Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-177
26ö Àz országgyűlés képviselőházának Í77, hálni. (Palló Imre: Szóval baj van a rendszerrel!) Elnök: Palló Imre képviselő urat kérem, maradjon csendben! i vitéz Martsekényi Imre: Mivel az egyik 'képviselő úr a részletekről óhajtott információt, én a legsürgősebben megvalósítandó részletprogramm alfájának a nemzeti hadsereg állandó és fokozatos fejlesztését tartom, (Élénk helyeslés és taps.) tekintet nélkül a mindenkori politikai helyzetre. Ez egyedüli biztosítéka^ biztonságunknak. (Ilovszky János: Ebben elévülhetetlen érdeme van a pénzügyminiszter úrnak!) Sürgősnek, tartom a közlekedésnek^ szá- . razon, vízen és levegőben való teljes kiépítését, mert e nélkül nincsen gazdasági fejlődés, s a mostoha időjárással szemben az árvizek £s a szárazság elleni védekezés kiépítését, mert ez új területeket jelent,' jelenti, a töbhtermelést és ez képviseli a közösséigi gondolatot. A^ különböző vízi- és földgázenergiák feltárását is fontosnak tartanám egy ilyen Programm megl valósításánál. Mindehhez — mint a végén mindemhez — pénz kell. Én azonban bizalommal .nézem a pénzügyminiszter úr programmját, mert 2*8 milliárd pengőt tudott előteremteni anélkül, hogy a gyengébb vállakat megterhelte volna. (Elénk éljenèés és taps a jobboldalon és a középen.) Nagy érdeme ez a pénzminiszter úrnak még akkor is, ha ezért áldozatokat kell hoznunk. Mert ha retrospektive îiiézem a dolgokat és arányba állítom a mi áldozatainkat azokkal az áldozatokkal, amelye- ket a múltban hoztak, azt kell mondanom, hogy a háború utáni években, amikor a nagyi és a nehézipar tulajdonképpen teljesen elszakadt tőlünk, a régi rendszer minden pénzével és a bankok minden vagyonával ráfeküdt az ittmaradt kiskereskedelemre és kisiparra. Állami segítséggel és adókedvezményekkel igyekeztek egyeseket felemelni és egyeseket megerősíteni, de a többséget tömték pénzzel oly; módon, hogy 10 év alatt — ha a statisztikai hadatoknak hinni lehet — 600 millió pengőnyi .összeget tettek ki azok a kényszer egyes segek és esődok, amelvek ezalatt az idő , alatt lebonyolódtak. Ha pedig ezek 600 millió pengőt tettek ki. akkor a bankok, vállalatok, és gyárak valószínűleg legalább 1200 milliót hiteleztek, tehát 600 millióba került az az országhódítás, 600 millióba került az, hogy ezekben a helyekben, ezekben a pozíciókban az egész kiskeres/kedelmet, ipart, középipart és középkereskedel- : met uralták. (Zaj a szélsőbaloldalon.) 600 mii- ; liót írtak le. Ha tehát az egyik oldalon a háború után liberális vonatkozásban önállósítottak ipart és kereskedelmet 600 millió leírásával, akkor a másik oldalon a 2—3 milliós önállósítási alapnak és a 100.000 pengős erdélyi önállósítási alapnak a dotálását én legalábbis ,' felemelendőnek tartanám. (Maróthy Károly: Ugy-e?! Ezt mi is akarjuk! •— Felkiáltások a szélsőbalodalon: Mi is ezt kértük — Börcs János; És egy kell hozzá: Propper adjon a keresztény kereskedőknek árut!) . Elnök: Börcs képviselő urat rendreutasítom. Méltóztassék csendben maradni és az ilyen hosszú közbeszólásoktól méltóztassék tartózkodni. (Derültség.) vitéz Martsekényi Imre: Pedig a magyar nép alkalmas arra, hogy az államérdeket hatékonyan szolgálja. Nem igaz az a' beállítás, amit egyes lapok írtak, hogy a magyar nép nem takarékos, hogy a magyar nép nem tőke• gyűjtő, deigaz az, amit a pénzügyminiszter ütése i&$é február ll~én, kedden. úr a programmjában kifejtett, hogy nem pénzben, hanem javakban kell gondolkoznunk és a magyar paraszt sohasem pénzben, hanem javakban, földben, házban, tehénben, igában, kaszában és kapában ' gondolkozott. (Taps a Jobboldalon és középen. — Egy hang a szélsőbaloldalon: A zsidók pedig részvényekben!) Mindennek ellenére kitűnik a kimutatásokból, hogy 1935-ben a betétkönyvek száma Magyarországon 835.000 darab volt, 1939nben pedig 1,118.000 darab s erre összesen csak egymilliárdnyi betét esett, ami azt bizonyítja, hogy csupa 1000 pengő körüli vagy 1000 penigőn aluli betevők filléreiből adódott. A hajlam tehát megvan a magyar népben, csak EÄ lehetőség nem volt meg (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ma swtvs meg!) és ezt a *lehetŐíéget biztosítja neki ez a Programm. Azért igaz az, hogy iha a magyar paraszt csak akkora földön is, mint a talpa, megvetheti a lábát é» segítjük, akkor nem veszhet el ez az ország. • De hin ce okunk a kishitűségre, ha más oldalról nézzük is a dolgokat. A mezőgazdasági termékek' értéke, bárhogy kritizáljuk is a kormány működését, 1937-ben 1510 millió volt, 1938-ban 1847, 1939-ben 2245 millió, igaz, hogy a Felvidékkel együtt, (Egy hang .a szélsőbaloldalon: Játék a szavakkal!) Az ölszszég a Felvidék nélkül is tetemesen emelkedett, csak össze kell adni. Gyáripari termelésünk értéke 1937-ben 2950 millió volt, 1938ban 3044 millió (Egy hang a szélsőbaloldalon: De a zsidó mennyit vágott belőle zsebre!) és 1939-ben a Felvidékkel majdnem megközelítette a 4 milliárd pengőt. Ugyanekkor a munkáslétszám, hogy szociális vonatkozásban is számszerű képet adjak, 276.000-ről 350.000-re emelkedett. A szakmunkások átlagos évi bére pedig, beleszámítva azt az időt is, amikor nem volt munkában vagy nem tudott munkát kapni, 1640 pengőről 2000 pengőre emelkedett. (Horváth Géza: Tehát nincs itt semmi baj! — Maróthy Károly: A Gyosz.-nak a statisztikája!) Én nem azt mondom, hogy nincs itt semmi baj, botor beállítás volna részemről, ha ilyen hangulatkeltéssel óhajtanék operálni, de le kell szögeznem, éppen ezzel a közbeszólással kapcsolatöán, hogy nyugodt gazdasági élét és fejlődés kizárólagosan és egyedül nyugodt társadalmi és politikai viszonyok között keletkezhetik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Mokcsay Dezső: Miért nem teremtik meg? — Keck Antal: Ki zavarja a nyugalmat?) Szeretném hinni, mélyen t. Képviselőház és mé; lyen t. képviselő úr, hogy úgy, ahogy külpolitikai vonalon meg tudtunk egyezni, megértettük egymást, akkor belpolitikailag, legalább gazdasági vonatkozásban, ahol nem a mi bőrünkre megy a játék, kerüljük a pártvillongásökai (Tapé a jobboldalon.) Itt a számok és a szaktudás a fontos, nem a politikai szólam. (Úgy tafi! Úgy van! — Taps a jobboldalon és a középen, -rí Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldaton: Jüresek nem tapsol! -— Tornyos György: A szaktudásnak tapsolunk!) Legyünk őszinték. A mi sorsunk a békekötéskor az új Európában olyan lesz, amilyen erőt és egységet fel tudunk mutatni. Ha pedig egymást, vagy a kormányzatot a javak termelésében gátolni fogjuk, (Mökcsay Dezső: Nemcsak nem gátoljuk, hanem ösztönzzük!) akkor nemcsak nem fogunk elérni semmit, hanem igen könynyen, — és nem győzöm hangsúlyozni :4* igen tragikusan még azt is elveszíthetjük, amit eddig megszereztünk. (Maróthy Károly: Ei ga-