Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-177

244 Az országgyűlés képviselőházának 177 beállítjuk az ipari szükségletek árát a mező-, gazdasági •bevétellel, akkor meg kell állapíta­1 nom, hogy az agrárolló becsukódásáról Ma­gyarországon ezidőszerint szó sem lehet, mert hiszen az agrárközönségnek nincs mit elad­nia, még ha az árak magasabbak is. Àz árak­kal és a termelési költségekkel kapcsolatosan elsőrendűi és mindent megelőző , törvénynek kell lenni annak, hogy csak olyan rendelkezé­sek adhatók ki, amelyek valójában meg is tarthatók. Az államhatalom tekintélyének alá­ásói a hibás rendelkezések, amelyeket senki \ be nem tarthat. (Rajniss Ferenc: És amelye- ; ; ket bírálni sem szabad!) Nem lehet élnünk ; olyan államban, ahol semmit sem szabad, de mindent lehet. (Elénk taps a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Ezt márványba vésetjük!) Ez a korrupció melegágya, ez minden becsü­letes embernek a hátránya* és a tisztességes emberek háttérbe szorítása (Nagy László: Es elkeserítése!) azokkal szemben, akik mindazo- ; kat a konzekvenciákat hajlandók az anyagi haszon szerzéséért magukra vállalni, amelye­ket tisztességes ember nem hajlandó. (Taps a szélsőbaloldaton.) Eá kell és rá lehet itt mutatnom, a sertés­árakra. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon, — Halljuk! Halljuk!) A sertésáraknál egyes vállalatoknak, vagy városoknak engedélyeztek körülbelül 1.80—2 pengős süldő-árat és a hiz­lalt súlynál 1.60 pengőt, vagy egy az alatti árat. Ugyanakkor a kisgazdának csak 1.40 pen­gőt adnak. (Böres János: Ügy van! Ez az igazság!) Kérdem, hol van itt az egyenlő elbá­nás? Hol van itt a megnyugvás arra nézve, hogy mindnyájan egyenlő módon fogjuk azo­kat az áldozatokat viselni, amelyeket a mező­gazdaság visel. (Taps és felkiáltások a szélső­baloldalon.- Őszinte beszéd! — Kóródy Tibor: Végre együtt tapsolunk egyszer! Vagy ott nem tapsolnak"/) Ugyanakkor elsősorban kell rámutatnom arra a veszélyre, hogy a je­lenlegi élelmezési nehézségek mellett lehetet­len, Hogy a termelés rovására menő intézke­déseket hozzanak. (A klotürlámpa kigyullad. — Felkiáltások a baloldalon: Megadjuk!) Elnök: Tessék meghosszabbítást kérni. Jurcsek Béla: Félórai meghosszabbítást kerek. Elnök: Csak negyedórát lehet kérni. (De­rültség a szélsőbaloldalon.) Kérdem a t. Házat, meltóztatnak-e a negyedórai meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Jurcsek Béla: Az élelmezési lehetőségek pillanatnyiak. Pillanatnyilag és általában a szokásos hibákon pillanatnyilag foltczómunká­val való segítési törekvés többnyire a jövő punkáját és a jövő eredményeit szokta veszé­lyeztetni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt az utat mi nem követhetjük. A jövő termelés mindenekelőtt való és ha talán ma nélkülöz­nünk jobban kell is, de a jövőt mindenesetre biztosítva kívánjuk látni. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Az állattenyésztés nagy lehetőségei min­denki előtt nyilvánvalók. (Rajniss Ferenc: Csakhogy már tönkretették!) A depekoráció veszélyének elkerülése föltétlenül szükségessé teszi hogy állatlétszámunkat fenntartsuk, még pedig különféle okokból. Elsősorban talajunk trágyaszükséglete és tápanyagéi «jenek kihasz­nálása és fölhasználása érdekében,, azután pe­dig fönn kell tartanunk mindazokért a mellék­körülményekért, amelyek ebből eredően és ezzel karöltve mindenki előtt nyilvánvalók. . ülése 19 kl február ll^ên, kedden. Takarmánymérlegünk állása folytán fehérje­takarmányoknak termelése, ugyanakkor takar­mány céljából olajos növényeink termelésének ebben az irányban való átállítása mindenki előtt nyilvánvalóan szükséges. Hogy itt az árpolitikával mit mutathat fel és milyen ered­ményeket érhet el a helytelen intézkedés, ezt semmi sem mutatja jobban, mint a jelenlegi juhtenyésztés. Amikor állandóan halljuk, hogy szükség van a nyersanyag szempontjából gyapjúra, ennek elérésére sikerült odáig jut­nunk, hogy egy esztendő alatt körülbelül 400.000 darabbal kevesebb birka van, mint a nuit évben volt. (Felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Idejében megmondtuk! —• Megesszük! — Ez a tervszerű gazdálkodás!) Már pedig min­lenki előtt nyilvánvaló, hogy döglött birkáról 'yapjút nyírni igen bajos. (Nagy taps a szélső­baloldalon. — Taps a jobboldalon. — Egy hang x szélsőbaloldalon: Mi ez egy csúcsminiszter­iek, pláne, ha az pénzügyminiszter! — Zaj.) Az új területeknek a termelésbe^ való be­vonása, a szikesek javítása mindnyájunk tet­szésével és örömével találkozott. Ugyanakkor új területeket lehet a vízmentesítéssel is az ország résziére biztosítani. Azonibain az az álla­pot, amely a vízügyekben eddig az országban fennállott, olyan katasztrofális, hogy nem elég erre csak egyszer vagy kétszer rámutatni. Látjuk azt, hogy van társulat, amely csak le­csapol, a másik öntöz is, a harmadik lecsapol és öntöz és végeredményben Összefogás nélkül gazdálkodunk Magyarország vizeivel akkor, amikor föl kellene használnunk a vizierőket, mint energiaforrásokat, föl kellene használ­nunk a víziutakat. (Zaj a szélsőbaloldalpn.) Ezek mellett is nyugodtan lehetne a növény­termelés szempontjából okvetlenül szükséges víz fölhasználását olyan módon biztosítani, hogy a lecsapolással megfelelő területek állja­nak újra szabadon a mezőgazdaság részére. Nem tartom fölöslegesnek, hogy a tagosí­tással előálló új termőterületekről is beszel­jek. Akkor, amikor ma egy községben a tago­sítást elvégezzük, sziszifuszi munkát végzünk, mert ha a tagosítás ma készen is van, 20—30 vagy 50 esztendő múlva a község területe ugyanolyan lesz, mint amilyen most volt, sza­naszét hullik parcellákba. (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Éppen ezért föltétlenül szükséges, hogy fölvessük annak kérdését, hogy mi az a birtokminimum, amelynél kisebbre a földbirtok nem osztódhatik. (Nagy taps a szélsőbaloldalon.) Nemcsak az egészen kis-, hanem a nagyobb, sőt középbirtokra nézve is szükségesnek tartom ilyen birtokmi­nimum megállapítását, mert egészen bizonyos, hogy így a magyar gazda csak egykével vé­dekezhetik az ellen, hogy földje ne essen szét, viszont ha az örökös amortizációs kölcsönnel kifizetheti testvéreit, akkor a magyar földből származó és a magyar földdel összeköttetés­ben álló társadalmi rétegekből, a magyar pa­raszt fiaiból fog a középosztály szukreszten­ciája kikerülni, (Nagy taps a szélsőbaloldalon.) amely mindig tudni fogja azt, hogy nem bü­rokratikusán kell az ő helyén és állásában elintézni azokat az ügyeket, amelyek a ma­gyar földre és a magyar gazdákra olyan mesz­szemenőleg kihatnak. (Egy hang: Ebben igaza van!) Nagyon szeretnék beszélni az iparfejlesz­tésről, a mezőgazdasági terményeknek ipari nyersanyagként való felhasználásáról, a bá­nyászati termékeknek messzemenő feltárásá­ról és általában a magyar iparfejlesztés ker-

Next

/
Thumbnails
Contents