Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

Az országgyűlés képviselőházának 178, juk biztosítva, hogy beszédének és terveinek elárult részletei, — már pedig, ha felszólal és programm'b eszed et mond, akkor az összes rész­leteket nyilvánosságra kell hoznia -7 mondom az elárult részletek alkalmasak volnának arra a feltételezésre, hogy mindaz, ami eddiig a si­kjertelenség jegyében folyt le, ezentúl majd sikeres irányba terelődik. A miniszter úr ép­pen úgy tudja, mint mi, hogy az a kijelentése például, hogy a tagosítást, amely 23%-kai nö­veli a terméseredményt, növelni kell. nagyon régi keletű. Nem volt még egy földmívelésügyi miniszter, akinek a programmjából hiányzott volna ez a kijelentés. (Padányi Gulyás Jenő: De pénzügyminiszter volt!) Ö csúcsminiszteri minőségében tette ezt a kijelentést. Másodszor, állítom, hogy a mi oldalunkon is annyira sür­getett egységes csucsprogrammnak a fel fekte­tése szükséges és ennek elérkezett az ideje. Túl vagyunk már azon, hogy a nemzetnek évtize­des nagy bajait évről-évre szóló költségvetési proigrammtöredékékkel igyekezzenek megol­dani. Nekünk átfogó, hatalmas, a nemzet^ foly tonosságával arányban álló és általa igényelt hatalmas programmra és áttekintésre lenne szükségünk, de a miniszter úrnak munkapro­grammjába bele kellett volna szőni azokat az eredményeket, amelyeket ő elérni akar. Ne­künk szükségünk van csucsprogrammra, ha i) em is csucsminiszterre s e helyett kaptunk két csuesminisztert, de valódi csucsprogrammot egyet sem. (Zaj a jobbközépen. — Gr. Pálffy József: Eddig objektív volt, de már nem az!) Elnök: Csendet kéreik! Kóródy Tibor: Igyekszem a gazdasági téma természetéhez képest elfogulatlanul bírá­latot mondani 'beszédem további részében. Amikor a pénzügyminiszter űr a tagosítás szükségességét bejelentette, beszélt az istálló­trágyánaik jövőben való fokozottabb felhasz­nálásáról is. Ez sem újdonság, a t. Ház éppen úgy tudja, mint mi, hogy sem a tagosítást, sem az istállótrágyát nem a pénzügyminisz­ter úr találta fel, itt neki valami újat kellett volna mondani, valami olyan találmányt, amiely a tagosításnak és az istállótrágya fel­használásának garanciája lett volna a nemzet folyton növekvő bizalmatlanságával szemben s erre újiból rámutatok: ennek jogosultságát az elmúlt esztendők eredménytelenségei alán­ján maga a pénzügyminiszter úr ismerte el. (Egy hang a jobboldalon: Humoros, no!) A pénzügyminiszter úr programra ját, amelyet a konkrétumok hiánya jellemzett, azzal a tekintélyyel igyekezett leplezaii s an­nak a tekintélynek védőszárnyai alá igyeke­zett helyezni, amelyet a tengelyhatalmak él­veznek ebben az országban, midőn kijelentette, hogy a német és olasz tájékoztatási és köz­lési módszereket választja, ö úgy gondolta talán, hogy tájékoztatási módja német és olasz jóváhagyással (megpecsételve, a parla­mentben talán hírálat alá sem kerülhet. Előt­tem szólott képviselőtársaim szavait ismétel­ném, ha rámutatnék arra, hogy a német és olasz tájékoztatási mód, szemben a pénzügy­miniszter úr által követett móddal, igenis konkrétumokat hozott minden egíy&s alkalom­mal. Tisztelettel kérem beszédidőmnek 15 pere­céi való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a kért 15 perc meg­hosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meg­hosszabbítást megadja. Kóródy Tibor: A pénzügyminiszter úr még KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. ülése 19 Al február 12-én 3 szerdán. 277 azt a hármas félosztást sem követte beszédé­ben, amely a konkrétumoknak minimumát je­lentette volna, azt, t. i. hogy az azonnal meg­valósítandó áfcmenetgazdálkodási és ideális Programm egyes pontjait összekötötte és külön-külön sorolta volna fel- Ez olyan mini­mális konkrétum lett volna, amely — jól tu­dom — a túloldalon ülő képviselőtársaimat is megnyugtatta volna a programon kivihető sége tekintetében. (Tost László: Meg vagyunk nyu­godva teljesen! — vitéz Lipcsey Márton: Még a maga beszéde után is!) Elnök: Kérem vitéz Lipcsey képviselő urat, méltóztassék az ilyen megjegyzésektől tartóz­kodini! Kóródy Tibor: A miniszter úr beszédének másik része úgynevezett nemzeti szocialista ízü kijelentéseket tartalmazott, amivel beszé­dének korszerű jelleget óhajtott adni. (Gr. Fes­tetics Domonkos: Akkor ne bántsd!) Két he­lyen is szembetűnően használja a nemzeti szo­cialista ideológiát és terminológiát. Azon a két helyen, amidőn megállapítja először azt, hogy minden ember munkája és hivatala nem tekintendő csupán pénzszerzési forrásnak, — igen helyesen — hanem a nemzettől kapott megbizatásnak. Tisztelettel kérdem, hogy mi, akik ezt valljuk, hisszük, meg lehetünk-e elé­gedve ennek kijelentésével ugyanakkor, ami­kor ezt a kijelentést nem fűzi tovább azon az eszmemeneten, ahol a koreszmék már régen kitaposták az utat. Mert hiszen, ha a nemzet­től kapott megbízatás minden egyén munkája, akkor minden egyén munkáját a nemzet szá­mára végzi és akkor itt nem lehet megállani, azt is ki kell egyúttal jelenteni, hogy minden egyén munkájának a bére a nemzet felügye­lete, védelme és ellenőrzése alatt kell hogy álljon. Ezt pedig ilyen sporadikus, elszigetelt intézkedésekkel, mint a miniszteri rendeletek, amelyek a munkabérminimumot állapítják meg, megoldani nem lehet. Ezt csak egységes, szerves egésszel, a munkabíróságok vagy a munkaügyi bíróságok rendszerével felülbírált és ezzel alátámasztott korporációs munkarend­szer alapján lehet elintézni. Ha a miniszter úr megjelöli a fő irányvonalakat, ha. megje­löli, hogy a munkát nemzeti hivatásnak te­kinti, akkor ennek a nemzeti hivatásnak a fokozottabb védelme is kell hogy jöjjön. (Egy hang a jobboldalon: Beszélt a munkakama­rákról!) Egy másik helyen a nemzet erőforrásai­nak fokozottabb védelméről szólott. A nemzeti szocializmus világeszméjének minden megnyi­latkozása, ilyen módon magyarországi vetü­lete is régen vallja, hogy minden egyén va­gyona, jövedelme és munkaereje a nemzeti vagyon szerves része és mint ilyen, az állam felügyelete, irányítása és védelme alatt kell hogy álljon. Ehhez azonban nem elég ilyen általános kijelentés. Akkor, ha a nemzeti szo­cialista munkarendszereket és munkaalkot­mány vezérgondolatait, mint ahogyan ezen be­szédében tette, be akarja dobni a magyar gazdasági életbe, ezt nem lehet ilyen módon megtenni, ezt csak egy nagy általános vonat­kozású hatalmas munkaalkotmány kidolgozá­sával kapcsolatban lehet megcsinálni. Minden eddigi kijelentés • csupán propagandaízű és jellegű. A munka értékének elbírálásával kap­csolatban nélkülöztük a miniszter úr azon ki­jelentéseit, amelyek tovább fűzték volna az általa megkezdett gondolatmenetet. Nincs ma a képviselőház tagjai között, de talán a nem­U

Next

/
Thumbnails
Contents