Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

284 Az országgyűlés képviselőházának 173. tudja megforgatni és értékesíteni. Hogyan le­betséges, hogyan igazságos az. hogy a magyar mezőgazda évente csak egyszer forgathassa meg befektetését, az előbb nevezett pozíciókban levők pedig havonta, vagyis minden hónapban legalább egyszer és minden egyes sorozatos pénzforgatással sokkal többet tudnak keresni, mint a magyar mezőgazda. Világosan és mé­lyen kell tehát beletekinteni itt a dolgok vele­jébe és akkor mindjárt látjuk azokat a soro­zatos gazdasági hibákat, amelyekből követke­zik azután az országnak a kára. t ' Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. If j. Tatár Imre: Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Ifj. Tatár Imre: T. Ház! Amikor ilyen so­rozatos hibákat van módunkban tapasztalni, nem ellenzékieskedésből, csupán fajtám szere­tetéből kiindulva, ízért, mert nem látom faj­tám sorskérdéseinek biztos megoldását, kény­telen vagyok kijelenteni, hogy az expozéban foglalt elgondolásokban nem tudok hinni. Beszélt még a esúesminiszter úr az anyag­elosztásról és az anyaggazdálkodásról. Ezzel kapcsolatban is kijelenthetem, hogy a legna­gyobb rövidlátással intézik a termelésnek ezeket a kérdéseit. Éppen tegnapelőtt volt mó­domban az anyagelosztással kapcsolatban egy borzasztóan súlyos, de egyben nevetséges mo­mentumról is tudomást szerezni. Kecskeméten a 3ertéshízlaló gőzmalom igazgatója a követ­kező panaszt mondotta el: X. Y. gazdától meg­vett 50 mázsa vetőmagnak alkalmas zabot. Tudván azt, hogy Kecskeméten minden évben igen nagy szükség van zabvetőmagra, kérte a közellátási hivatalt, hogy ennek az 50 mázsa zabnak a kecskeméti gazdák közötti eladását engedélyezze. A közellátási hivatal elutasította az igazgatónak ezt a kérésit azzal, hogy küldje el a kérdéses zabot az illetékes központnak s az illető hivatal majd adott időben ki fogja utalni Kecskemét részére is a szükséges vető­magot. Amikor ilyen nevetséges és szerencsét­len intézkedésekről szerez tudomást az ember, akkor ha még minden ellenzékieskedést félre­teszünk is, sem tudunk hinni abban, hogy a megoldandó problémákat gyakorlati úton és a legrövidebb idő alatt meg fogják oldani, A pénz- és takegazdaikodassal kapcsolat­ban a következőket kötelességeim leszögezni. A jelenlegi rendszerben nem az állaim-nak van hatalma a pénz és a tőke felett, hanem a pénz­nek van hatalma az állani felett. A nemzeti­szocialista kormányzati rendszernek lesz mód­jában olyan eljárásokat alkalmazni a tőkével szemben, amely eljárásokon keresztül jártmába lesz képes fogni a tőkét és képes lesz kény­szeríteni azoknak a funkcióknak az elvégzé­sére, amelyek a gazdasági élet felvirágzását fogják eredményezni. T« Ház! A esúesminiszter úr expozéjában sok mindent megemlített, ezzel szemben azon­ban leszögezhetem azt is, hogy sok mindent nem említett meg. Igen szükséges lett volna és szerettük volna hallani a esúesminiszter ő excellenciájától, miképpen és mennyi idő alatt gondolja összes mezőgazdasági sorskér­déseinknek az elintézését. Nem nyilatkozott arról, hogy évente hány hold földet számít a szikes talajon vagy a futóhomokos területe­ken megjavítani és ezáltal a magyar falu népe számára művelhető vé tenni; nem nyilat­kozott konkrétumok alakjában a vízszabályc­ütése 19hl február lBÂn t szerdán* zásról; nem nyilatkozott arról, hogy mikép­pen gondolja a magyar földpolitikát a magyar­ság szempontjából a legrövidebb idő alatt eredményesen megoldani. T. Ház! Nem mulaszthatom el, hogy beszé­dem kereteben ne reflektáljak előttem szólott igen t. képviselőtársamnak egyes kitételeire. O ugyanis azt mondotta, hogy becipeit eszmé­ken lovagolva csinálunk itt a Házban és a magyar lalu népe előtt magunknak hangula­tot. Ezt innen, errői a helyről a legélesebben és a leghatározottabban köteiességemtnek tar­tom visszautasítani, mert amikor a falu ko­moly népét meghallgatjuk a kormányzati rendszer működéséről, akkor egészen más ki­jelentéseket hallunk, mint amilyeneket előttem szólott t. képviselőtársamtól hallottunk. Egy nemzetnek, •eg'.y népnek a továbbfejlődése és 'megerősödése csupán attól függ, hogy az illető kormányrendszer milyen formában tudja a nemzet doigozó népe javára kimunkálni és megoldani a gazdasági kérdéseket. Egy ország­ban a pénz és a munka viszonyának mindig arányosnak és egyenlőnek kellene egymással lennie s ez így is van a helyesen vezetett nem­zetgazdaságban. Amennyit termel ugyanis az a falusi mezőgazda, az a magyar iöldmíves, az a kisiparos, az a kiskereskedő, iparos, vagy hivatalnok, annak megfelelő mennyiségű pénznek kell abban a bizonyos országban for­galomban lennie. Ha tehát ugyanannyi pénz van forgalomban, amennyinek megfelelő mun­kát teljesít a magyar dolgozó, akkor aszerint, hogy az a magyar dolgozó mennyit teljesít munkájával, annyit kellene pénzben megkap­nia. Itt döbbenünk rá azután azokra a bor­zasztó aránytalanságokra, amelyek világos ké­pet adnak arról, hogy nálunk éppen azok kap­nak legkevesebb munkabért, dotációt, akiknek verejtékén keresztül alapozódik meg legna­gyobb részben az országnak a léte vagy nem léte« Abból, hogy az egyik oldalon a pénz­járandóságból elvonnak a másik javára, annak javára, aki nem verejtékezik annyit, adódik az is, hogy Magyarországon nem azoknak a kezébe és zsebébe vándorol a verejtékes munka által megszerzett ellenérték, akik a munkát végzik, hanem azoknak a zsebébe, akik azt kevésbbé érdemlik meg. Amíg tehát nem látom a jelenlegi kormányzati rendszertől azt, hogy — minden egyéb kérdéstől eltekintve — helyes útra és mesgyére lép és úgy intézi a magyar dolgozónép élet- és sorsproblémáit, ahogyan kellene, még ha az igen t túloldal százszor is ellenzékieskedésnek fogja jellemzeni eljáráso­mat és jóknak minősíteni az expozé keretében elmondott dolgokat, akkor sincs módomban a csúcsminiszter úr ő excellenciája által a folyó hó 6-án tartott ülésen elmondottakat elfogadni. (Helyeslés « szélsöbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy a parlamenti szokásnak megfelelően az excellen­ciás címnek a használatát itt mellőzze. Szólásra következik í Nagy Ferenc jegyző: Szent-Ivány József! r Szent-Ivány József: T. Ház! Nem napi és pártpolitikai szempontból akarok a szőnyegen lévő kérdéssel foglalkozni. Felfogásom szerint nem arról van szó, hogy politikai tekintetben hogyan rendezkedik be ez az ország,. Jianem arról, hogy megépül-e az új Magyarország, az az új Magyarország, amelyben minden ember megtalálhatja a maga boldogulását. Ennél a munkánál és az erről való gondolkozásnál ki­zárólag és elsősorban az játszhatik szerepet és az fűthet mindnyájunkat, hogy odia akarjuk

Next

/
Thumbnails
Contents