Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-177

244 Az országgyűlés képviselőházának 177 beállítjuk az ipari szükségletek árát a mező-, gazdasági •bevétellel, akkor meg kell állapíta1 nom, hogy az agrárolló becsukódásáról Magyarországon ezidőszerint szó sem lehet, mert hiszen az agrárközönségnek nincs mit eladnia, még ha az árak magasabbak is. Àz árakkal és a termelési költségekkel kapcsolatosan elsőrendűi és mindent megelőző , törvénynek kell lenni annak, hogy csak olyan rendelkezések adhatók ki, amelyek valójában meg is tarthatók. Az államhatalom tekintélyének aláásói a hibás rendelkezések, amelyeket senki \ be nem tarthat. (Rajniss Ferenc: És amelye- ;

; ket bírálni sem szabad!) Nem lehet élnünk ; olyan államban, ahol semmit sem szabad, de mindent lehet. (Elénk taps a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Ezt márványba vésetjük!) Ez a korrupció melegágya, ez minden becsületes embernek a hátránya* és a tisztességes emberek háttérbe szorítása (Nagy László: Es elkeserítése!) azokkal szemben, akik mindazo- ; kat a konzekvenciákat hajlandók az anyagi haszon szerzéséért magukra vállalni, amelyeket tisztességes ember nem hajlandó. (Taps a szélsőbaloldaton.) Eá kell és rá lehet itt mutatnom, a sertésárakra. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon, — Halljuk! Halljuk!) A sertésáraknál egyes vállalatoknak, vagy városoknak engedélyeztek körülbelül 1.80—2 pengős süldő-árat és a hizlalt súlynál 1.60 pengőt, vagy egy az alatti árat. Ugyanakkor a kisgazdának csak 1.40 pengőt adnak. (Böres János: Ügy van! Ez az igazság!) Kérdem, hol van itt az egyenlő elbánás? Hol van itt a megnyugvás arra nézve, hogy mindnyájan egyenlő módon fogjuk azokat az áldozatokat viselni, amelyeket a mezőgazdaság visel. (Taps és felkiáltások a szélsőbaloldalon.- Őszinte beszéd! — Kóródy Tibor: Végre együtt tapsolunk egyszer! Vagy ott nem tapsolnak"/) Ugyanakkor elsősorban kell rámutatnom arra a veszélyre, hogy a jelenlegi élelmezési nehézségek mellett lehetetlen, Hogy a termelés rovására menő intézkedéseket hozzanak. (A klotürlámpa kigyullad. — Felkiáltások a baloldalon: Megadjuk!) Elnök: Tessék meghosszabbítást kérni. Jurcsek Béla: Félórai meghosszabbítást kerek. Elnök: Csak negyedórát lehet kérni. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Kérdem a t. Házat, meltóztatnak-e a negyedórai meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Jurcsek Béla: Az élelmezési lehetőségek pillanatnyiak. Pillanatnyilag és általában a szokásos hibákon pillanatnyilag foltczómunkával való segítési törekvés többnyire a jövő punkáját és a jövő eredményeit szokta veszélyeztetni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt az utat mi nem követhetjük. A jövő termelés mindenekelőtt való és ha talán ma nélkülöznünk jobban kell is, de a jövőt mindenesetre biztosítva kívánjuk látni. (Helyeslés a jobboldalon.) Az állattenyésztés nagy lehetőségei mindenki előtt nyilvánvalók. (Rajniss Ferenc: Csakhogy már tönkretették!) A depekoráció veszélyének elkerülése föltétlenül szükségessé teszi hogy állatlétszámunkat fenntartsuk, még pedig különféle okokból. Elsősorban talajunk trágyaszükséglete és tápanyagéi «jenek kihasználása és fölhasználása érdekében,, azután pedig fönn kell tartanunk mindazokért a mellékkörülményekért, amelyek ebből eredően és ezzel karöltve mindenki előtt nyilvánvalók. . ülése 19 kl február ll^ên, kedden. Takarmánymérlegünk állása folytán fehérjetakarmányoknak termelése, ugyanakkor takarmány céljából olajos növényeink termelésének ebben az irányban való átállítása mindenki előtt nyilvánvalóan szükséges. Hogy itt az árpolitikával mit mutathat fel és milyen eredményeket érhet el a helytelen intézkedés, ezt semmi sem mutatja jobban, mint a jelenlegi juhtenyésztés. Amikor állandóan halljuk, hogy szükség van a nyersanyag szempontjából gyapjúra, ennek elérésére sikerült odáig jutnunk, hogy egy esztendő alatt körülbelül 400.000 darabbal kevesebb birka van, mint a nuit évben volt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Idejében megmondtuk! —• Megesszük! — Ez a tervszerű gazdálkodás!) Már pedig minlenki előtt nyilvánvaló, hogy döglött birkáról 'yapjút nyírni igen bajos. (Nagy taps a szélsőbaloldalon. — Taps a jobboldalon. — Egy hang x szélsőbaloldalon: Mi ez egy csúcsminiszteriek, pláne, ha az pénzügyminiszter! — Zaj.) Az új területeknek a termelésbe^ való bevonása, a szikesek javítása mindnyájunk tetszésével és örömével találkozott. Ugyanakkor új területeket lehet a vízmentesítéssel is az ország résziére biztosítani. Azonibain az az állapot, amely a vízügyekben eddig az országban fennállott, olyan katasztrofális, hogy nem elég erre csak egyszer vagy kétszer rámutatni. Látjuk azt, hogy van társulat, amely csak lecsapol, a másik öntöz is, a harmadik lecsapol és öntöz és végeredményben Összefogás nélkül gazdálkodunk Magyarország vizeivel akkor, amikor föl kellene használnunk a vizierőket, mint energiaforrásokat, föl kellene használnunk a víziutakat. (Zaj a szélsőbaloldalpn.) Ezek mellett is nyugodtan lehetne a növénytermelés szempontjából okvetlenül szükséges víz fölhasználását olyan módon biztosítani, hogy a lecsapolással megfelelő területek álljanak újra szabadon a mezőgazdaság részére. Nem tartom fölöslegesnek, hogy a tagosítással előálló új termőterületekről is beszeljek. Akkor, amikor ma egy községben a tagosítást elvégezzük, sziszifuszi munkát végzünk, mert ha a tagosítás ma készen is van, 20—30 vagy 50 esztendő múlva a község területe ugyanolyan lesz, mint amilyen most volt, szanaszét hullik parcellákba. (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Éppen ezért föltétlenül szükséges, hogy fölvessük annak kérdését, hogy mi az a birtokminimum, amelynél kisebbre a földbirtok nem osztódhatik. (Nagy taps a szélsőbaloldalon.) Nemcsak az egészen kis-, hanem a nagyobb, sőt középbirtokra nézve is szükségesnek tartom ilyen birtokminimum megállapítását, mert egészen bizonyos, hogy így a magyar gazda csak egykével védekezhetik az ellen, hogy földje ne essen szét, viszont ha az örökös amortizációs kölcsönnel kifizetheti testvéreit, akkor a magyar földből származó és a magyar földdel összeköttetésben álló társadalmi rétegekből, a magyar paraszt fiaiból fog a középosztály szukresztenciája kikerülni, (Nagy taps a szélsőbaloldalon.) amely mindig tudni fogja azt, hogy nem bürokratikusán kell az ő helyén és állásában elintézni azokat az ügyeket, amelyek a magyar földre és a magyar gazdákra olyan meszszemenőleg kihatnak. (Egy hang: Ebben igaza van!) Nagyon szeretnék beszélni az iparfejlesztésről, a mezőgazdasági terményeknek ipari nyersanyagként való felhasználásáról, a bányászati termékeknek messzemenő feltárásáról és általában a magyar iparfejlesztés ker-