Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-179

348 Az országgyűlés képviselőházának 179. Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Szakáts Pál. Elnök: Szakáts Pál képviselő urat illeti a szó. Szakáts Pál: T. Ház! Én az előttem szólott Piukovich igen t. képviselő úrral szemben a lehető legmelegebben üdvözlöm, a pénzügymi­niszter úrnak mint csúcsminiszternek az expo­zéját. (Pándi Antal: Próbálja az ellenkezőjét csinálni!) Őszinte sajnálattal láttam, hogy a Ház nem vette észre, hogy a miniszter úr tulaj­donképpen korszakot alkotó jelentőségű beje­lentéseket tett, (vitéz Lípcsey Márton: Rossis hiszeműséggel nem is lehet ezt felfogni!) olyan bejelentéseket tett, amilyenek talán még a ma­gyar parlamentben nem hangzottak el. (Ku­hajda Vilmos: Most mondták, hogy negyven éve ezt hangoztatják!) Elnök: Kuhajda képviselő urat figyelmez­tetem, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjék. Szakáts Pál: Én azt vártam volna az ex­pozé után, hogy a mélyen t. túloldal s talán elsősorban a nyilaspárt lesz az, amely a lehető legmelegebben üdvözli Reményi-Schnell er La­jos pénzügyminiszter urat ebből az alkalom­ból. (Palló Imre: Maga sem hiszi el!) Igen t. képviselőtársam, méltóztassék meghallgatni, bizonnyal tudom, hogy beszédem végén igazai fog nekem adni. Tudom, hogy ha kifejtem be­szédemben, miért látom azt, hogy^ Reméuys­Schneller Lajos pénzügyminiszter úr volt ÍIX, első, aki olyan bejelentéseket tett, amelyekért önök harcolnak, akkor a következő ellenzéki beszédek igazat fognak nekem adni. (Pándi Antal: Sohasem látja azt! — Váczy Józsel: Ezért minden keresztény magyar harcol !J Elnök: Váczy képviselő urat rendreutasí­tom. (Váczy József közbeszól.) A képviselő urat ismét rendreutasítom. (Meskó Zoltán: Kinevettek 'bennünket, amikor kezdtük!) Szakáts Pál: Éppen azért, mert úgy látom, hogy a mélyen t. Háznak igen sok tagja nem látta meg a szósztól a húst, nem látta meg, hogy tulajdonképpen mi volt az értelme az egész expozénak, azt a pár sort, amelyről beszélni akarok, fel is olvasom. A pénzügyminiszter úr ezt mondta (ol­vassa): »Nem az arany szabja meg, hogy a bel­földi gazdasági élet által igényelt finanszíro­zások milyen mértékben történhetnek meg, hanem maga a termelés és a belföldi gazdasági élet jogos igénye. Ezért a gazdasági élet igé­nyeinek megfelelően a hiteléletet is irányítani fogjuk, hogy a termelés és hasznos beruházás hitel hiányában meg; ne hiúsulhasson.« S az­után, ez a legfontosabb (olvassa): »A tőke nem tévesztendő össze a pénzzel, mert ez két külön­böző dolog. A tőkét csak úgy foghatom fel, hogy a munkának megtakarított eredménye, és hivatása az, hogy újabb munkalehetőséget te­remtsen. Ezért a tőkeképződést és annak esz­közét, a takarékosságot, elő fogjuk mozdítani, viszont a tőkét minden vonatkozásban a nem­zeti célok szolgálatába fogjuk állítani.« Mélyen t. Ház! Carlo és Rodbertus gazda­sági rendszerében éltünk, gazdasági életünket ez jellemezte 1850 körül. (Egy hana a szélső­baloldalon: Most mi jellemzi? — Pándi Antal: Most jön rá! Csodálatos, mi már ezen túl va­gyunk!) Carlo és Rodbertus voltak azok. akik már felismerték azt, hogy a termelésben a munka, a termelés egyik tényezője háttérbe van szorítva és nem kapja meg azt az ellen­értéket, amihez jussa van. (Abonyi Ferenc: Is­meri ma mindenki. —- Elnök csenget.) Ennek ülése 1941 február 13-án, csütörtökön. folytatói voltak azután Lassale, Marx és En­gels. (Pándi Antal: Tudjuk mi is!) Elnök: Kérem Pándi képviselő urat, szí­veskedjék mellőzni a közbeszólásokat. Szakáts Pál: Céljuk az volt, hogy a kapi­talista gazdasági rendben a munka érvényesül­hessen, mert ők nagyon jól látták azt, hogy a három termelési tényező közül, a tőke, a munka és a természeti erők közül a munka nem foglalja el az őt megillető helyet (Pándi Antal: Rosszul mondja, mert először jön a föld.) Elnök: Csia képviselő urat rendreutasí­tom, mert ismételt figyelmeztetésem ellenére folytatja közbeszólásait. Szakáts Pál: Tisztán á tőke érdekében és a tőke uralmi rendszere alapján folyt a ter­melés. Mert mi a termelés? Azoknak a javak­nak előállítása, amelyek az élethez szüksége­sek. Miután a tőke érdekében volt beállítva az egész termelés, természetes, hogy az tulajdon­képpen csak egy kisebbséget szolgált ki, és a föld lakosainak legnagyobb része a megfelelő eszközöket nem tudta megszerezni az élethez. Ezellen küzdöttek mindazok, akik a munka ér­tékét akarták kivívni. A világháború után Mussolini, az olasz fasizmus és Hitler volt az, aki nemzeti moz­galmával azt akarta elérni, hogy ez a terme­lési rendszer változzon meg és a munkát te­gyék a termelésben a döntő tényezővé, tényezővé, amely irányítja a termelést, amely megszabja a termelés feltételeit. Ellenben ilyen határozottan ezt a tételt nem állította fel senki és nem mondta ki. Ök tulajdonkép­pen csak keresztülvitték és véghezvitték ezt, mint alnémetek esetében látjuk, olyan csodá­latos pénzgazdálkodási rendszerrel, hogy egy ilyen nagy világháborúra így felkészülhettek, ilyen haderőt állíthattak fel és a németek vol­tak azok, akik lakosságukat a nagy háborús előkészület ellenére mégis magasabb színvo­nalra tudták emelni. Tovább megyek. Tulajdonképpen mi a Szovjet törekvése és mi volt azelőtt a szociál­demokrácia törekvése? Ugyanaz: hogy a mun­kának nagyobb értéket juttasson és olyan esz­közöket adjon a lakosok vagy a nép kezébe, amelyekkel színvonlukat fel tudják emelni. Ezért küzdöttek és ezért nagy dolog a pénz­ügyminiszter úr bejelentése, mert ő egy rend­szert ilyen pénzügyi eszközökkel tud megvál­toztatni. Nem szükséges, hogy a Szovjet ren­geteg gyilkossága vezessen oda, hanem lassan fejlődjék ki egy olyan rendszer, amely az em­bernek jobb megélhetést ad, hogy emberi méltóságának minden tekintetben megfelelően éljen. Mihez fordultak a németek, mihez for­dult a fasizmus és a nemzeti szocializmus? Bizonyos külső eszközökkel szervezte meg a tömegeket, kénytelen volt kvázi párthadse­regbe belevinni az embereket azért, hogy ezek révén ki tudja harcolni azt, hogy a munka a maga megfelelő helyét elnyerhesse, elérhesse azt, hogy a jövőben ne a tőke domináljon, ha­nem a munka. (Malasits Géza: Ezt még nem érték el Németországban! Ott még éppúgy do­minál a tőke, mint Olaszországban!) A tökére szükség van, de a tőkét kényszerítem arra, hogy a maga feladatát lássa el, alimentálja a munkát, hogy termelhessen, A pénzügyminisz­ter űr rendkívül nagyjelentőségű bejelentése természetesen csak kezdet, mert ezt ki kell építeni. Mi most egy kapitalisztikus rendszer­ben élünk, ha azonban ezen változtatunk, igen t. képviselőtársaim, úgy, hogy igyekszünk a tőkét is arra kényszeríteni, hogy a termelés

Next

/
Thumbnails
Contents