallgatni, bizonnyal tudom, hogy beszédem végén igazai fog nekem adni. Tudom, hogy ha kifejtem beszédemben, miért látom azt, hogy^ ReméuysSchneller Lajos pénzügyminiszter úr volt ÍIX, első, aki olyan bejelentéseket tett, amelyekért önök harcolnak, akkor a következő ellenzéki beszédek igazat fognak nekem adni. (Pándi Antal: Sohasem látja azt! — Váczy Józsel: Ezért minden keresztény magyar harcol !J Elnök: Váczy képviselő urat rendreutasítom. (Váczy József közbeszól.) A képviselő urat ismét rendreutasítom. (Meskó Zoltán: Kinevettek 'bennünket, amikor kezdtük!) Szakáts Pál: Éppen azért, mert úgy látom, hogy a mélyen t. Háznak igen sok tagja nem látta meg a szósztól a húst, nem látta meg, hogy tulajdonképpen mi volt az értelme az egész expozénak, azt a pár sort, amelyről beszélni akarok, fel is olvasom. A pénzügyminiszter úr ezt mondta (olvassa): »Nem az arany szabja meg, hogy a belföldi gazdasági élet által igényelt finanszírozások milyen mértékben történhetnek meg, hanem maga a termelés és a belföldi gazdasági élet jogos igénye. Ezért a gazdasági élet igényeinek megfelelően a hiteléletet is irányítani fogjuk, hogy a termelés és hasznos beruházás hitel hiányában meg; ne hiúsulhasson.« S azután, ez a legfontosabb (olvassa): »A tőke nem tévesztendő össze a pénzzel, mert ez két különböző dolog. A tőkét csak úgy foghatom fel, hogy a munkának megtakarított eredménye, és hivatása az, hogy újabb munkalehetőséget teremtsen. Ezért a tőkeképződést és annak eszközét, a takarékosságot, elő fogjuk mozdítani, viszont a tőkét minden vonatkozásban a nemzeti célok szolgálatába fogjuk állítani.« Mélyen t. Ház! Carlo és Rodbertus gazdasági rendszerében éltünk, gazdasági életünket ez jellemezte 1850 körül. (Egy hana a szélsőbaloldalon: Most mi jellemzi? — Pándi Antal: Most jön rá! Csodálatos, mi már ezen túl vagyunk!) Carlo és Rodbertus voltak azok. akik már felismerték azt, hogy a termelésben a munka, a termelés egyik tényezője háttérbe van szorítva és nem kapja meg azt az ellenértéket, amihez jussa van. (Abonyi Ferenc: Ismeri ma mindenki. —- Elnök csenget.) Ennek ülése 1941 február 13-án, csütörtökön. folytatói voltak azután Lassale, Marx és Engels. (Pándi Antal: Tudjuk mi is!) Elnök: Kérem Pándi képviselő urat, szíveskedjék mellőzni a közbeszólásokat. Szakáts Pál: Céljuk az volt, hogy a kapitalista gazdasági rendben a munka érvényesülhessen, mert ők nagyon jól látták azt, hogy a három termelési tényező közül, a tőke, a munka és a természeti erők közül a munka nem foglalja el az őt megillető helyet (Pándi Antal: Rosszul mondja, mert először jön a föld.) Elnök: Csia képviselő urat rendreutasítom, mert ismételt figyelmeztetésem ellenére folytatja közbeszólásait. Szakáts Pál: Tisztán á tőke érdekében és a tőke uralmi rendszere alapján folyt a termelés. Mert mi a termelés? Azoknak a javaknak előállítása, amelyek az élethez szükségesek. Miután a tőke érdekében volt beállítva az egész termelés, természetes, hogy az tulajdonképpen csak egy kisebbséget szolgált ki, és a föld lakosainak legnagyobb része a megfelelő eszközöket nem tudta megszerezni az élethez. Ezellen küzdöttek mindazok, akik a munka értékét akarták kivívni. A világháború után Mussolini, az olasz fasizmus és Hitler volt az, aki nemzeti mozgalmával azt akarta elérni, hogy ez a termelési rendszer változzon meg és a munkát tegyék a termelésben a döntő tényezővé, tényezővé, amely irányítja a termelést, amely megszabja a termelés feltételeit. Ellenben ilyen határozottan ezt a tételt nem állította fel senki és nem mondta ki. Ök tulajdonképpen csak keresztülvitték és véghezvitték ezt, mint alnémetek esetében látjuk, olyan csodálatos pénzgazdálkodási rendszerrel, hogy egy ilyen nagy világháborúra így felkészülhettek, ilyen haderőt állíthattak fel és a németek voltak azok, akik lakosságukat a nagy háborús előkészület ellenére mégis magasabb színvonalra tudták emelni. Tovább megyek. Tulajdonképpen mi a Szovjet törekvése és mi volt azelőtt a szociáldemokrácia törekvése? Ugyanaz: hogy a munkának nagyobb értéket juttasson és olyan eszközöket adjon a lakosok vagy a nép kezébe, amelyekkel színvonlukat fel tudják emelni. Ezért küzdöttek és ezért nagy dolog a pénzügyminiszter úr bejelentése, mert ő egy rendszert ilyen pénzügyi eszközökkel tud megváltoztatni. Nem szükséges, hogy a Szovjet rengeteg gyilkossága vezessen oda, hanem lassan fejlődjék ki egy olyan rendszer, amely az embernek jobb megélhetést ad, hogy emberi méltóságának minden tekintetben megfelelően éljen. Mihez fordultak a németek, mihez fordult a fasizmus és a nemzeti szocializmus? Bizonyos külső eszközökkel szervezte meg a tömegeket, kénytelen volt kvázi párthadseregbe belevinni az embereket azért, hogy ezek révén ki tudja harcolni azt, hogy a munka a maga megfelelő helyét elnyerhesse, elérhesse azt, hogy a jövőben ne a tőke domináljon, hanem a munka. (Malasits Géza: Ezt még nem érték el Németországban! Ott még éppúgy dominál a tőke, mint Olaszországban!) A tökére szükség van, de a tőkét kényszerítem arra, hogy a maga feladatát lássa el, alimentálja a munkát, hogy termelhessen, A pénzügyminiszter űr rendkívül nagyjelentőségű bejelentése természetesen csak kezdet, mert ezt ki kell építeni. Mi most egy kapitalisztikus rendszerben élünk, ha azonban ezen változtatunk, igen t. képviselőtársaim, úgy, hogy igyekszünk a tőkét is arra kényszeríteni, hogy a termelés